Berlini élet, élet Berlinben….
Beiratkoztam egy edzőterembe, ahova csak nők járnak. Magyar fejjel viszont csak pislogok és pislogok…
Magyaroroszágon kiket lát az ember edzőteremben? Fiatal pipiket, 14-től maximum 35-40 éves korig. De minél idősebb valaki, annál valószínűtlenebb, hogy lejárjon egy fitnessterembe mozogni valamit. Nyugdíjas korban, szinte biztos, hogy nem ját le mozogni.
Hát, itt nem.
Ahogy elnézem, az edzeni járó nők legalább 70%-a hetvenen túli.
És ez rögtön megmagyarázza azt, hogy itt miért fittek, fiatalosak a nyuggerek, miért vigyorognak az utcán és miért van lényegesen kevesebb rozoga, mogorva nyugger.
De… lehetne ez másképpen a világ második legelöregedettebb országában?
Nem.
Itt nem 16 éves gyerekek reklámoznak ránctalanító krémet, itt nem a „prosztamol únó” reklám jön a tévéből, hanem az, hogy éljünk jobban, utazzunk, legyünk egészségesebbek. Idősebbeknek célozva.
Hát… nem semmi.
Hogy az ember motiváltságát növeljék a mozgásra, az emberrel szerződést kötnek egy évre, és bankszámláról vonják a tagdíjat.
Hajrá mindenki!
