Figyelem, innen még nem haza fogok menni, hanem először Olaszországban töltök el egy kalandos éjszakát egy kapszulahotelben, aztán repülök tovább Santorinire, aztán pár hét múlva irány Olaszország. Szóval ez csak a portugál kaland összegzése, a többivel még várok. 🙂
A poszt bár június elején íródik de vélhetőleg csak nyár végén fog kimenni. Bocsi 🙂
Érdemes volt eljönni?
Határozottan! Most ez a hatodik hét, hogy itt vagyok Portugáliában és szerintem ha otthon lettem volna a lakásba bezárkózva 😱 nem lenne ilyen jó a hangulatom. Már amennyire jó, de erről lentebb írok.
Szóval igen, jól tettem, hogy eljöttem.
Oltások szempontjából is, hiszen június 7-ig csak az időseket és a nagyon fontos embereket oltják, utána lesz szabad a pálya.
Mi van a hangulatommal?
Néha nem tudtam kimenni a tengerpartra egyik településen sem. ➡️ Sao Jacinto faluban még május elején voltunk, amikor pedig napközben sem volt mindig meleg, a lakásban ment a fűtés általában.
Itt, ➡️ Agudában, Portótól egy kicsit délebbre már sokkal jobb az idő, néha már 20 fok is volt, de ami a legjobb, hogy az erkélyről látom az óceánt és emberrel sem találkoztam nagyon. Kivétel ➡️ a spanyol szomszédok, akikkel párszor összefutottam.
Az sem elhanyagolható, hogy az óceán annyira közel van hogy ki sem tudom zárni a hangját a lakásból. 🙂 Ez azért jó mert kínomban egész évben webkamerán át néztem a tengert és azok voltak a kedvenc virtuális helyeim, ahol hallatszik a hangja is. Tehát ilyen szempontból jó a helyzet.
Az erkélyen napozni is tudtam pucéran Agudában, a sao jacintoi lakásban meg felfedeztem, hogy ablakon (erkélyajtón) át is lehet barnulni. Az a lakás pont nyugatra nézett és a lemenő nap sugarai sokáig besütöttek és mivel kint hideg volt, ablakon át, fűtés mellett meg jó az idő, így sokat napoztam így.
Voltak érdekes időjárási események is, amellett, hogy Sao Jacinto óceánpartja egy csoda a nagy kiterjedésével és a viszonylagos érintetlenségével, néha május elején nagyon szeles volt és hideg. Volt olyan, hogy felöltözve feküdtem a homokban és a törölközőmet is magamra terítettem, aztán negyedóra múlva inkább fedezékbe vonultam a megfagyás elől. De Sao Jacinto a kedvenc.
Agudán többször esett az eső, és voltak olyan napok is, amikor akkora volt a köd, hogy az orromig sem láttam, de ez már május legvégén volt. Készítettem erről videókat is, de nem jön át az az érzés, amikor ülsz a parton a sűrű ködben és föléd magasodik egy hatalmas hullám. 🙂 Az para volt ám!
Fertőzöttek száma hogy alakult?
Amikor eljöttünk Berlinből május elején, akkor jó helynek számított Portugália mert „csak” 38 beteg volt 100.000 főből. Ez a szám szépen ment lefelé, aztán emelkedni kezdett és most valahol ugyanennél a számnál hagyom el az országot. 32 beteg van 100.000 főből, de fontos kiemelnem, hogy az Azori-szigetek dobja meg a számot mert ott nagyon elszabadult a dolog. (Június elején írom a posztot.)
A portugál kaland összegzése:
1, Több meleg ruhát kellett volna hoznom (kicsi hátizsákkal jöttem).
2, Tényleg nagyon fontos, hogy legyen konyha mert a portugálok nagyon távol állnak a jó konyhától.
3, Télen béke van és nyugalom.
4, Portugália továbbra sem az én országom, leszámítva az azroikat. Teljesen közömbös, semmitmondó, nem tetszik helyek, kivéve Porto mert az gyönyörű. Így továbbra is csak a fent nevezett szigeteket látogatnám, a szárazföldi részt semmiképpen sem, bár kimaradt az Algarve régió. Azt majd egyszer megnézzük.
Anyagilag?
Ha az ember nem ül be étterembe (ahol aztán szart kap jó drágán) akkor olcsóért ki lehet jönni. Olcsóbban, mint Berlinben. Persze a szállásért itt is fizetni kell, de összességében nem agyeldobósan drága.
