Ez volt az a nap, amikor meg lehetett rohadni, olyan meleg volt. Árnyékban volt 35 fok, árnyék meg nem volt, ráadásul elkövettük azt a hibát, hogy erre a napra egy kis kőbánya látogatást találtunk ki. Nem kellett volna. Otthon kellett volna hűsölni, de ezt már csak utólag tudtuk. Mindazonáltal nem volt rossz ez a 4. nap Siracusa városában, 🙂 Sőt!
Az előző napokat itt, itt és itt olvashatod.
A reggelt a szomszédos reggelizős helyen kezdtük azzal, hogy én elpusztítottam egy „kaktuszt”. Eddig is szerettem, de ez most annyira tökéletes utánzat volt kívülről, hogy ha kiteszik egy tál igazi kaktuszfüge közé, nem tudom megmondani melyik a marcipán. Hihetetlen mire képesek ezek a szicíliaiak.
Reggeli után sétálni indultunk, viszont a téren megláttuk a „hop-on, hop-off” buszt. Wow, gondoltuk, itt az ideje, hogy körbejárjuk a várost kisbusszal is.
A sofőr rögtön mondta, hogy most hiányos a szolgáltatás mert nem működik az audio és csak egy busz van, de ez minket nem tántorított el, felültünk.
Utóbbi tény, mármint a többi busz hiánya azért volt kellemetlen mert ez azt jelentette, hogy körülbelül óránként jár a busz, de arra gondoltunk, hogy legalább lesz időnk alaposan nézelődni.
A szökőkút mellől indult és Ortigia szigetet körbekerülve jutottunk el elég messzire, ide:
Itt tartottunk egy pár perces pihenőt, kicsodálkoztuk magunkat a sziget szépségén, majd mentünk tovább. Ekkor már jó nagy dugó volt a városban. Ez egyébként olyan olasz dolog, hogy muszáj mindenhol dugónak lenni, különben nem érzik magukat jól.
És Szicíliában nincs ám annyi elektromos autó mint nálunk….
Hirtelen ötlettől vezérelve leszálltunk a buszról a világörökség részét képező nekropolisznál.
Nekropolisz, vagyis temető. Az ókori fajta, ráadásul nem is akármekkora mert 5000 sírt találtak itt, plusz itt van Arkhimédész sírja is. De erről majd később.
A szépséghibája az volt a dolognak, hogy a terület fele zárva volt mert éppen filmet forgattak a helyszínen, viszont összességében nem volt akkora tragédia ez mert annyira meleg volt, hogy az valami elmondhatatlan és a kőbányák nem arról híresek, hogy annyira kellemesen lengedezne bennük a szellő, ezzel szemben olyan volt, főleg ezek a keskeny sziklába vájt utak, mintha a konyhában kinyitották volna a sütő ajtaját és te ott állsz előtte.
Nem volt kellemesnek mondható, de azért nem hagytam volna ki a kalandot így utólag sem.
Már azért sem mert a fenti és ehhez hasonló gyönyörű több száz éves fákat lehetett látni. Lenyűgözőek, ráadásul beterítik a területet és némi árnyékot is biztosítottak.
Hozzáteszem, hogy a mászkálásomnak célja Arkhimédész sírjának felkeresése volt, amit az egész nekropolisz legtávolabbi csücskébe sikerült elhelyezni, vagyis csak a fenti táblát.
Azt is odaírhatták volna (már a bejáratban) hogy: Te marha, a beled ki fog lógni mire elsétálsz odáig a pokoli melegben, de ne menj, nincs ott, elég ha befizeted a lóvét, csövi.”
Vagy legalább valami kamusírt tehettek volna oda, de nem.
A nagy melegben még elvonszoltam magam a görög színházig, ami lenyűgözően nagy volt. Ezt valóban kár lett volna kihagyni.
Na mindegy.
A parkoló büféjében míg a buszunkat vártuk, bedöntöttünk egy ilyen üdítőt, ami nagyon kellemes volt. Egy baj volt vele: nem literes üvegben árulták.
A busz viszonylag hamar jött és gyorsan visszavitt minket a kiindulási pontunkra, ahol megkerestük legújabb szállásunkat, egyben arra is tervet szőttünk, hogy másnap újabb pihenőnapot tartunk, méghozzá egy szép tengerparton mert ezt a hőséget máshogy nem lehet elviselni.
Az új szállásunk szuper volt, legalább háromszor akkora, mint az előző, viszont csak fele annyiba került. Jó biznisz volt!
Lepihentünk és addig nem mentünk ki a külvilágba, míg fent volt a nap.
Ráadásul ez a szépség parkolt előttünk, ami szerintem 100 pontos olasz hangulatot kölcsönzött.
Hihetetlenül szép Szicília, hiába lepukkant.
Vacsorára rántott herkentyűt ettünk, én rákot, az aranyos férjem meg vegyes mindenfélét.
Vacsi után még mászkáltunk egyet a városban, újra megcsodáltuk az alábbi aprócskának nem mondható luxusyachtot, miközben beszélgettünk a lehetséges és a lehetetlen fogalmáról.
Mivel végre volt konyhánk, beszereztünk egy kis reggelire valót az egyik boltban és kicsodálkoztuk magunkat a sonka és sajtkínálatukon mert azé’ ilyet ritkán lát az ember.
Este nem kellett nekünk mesélni az elalváshoz.
