2021 szeptemberének végén egy csodás hetet töltöttünk Szicíliában. A repülőjegyet még valamikor az ősidőkben vettük elég olcsón, amikor még csak álom volt az utazgatás és az, hogy eljuthatunk egy tengerpartra. Akkor emlékeim szerint még a repülők sem jártak. Szóval bátrak voltunk akkor és bejött a dolog. 🙂 Milyen volt most Szicília? Röviden összefoglalva: maga a csoda!
Szicília, szerelem
Először hét évvel ezelőtt jártunk a szigeten. Akkor csak talán egy hosszú hétvégét voltunk és nehezítette a dolgunkat, hogy igen esős volt az a néhány nap. Konkrétan annyira, hogy az akkor tapasztalt eső viszonyítási alap lett. „Úgy esett, mint Szicíliában!”
Már akkor rabul ejtett Szicília hangulata, az ódon utcák, a nyüzsi, a lepukkant, de akkor is elegáns épületek látványa, így elhatároztuk, hogy majd még visszatérünk ide. Hát, eddig kellett rá várni, nem mintha nagyon unatkoztunk volna utazás terén és otthon ültünk volna a kimaradt időben. Egyszerűen csak így alakult.
Semmit nem szerveztünk előre
Az olaszokhoz be kellett jelentkezni, de annyira bizonytalannak ítéltük a dolgot (Etna kitörése, Covid-helyzet, letölthetetlen Green pass) hogy a legbiztosabbnak az tűnt, hogy semmit nem szervezünk előre. És a semmit komolyan mondom. Még szállást sem foglaltunk, mindössze csak beírtuk az űrlapba, hogy a hotel Sylesia lesz az első nap a szálláshelyünk, de ezt csak 49%-ban gondoltuk komolyan. Aztán persze így lett mert ott a Catania melletti Letojanniban van a kedvenc éttermünk, így muszáj volt a közelében lakni, de innentől mindig az előző nap találtuk ki a következő napi tervet, hogy maradunk valahol, vagy megyünk tovább és ha igen, akkor merre.
Szállást is mindig csak 2-3 órával az érkezésünk előtt foglaltunk.
Jó volt így?
Szuper volt! Jobb nem is lehetett volna szerintem és valószínűleg megtartjuk a szokásunkat, hogy innentől semmit nem szervezünk előre, hacsak nem feltétlen szükséges.
Változik az ember, na 🙂
Merre jártunk?
A célkitűzés az volt, hogy elmegyünk a Lipari-szigetekre, átmegyünk a hajó-vonattal a Messinai-szoroson, felmegyünk az Etnára, elmegyünk Siracusába, és nem felejtjük ki Noto és Ragusa városokat sem. Na, ha ismered valamennyire Szicília térképét, akkor lejön hogy ez így lehetetlen.
Már az első nap választani kellett a Lipari-szigetek és Szicília keleti parti városai között és az utóbbi nyert mert hiába lett volna olyan hajó, ami egy nap alatt megmutogatja nekünk a fontosabb szigeteket, de én több időt akartam eltölteni rajtuk, ahhoz meg kevés volt az egy hét.
Napi élménybeszámolót is írok majd, azokat hamarosan posztolom. 😉
Catania
Végül több napot voltunk a városban, megnéztük az operaházat, a dómot, jártunk sima piacon, halpiacon, palotákban, parkokban és még ezernyi helyen, bejártuk kisvonattal és gyalog a várost, ültünk több kávéházban, ettünk több étteremben. Jó volt.
Siracusa
Az Ortigia nevű szigete lenyűgöző. Egyrészt ezerszer jobban fel van újítva, mint Catania, tele van kincsekkel, kellemes utcácskákkal, ahol a tengeri szellő mozgatja a levegőt a legmelegebb napokon is. Itt hop-on hop-off busszal is mentünk és jártunk a világörökségi színhelyeken is, de erről majd később. Ez a város a kedvencem egyébként.
Messina
Nem kifejezetten lenyűgöző, nem annyira emlékezetes hely, mint az előző kettő, de kellenek egy utazásba az ilyen emlékek is, hogy ne csak a „azta de csodás!” élménye legyen az embernek.
Fonte Bianche tengerpartja
Ahhh… szeptember végén nem lehettünk volna jobb és kellemesebb helyen! Ez a part volt a legszebb idén, pedig jártunk több tucat tengerparton és óceánparton is. Kellemes meleg volt a víz, lassan mélyülő partszakasszal, mindezt homokos verzióban képzeld el. Ha van hely, ahol jó lenne majd még a későbbiekben hosszabb időt (szezon kívül) eltölteni, akkor ez az.
ETNA!
Végre teljesült a régi vágyam, felmentünk az Etnára. Mivel fogok írni napi beszámolót, ott majd részletezem a mikéntjét és azt is, hogy mit láttunk, de előre bocsátom, hogy az Etnát nem szabad kihagyni aha az ember Szicíliába megy.
Letojanni
Másodszorra voltunk ebben a faluban és mióta utoljára itt jártunk csak szépült és fejlődött a hely.
Most is megnéztem a napkeltét a partról és … ott volt ugyanaz a bácsika, ugyanazzal a vödörrel, mint a múltkor. Erre úgy őszintén, mennyi esély volt? Semennyi. De mégis így történt. 🙂
Szóval erre jártunk
A napi beszámolókat hamarosan olvashatod. Érdekes volt ez az út és végre nem a megszokott dolgokat tapasztalta az ember hanem láttunk valami újat, valami szokatlant is. Jó volt!
Szicília még mindig szép 🙂
