Hétvégére az volt a terv, hogy elindulunk itthonról valamerre és majd kilukadunk valahova. Szerintem mostanában ez a létező legjobb terv, az ember nem tud mellélőni sem az időjárás, sem más miatt.
Így aztán reggel jó korán összeszedtük a cókmókunkat és pont sikerült elkapni a kompot. Azért a kompot mert még mindig egy félsziget csücskében vagyunk és vagy kerülünk egy 60 kilométereset, vagy átmegyünk komppal 10 perc alatt a szemközti partra. A kompon kitaláltuk, hogy irány Coimbra mert Aveirohoz közel van, az is nagyváros és mert hegyek (dombok) között van és mert arra nem esik elvileg az eső.
Aztán kiderült, hogy azért ott is szemerkél, de nem esik.
Coimbra felé az út nagyon szép volt, a dombok (hegyek) teteje felhőben volt. Nagyon tetszett.
Irány Coimbra!
Coimbra nagyon szép város! Először a folyóparton szálltunk ki a kocsiból és a fenti csodát láttuk. Ráadásul sokan eveztek a Mondego folyón. Ez egy viszonylag nagy vízhozamú folyó, ami csak 243 kilométer hosszan kanyarog Portugáliában, szóval nem csoda, hogy nem hallottál róla, én sem ismertem.
Miután kibámészkodtuk magunkat a parton, felmentünk a szemközti domb tetejére és ott is nézelődtünk egy kicsit. Szombat reggel 9 óra sem volt még amikor odaértünk, szóval nem csodálkoztunk azon, hogy nem pezseg az élettől a városka, meg mi tagadás, a város sem túl nagy a maga százezer lakosával. Viszont annál szebb!
Először a botanikus kertet néztük meg (Quinta das lágrimas) . Sok szép kertben jártam már, de ez a legszebbek egyike volt. Nem volt olyan érdekes, mint az a bizonyos Guadeloupe szigetén (igen, tudom, ígértem, hogy mesélek róla, de …. -nincs mentségem) Nem olyan hatalmas a kert, de van benne mit nézegetni és pont mellett fut a hatalmas vízvezeték.
Jót sétáltunk a városban, láttunk számtalan érdekes és szép házat, nekem az alábbi kedvessége nagyon megtetszett. Milyen cuki már ezekkel a hatalmas sárga virágokkal körbe a homlokzaton?
Mivel még nem kávéztunk, beültünk egy helyre kávéért és egy szendvicset is kértünk. Itt már kezdett derengeni, hogy csak az aveiroi konyha tragikusan pocsék mert ez a szendva kifejezetten finom volt.
Nem időztünk túl sokat a városban, mert úgy ítéltük meg, hogy érdemes lenne Nazarét és megnézni, az meg onnan még valami 120 kilométer volt, szerencsére autópályán.
Mire Nazaré tengerparti részére értünk, már éhesek voltunk, így nagy szerencsénkre találtunk egy indiait. Az indiai éttermek tesztelése régi hagyomány nálunk, így Portugália sem maradhatott ki. És de jó, hogy nem hagytuk ki! Nagyon jót ettünk, az előző hetek portugál retteneteit kicsit jóvá tudták tenni.
Ebéd után kimentünk a tengerpartra, ahol nem voltak olyan nagy hullámok, mint a „reklámban” de attól függetlenül nagyon cuki és szép hely Nazaré.
A tengerpart itt nem olyan szuper homokos mint nálunk mert nagyon apró kavicsokból áll, viszont érdekes volt, hogy az egész part nagyon lejtős. Tetszett.
Az kifejezetten érdeke volt, hogy minden ház mellett jobbra, balra van egy utca, ami általában keskeny és egészen a domb tetejéig vezet. Érdekes hely ez a Nazaré!
Bícselés közben lőttünk magunknak egy szállást, ami csak pár perc sétára volt a parttól, így felmentünk, lepihentünk, aztán újra elindultunk mert itt Nazaréban vannak a világon a legnagyobb hullámok egy tenger alatti kanyon miatt, ami ötezer méter mély. Ezeket a hullámokat ki is használják a szörfösök, Guinness rekord is született már itt, a város meg arra épít, hogy sokan eljönnek ide, hogy megnézzék a világ legnagyobb hullámait, így pár év alatt megtöbbszöröződött az ide látogatók száma. Komoly biznisz ez!
De láthatóan jól él a rengeteg turistából a város mert minden ház alatt van egy valamilyen bolt vagy étterem és rengeteg a szállás is.
Találtunk egy gyönyörű szakadék melletti utcát, nagyon tetszett a hangulata és a kilátás.
A legnagyobb hullámokat a város elé kinyúló félszigetnél lehet látni, és hogy ezt hirdessék vagy ezzel büszkélkedjenek, még egy hatalmas nagy kaput is emeltek.
Mi jól megszívtuk mert a kugli barátunknak azt mondtuk, hogy vigyen minket az erődhöz, de azt nem monda az okos, hogy nem lehet behajtani, így vissza kellett fordulnunk.
Remélem látom majd a híradásokban, hogy megint jönnek a hatalmas hullámok, lesz mire emlékezni.
Az erődbe be lehetett volna menni, ha nem későn járunk arra. Érdekes lett volna megnézni belülről is.
Nézd meg, milyen hatalmas az a vízelvezető árok a kép jobb oldalán. Nyilván nem véletlenül ilyen mély.
A kép jobb oldalán félig le van zárva az út, de mi bementünk és érdekeset láttunk fölülről.
Ahhoz már fáradtak voltunk, hogy lemenjünk ezen az amúgy nagyon meredek létrán és lépcsőn, de így is láttunk érdekeset. A kép jobb oldalán vannak kerek mélyedések. Azok nem kicsik a valóságban, viszont vannak bennük hatalmas kerek kövek.
Szerintem olyan, mintha egy óriás játszott volna a kövekkel.
Egy darabig elücsörögtünk itt és néztük a hullámokat, aztán elindultunk hazafelé, mármint a szállásunkra.
Az úton visszafelé áll egy hatalmas szobor. Szerintem körülbelül 6 méter magas lehet és van rajta mit nézni. Szörfös emberszarvas.
Este nagyon fáradtak voltunk, de másnap várt ránk a következő kaland.
A portugál kaland előző részeit itt olvashatod.
