Ez a poszt egy régi adósságom. Már lassan két éve ígérgetem, hogy mesélek erről a gyönyörű botanilus kertről, ami szeretem a világ egyik legszebb botanikus kertje. Guadeloupe szigeten jártunk 2019 decemberében, akkor voltam olyam szerencsés, hogy bemehettem ide.
Sajnos nem tudtam sok időt tölteni benne mert esteledett és még nem volt szállásunk (hosszú a történet), de mindent megnéztem, csak egy kicsit gyorsabban, mint szerettem volna. Tegyük hozzá, hogy az egy teljes nap lett volna mert gyönyörű a hely és van mit nézni.
Mesélek egy kicsit a környékről és a körülményekről. Guadeloupe egy pici sziget, Franciaországhoz tartozik. Trópusi környezet. Nagy pára, meleg és rendszeres eső. Jelen esetben körülbelül öt percenként esett és olyan volt, mint amikor bemész a pálmaházba és percenként spriccelnek vizet a levegőbe. Az a fajta pára, amikor zuhanyozás után két perccel is pont olyan a helyzet, mint előtte. Reménytelen. Viszont ez a rengeteg pára azt eredményezi, hogy a növényzet igen buja. Szerintem picit dúsabb volt, mint ➡️ amikor Tioman szigeten átkeltünk a dzsungelen. Mondjuk az ezért volt nehezebb terep mert hatalmas sziklákon kellett átmászni és nem volt kiépített út. Nem is lehetett volna mert pár nap alatt felfalta volna a dzsungel.
A bejárat környékén van egy hatalmas tó, amiben hemzsegnek a díszpontyok. Gyönyörű látvány, de ami utána van, az szerintem sokkal szebb, ugyanis a tóból lesz egy vízesés és az meg becsatlakozik egy alsó tóba, ahol meg flamingók vannak. Szép!
De nem létezik botanikus kert óriásfa nélkül. Ez a fenti példány picinek tűnik, viszont jó messziről van fotózva.
Persze jó trópusi szókása a növényeknek, hogy kihasználják a kínálkozó lehetőséget és megtelepszenek az ilyem hatalmas fák ágain. Az alábbi kép válasz arra, hogy az itthon nevelt orchideák és egyebek miért viselik olyan nehezen a száraz szobai klímát.
Egy másik szigeten láttam egy 400 éves fát, aminek a vízszintesen növő ágairól csüngtek a virágzó orchideák. Lényeg az, hogy a fák ágain megáll egy pici víz, abba beletelepszik a többi növény és helyet követel magának. Az ilyen körülmények miatt szeretik a poshadt vizet, a párát, a szűrt napsütést.
Pálmaerdő az út mellett.
Amikor megláttam ezt a hatalmas Calathea dzsungelt, nem hittem a szememnek. Hatalmas volt!
Itt nem locsoltak, hanem jött az eső. Nem kell megijedni mert percek alatt felszárad, de a pára utána sokkal nagyobb lesz.
A virágok sem hiányozhatnak egy ilyen csodakertből.
Arra még nem hívtam fel a figyelmet, hogy nézzétek meg a levelek színét. Ezek aztán nem szenvednek tápanyaghiányban!
Trópusi állat és növénykert. 🙂 A botanikus kert szélén voltak kecskék is.
A Karib nem karib mindenhol kószáló kakasok nélkül. Szerintem cukik.
A fenti tüskés már nem annyira cuki. Nem lehet jó éjszaka nekitámaszkodni. De az tény, hogy ez a növény hatékony védi meg magát a nagyobb támadóktól. Én biztos nem bántanám.
Egy csomó féle pálma is van ebben a botanikus kertben. Szépek.
És ha már az otthon is kedvelt szobanövényeket is látjuk ebben a botanikus kertben, akkor ez sem maradhatott ki. Teljesen kipusztíthatatlannak tűnő, jó erőben lévő példány.
Azért ez az adag anyósnyelv is szuperül néz ki.
Hát, az én szobában tartott fikusz benjaminám nem ilyen menő.
Ez lett volna a szállásunk, ha lett volna térerő. Jó lett volna, de majd legközelebb. 🤩
Ilyen a világ egyik legszebb botanikus kertje. Sajnos a párát és a dzsungel hangjait nem tudtam mellékelni.
A botanikus kert saját weboldalát itt találod.
