Requiem egy weboldalért
Csak ülök, és minden olyan csendes. Mintha a világ tudná, mire készülök. Nem, nem szántam…
Requiem egy weboldalért
Csak ülök, és minden olyan csendes. Mintha a világ tudná, mire készülök. Nem, nem szántam el magam olyan drasztikus lépésre, mint korábban kétszer is. Most már arra is gondolok, hogy azt a bizonyos weboldalt sokan szeretik és használják.Nem törölhetem ki egy gombnyomással. Rengeteg munka van benne. Kiemelkedően hasznos. Fénykorában a világ második legnagyobb, adott témáról…
A derék hollandok
Be kell vallanom: Rotterdam az egyik legcsodásabb város, ahol járni szoktam. Tudom, már többször áradoztam a derék hollandok által kialakított világról, de most újra Hollandiában jártunk és megint egészen elképesztett az ország. A szerelmem pár éve, egy váratlan érkezéssel kezdődött. Reggel, amikor körbenéztem a hajóról, olyan csodát láttam, amire egyáltalán nem számítottam. Magas épületek, menő…
Hová utaztunk 2025-ben? (746.)
Egész jó év volt. Sokat voltam itthon, kertészkedtem, vagy egyszerűen csak semmit sem csináltam — és sokáig úgy tűnt, hogy idén sehova nem megyünk, kimarad a nagyobb, emlékezetes utazás. Többször próbálkoztunk Afrika megkerülésével, de végül le kellett róla tennünk: sehogy sem akart összejönni. Ha 2026-ban tényleg javul a világpolitikai helyzet arrafelé, akkor már “csak” a…
Karácsonyi szenvedéseinket add meg nekünk ma! (745.)
Ez a poszt nem szól mindenkinek.Nem szól azoknak, akiknek a karácsony tényleg a szeretet ünnepe — és ezt nemcsak mondják, hanem így is érzik. Akik szerető családban nőttek fel, ahol számíthattak egymásra, ahol elfogadták őket, és biztonságos volt a világ. De vannak más történetek is. A sok láthatatlan „kell” és „muszáj” A nők többsége már…
São Miguel novemberben (744.)
Sao Miguel novemberben is szuper hely! Határozottan emlékszem, hogy amikor egyszer a szigeten jártunk, éppen a Ponta Delgada-i kikötőben horgonyzott az a görög hajó, amin egyszer megsérült a vádlim, mert annyira trottyos fos volt már pár évvel azelőtt is, hogy a pad (igen, ez annyira régi sztori, hogy pad volt a hajón, konkrétan fából, és vas szerkezet tartotta) ülésrésze…
Barbados, a csoda! (743.)
Kalandosra sikeredett nem Afrika-kerülő utunk egyik állomása Barbados volt. Hat évvel ezelőtt jártam itt először, már akkor is nagyon tetszett, de azóta annyi minden történt, és láthatóan jót tett ennek a pici szigetországnak az elszakadás az angol koronától. 2019 decemberében bejártuk az egész szigetet, megismertük a történelmüket, a legszebb helyeket, a legérdekesebb sztorikat, és természetesen…
Átszeltük az óceánt, megint (742.)
Sokáig próbálkoztunk másfelé menni, de sorozatban nem jött össze Afrika megkerülése, a Sydney–Seattle út meg még mindig túl macerás a lelkemnek azzal a félnapnyi időkülönbséggel, szóval nem maradt más, mint hogy megint átszeljük az óceánt, és egyáltalán nem bántuk meg. Sokkal jobb volt, mint gondoltuk, és lényegesen többet pihentünk, mint az út előtt gondoltuk volna….
Megint nem Southampton (741.)
Már meg sem lep, hogy megint nem szálltunk ki Southamptonban. Valahogy mindig kimarad ez a város: hiába állunk itt a kikötőben, egyszerűen hidegen hagy. Egyszer láttam itt egy fókát a hajók mellett — az tényleg meglepő volt — és az is hátborzongató érzés, hogy innen indult a Titanic, és mennyire nem ért oda, ahova tartott….
Irány az óceán! (740.)
Nem tudom végül hány napos lesz ez az élménybeszámoló mert nem biztos, hogy minden nap lesz erőm, kedvem és energiám írni, de majd kiderül. Idén még nem voltunk hajózni mert lefoglalt az élet, de persze nem hagyhattuk ki a dolgot, így most Irány az óceán! A kikötőben olyan barátságtalan idő volt, hogy elgondolkodtam azon, hogy…
Falusi suttyó (739.)
Pár hete belefutottam egy érdekes tapasztalatba, amit eleinte nem tudtam hova tenni. Kis magyar társadalmunkban már az a tény is elég, hogy ki hol lakik: a társadalom egy része ebből rögtön tudni véli, mennyire intelligens, mennyi pénze van, mennyire művelt a másik – pusztán azért, mert „falusi”. A lenéző mondatra nem volt időm reagálni –…
Mérgező környezet (738.)
A rossz környezethez nem kell alkalmazkodni. És nekem elegem van a mérgező környezetből. Elegem van abból, hogy beszólogatnak, és bár minden rossz szándék nélkül teszik, mára egészen világosan látható, hogy az a világ, amiben én élek, teljesen más, mint az ő világuk. Valami olyan szűk, pici helyre szeretnének „betuszkolni”, ahova egyszerűen nem férek be. És…
A szél (Ios-sziget) (737.)
Amikor megérkeztünk, már akkor is elég erős szél fújt, de még nem a brutális méretű. Aztán egyre erősödött, és egyik este a gyorshajó már nem ment tovább. Dudált nagyokat az öbölben (mert Ios falu egy öbölben van, aminek elég keskeny a bejárata, nézd meg a térképen), aztán ahogy szokott, kikötött, majd még egy ideig járatta…