A mai egy egyszerű nap volt mert nem voltak nagy világmegváltó terveink, éppen csak hűsölni akartunk és úgy tűnik, erre megtaláltuk a legideálisabb helyet. Sok tengerparton jártam már Európában, de ez az egyik legszebb volt. Szicíliai körutunk 6. napja egy tengerpartos nap volt mert az előző nap felforrt az agyvizünk és hűsölni akartunk.
Az előző napok eseményeit itt olvashatod el: Szicíliai élménybeszámoló első napja, második, harmadik, negyedik, ötödik napja.
Borzasztóan aludtam, de ennek volt köszönhető, hogy kiszúrtam a Marinetrafficnál az érkező MSC hajót. Képzelhetitek, mi volt az első dolgom reggeli után… Naná, hogy kimentem megnézni.
A szállásunk szerencsére csak egy sarokra volt a kikötőtől, így igen hamar ujjonghattam a hajónak 🙂
A változatosság kedvéért ma nem a tegnapi gyönyörű piros Fiat parkolt előttünk, hanem ez a Piaggio. 🙂
Szóval miután kiörömködtem magam, elindultunk teljes menetfelszerelésben a vonathoz mert várt minket egy gyönyörű tengerpart.
Fontane Bianche mindössze 15 percre van Siracusa városától, szép is, jó is, így ezt választottuk.
A vonat régi volt de tiszta és ami legfontosabb: odavitt minket a tengerpartra.
Itt fontos megemlítenem azt a nem elhanyagolható tényt, hogy egyetlen sín van Siracusától dél felé, egészen Ragusáig.
Ez tényleg fontos lesz a későbbiekben.
Ha azt mondom, hogy ez a tengerpart majdnem olyan jó volt, mint a karibi partok, akkor biztos nem hiszed el, pedig így volt.
Vagy száz métert kellett gyalogolni, hogy legalább derékig érjen és a víz kellemesen meleg volt és kristálytiszta.
Mondjuk annyi hal nem volt benne, mint Ioson egy hónappal ezelőtt, de ne legyenek már akkora igényeim.
Ráadásul voltak napernyők és napágyak is így nem volt kérdés, hogy egész nap ott fogunk heverészni.
A dolgot nehezítette, hogy először mögénk, majd mellénk költözött egy olasz hattagú család, akik folyamatosan beszéltek, veszekedtek, majd amikor megéheztek, akkor megállás nélkül kajáról beszéltek.
Mindezt több órán keresztül.
Annyira szuper volt ez a Fontane Bianche, hogy még önkiszolgáló kajálda is volt kifejezetten jó választékkal. Volt például gyümölcsös stand is, ahol 5 euróért egy akkora tál gyümit pakoltak nekem össze, hogy alig bírtam megenni de a másik képen látható csirkés is az év csirkéje volt. Ketten vízzel, kávékkal, gyümölcsökkel, főétellel együtt fizettünk 25 eurót ami szerintem kifejezetten baráti volt.
A tengerpartos nap egészen este 6-ig tartott, amikor távoztunk a parttól azzal, hogy ide még vissza fogunk jönni kifejezetten nem turistaszezonban hanem inkább télen.
A fenti ház annyira ronda, hogy többen fotózták.
Vajon mire gondolt a művész, amikor megalkotta a póklábú pókházat? 🤔 És erre a förmedvényre hogy adtak engedélyt?
A vonat….
Képzeljétek el, hogy már egész közel jártunk az állomáshoz, amikor meghallottuk a vonatot és azt láttuk, hogy mindenki rohan előttünk.
Gyorsan mi is szaporáztuk a lépteinket és mire odaértünk, a vonat bent állt és szálltak fel az emberek.
A kalauz meg tessékelte be a népet. Ez így elég gyanús volt mert ez egy egyvágányos „iszonyúan forgalmas” része Szicíliának, és kizárt dolog, hogy 20 percenként arra járjon egy vonat, ráadásul abba az irányba, amerre nekünk távoznunk kellett, így a kalauzt megkérdezve felszálltunk a vonatra.
Amikor leszálltunk 15 perc múlva Siracusában és megnyitottuk a Trenitalia appot, kiderült, hogy a mi vonatunkat törölték és ha időben megyünk ki az állomásra a tengerparton, akkor bizony nem tudtunk volna onnan eljönni mert az volt a nap utolsó járata, amivel jöttünk.
Szép meglepetés.
De lényeg az, hogy eljöttünk 🙂
A mai terv az volt, hogy Cataniában alszunk már, így Siracusában átszálltunk a cataniai vonatra, ami egy óra alatt elhozott minket, majd az állomásról egy laza negyedórás séta után már a saját lakásunkban voltunk. Mármint amit kibéreltünk két éjszakára.
Így telt a tengerpartos nap Szicília szépséges szigetén.
