Az előző részeit a portugál kaland 2021-nek itt olvashatod. A negyedik nap elég sokáig sikerült aludni. Legalább hatig húztam a lóbőrt mert nagyon ki voltam dőlve már. Kellett. A mai nagy terv az volt, hogy az óceán partján leszünk és főzök valami jót. A jó ebben az esetben a langostino (garnéla és languszta közötti átmenet méretben) volt, amit még tegnap vettünk a boltban frissen.
Reggelire végre tojás volt, sütöttem egy jó rántottát a portugál giga méretű tojásból. Máshol nem láttam még ekkora tyúktojásokat, lehet, hogy itt a strucc és a tyúk keresztezve van és úgy lesznek ekkora tojatok.
Reggeli után a gyerek dolgozatában nyújtottunk segítséget (ezek a szülők, hogy mindenre képesek… amúgy meg rettenet f@szság volt és fel nem foghatom, hogy egy dráma tagozatosnak mi köze van ehhez, hacsak nem az, hogy legyen olyan tárgy, amiből meg lehet húzni az ember gyerekét. Körülbelül annyira fontos mint krokodilnak a szolfézs.
Aztán nekiálltam írogatni mert rémesen el voltam maradva az élménybeszámolókkal, de legalább egy napot sikerült befejezni. Ez is valami.
Délelőtt elmentünk sétálni a ria partjára a faluba, így beültünk a kávézóba aztán a cukiba. A kávézóban finom kávét adnak, ráadásul nem is drága, a cukiban viszont megint megállapítottam, hogy ezek a portugálok hiába vannak közel a franciákhoz, semmi közük a gasztronómiához.
Ne ess kétségbe, nem egész nap zabálunk. Ketten szoktunk enni egy kaját.
A jobb oldali nagyobbnak kinéző sütiben olyan krém volt mint pár napja a bola do Berlím-ben. Nem nagy durranás, ezzel szemben szerintem kimeríti a Zs+ kategóriát. Akkor ennék ilyet újra, ha nem lenne már más kaja a bolygón. A jobb oldali kerek izé egy cukros fahéjas tojásrántotta volt cukormázzal leöntve. „Remek volt” az is. Most legalább tudjuk, hogy a helyi cukiban nem árulnak jó dolgot.
Aztán elmentünk sétálni a faluban. Nem nagy a település, azt hiszem öt utcán van és a házak többségét csak nyáron lakják, így kész csoda volt, hogy az egyik boltban találtunk friss petrezselymet és citromot az ebédhez. Bort is vettünk mert ha már homár, akkor rendesen készítsem el az ételt, egy kis bor meg nem árt neki, főleg hogy még bifanát is pácoltam, ahhoz meg kell is a fehérbor. Majd holnap ez lesz a kaja.
A bifana egy portugál specialitás. Vékonyra szeletelt comb (szerintem fél centi vastag sincs egy szelet) megsütve és szikkadt zsömlében szervírozva, amit átitatnak a husi szaftjával.
Úgy látszik, erre még nem terjedtek el az állati jogok mert minden kutyát láncra verve tartanak. Még ezt a cuki bigli kutyát is. Mondjuk, pont a bigli egy égedelem.
A másik érdekes dolog, amit láttam, hogy minden elvadult kertben az árnyékos részen vígan nő a kála. Nálám többször volt már otthon, de sosem voltunk jó barátságban, így rövid időn belül kipusztultak. Pedig nekem egy kész erdőm van otthon.
Ebédre saját kútfőből több recept vegyítésével készítettem el a fönti kaját. Arról is megnéztem több videót, hogyan kell kulturált módon elfogasztani ezeket a rákokat, hátha megint egyszer szükséges lesz. (Tavaly az egyik hajón ettünk hasonlókat és repi helyen nyilván nem áll neki cuppogni meg kézzel szétboncolni mindent.)
Lényeg az, hogy annyira finom volt a produktum, hogy ilyet még fogok készíteni. Itt lényegesen olcsóbb az ilyen herkentyű, mint nálunk, így hol, ha nem itt egyek ilyeneket..
Ebéd után semmittevés volt. Videókat nézegettem a YouTube-on, majd elmentem sétálni és amikor elegem volt a mászkálásból, akkor beültem a kávézóba egy víz-kávé párosra. Végre befejeztem Kepes András legutóbbi könyvét 🙂 Nagyon tetszett!
Közben a kávézó előtt egy jókedélyű öregúr harmonikázott és énekelt hozzá. Nem volt profi, de jó volt a kedve és ezt kellemes volt hallgatni. Aztán elővett a bácsi egy kakast az autójából.
Tanítgatta a szegény párát, hogy sétáljon föl a létrán, kukorékoljon parancsszóra, ilyenek.
Sejthető, hogy mit szólt hozzá a kakas.
Az ücsörgés után elmentünk az óceánhoz és ott addig sétáltam, míg végül elég messze jutottam. Szuper dolog ám úgy sétálni az óceán partján, hogy sehol senki és még nyomok sincsenek mert napok óta nem járt arra senki.
Készítettem tengerparton sétálós videót is, de nem tudom kinyerni a telefonomból mert madzagot azt nem hoztam magammal. 🙂
Este semmittevéssel telt. Vagyis írogatással és még valószínűleg a naplemente fényében iszok egy pohár bort is. Ennyi volt ma 🙂
Jó volt!
