Jeruzsálem! Előre szólok, hogy ez egy erőteljesen szubjektív írás, ráadásul nem vagyok vallásos, legalábbis nem a hagyományos módon és roppant távol áll tőlem bármiféle tárgy és hely vallásos imádata, tisztelete. Nem azért mert “vallástalan” családból származom, pont ellenkezőleg. Szerintem kevés családban él ilyen erőteljesen a vallásos hit, lévén hogy apám egy vallásos közösség vezetője, ő a pap, az egyik öcsém pedig annyira mélyen hívő, hogy még a Pápával is találkozott és Jeruzsálembe is zarándokolni ment és csak a józan észre hallgatva nem papnak tanult végül. A nagyszüleim az egyház bőkezű támogatói voltak, rengeteg pénzt öntöttek a templom “perselyébe” évtizedeken át.
Én meg ilyen kis hitetlen vagyok és csak pislogok, nem értem, hogy lehet helyeket, tárgyakat ilyen mélyen tisztelni.
Szerintem Isten belül van. Figyel és hallgat.
Mindig.
Minden kívánságunkat teljesíti, akkor is ha hülyeséget kérünk. Szoktam is próbára tenni az Öreget ott fent, aki egyébként szerintem a tengerben lakik, mert tapasztalatom szerint a tengerparton jobban hallja a kéréseket. Ma egy vitorlás hajót kértem tőle. Azt mondta, megkapom. Mindig megkapom, amit kérek tőle, tehát közvetlen vonalam van hozzá, de szerintem mindenkinek van, csak mások másra használják.
De ez csak egy kitérő mert alapvetően Jeruzsálem a téma és azért írtam a fentieket, hogy elrettentsem a kedves olvasót mert egy roppant szubjektív írás következik és szeretném előre felhívni a figyelmet, hogy ki fogom verni a biztosítékot a mélyen hívőknél.
Tegnap Jeruzsálemben jártunk.
Idegenvezetővel, mert túl sok időnk nem volt a városra és egy ilyen számomra komplikált helyen jól jön a vezír, aki ismeri a helyet, tudja, merre kell kanyarodni, hol, mi látható. Egyedül mindezt nehezen tudtuk volna bejárni és hogy őszinte legyek, lövésem sem lett volna, mit látok. Lévén, számomra a kereszténység bármelyik ága valami ködös izé, amit nem értek.
Joseph volt az emberünk neve, egy idősebb zsidó ürge, aki még akkor született, amikor Izrael is Palesztina volt. Nem mai darab és nem ma kezdte az idegenvezetést sem. Szerintem pont azért van ilyen jó kondiban mert ha naponta megteszi ezt az utat a Via Dolorosa összes stációjával, ráadásul a zsidó, a keresztény és a muszlim negyed érdekesebb utcáit is bejárja, akkor az naponta felér egy kirándulással meg egy kardió edzéssel is. Meg a kilométerek is megvannak, nyilván. Szóval amellett, hogy lejártuk a lábunkat, kétszer, még érdekeseket is láttunk.
Rögtön ott van a Szent Sír-templom, abban pedig a Golgota. (Itt a vallásos olvasó légyszi ne olvasson tovább, nézzen más olvasnivaló után!)
Elvileg 8000 ember fér be. Most amikor a keresztény, a zsidó, az ortodox és a muszlim “húsvét” vagyis Ramadán is egyszerre van, amire azért nem túl sok példa volt eddig, elég sokan voltak.
Mielőtt bementünk, Joseph felhívta mindenki figyelmét, hogy bármi, hangsúlyozom: bármi, amihez hozzáérünk egy olyan millimétere ennek a világnak, amit előttünk több milliónyian érintettek meg.
Nem mondta, hogy vallásos hevületben ne csókolgassuk a tárgyakat, csak felhívta a figyelmet, hogy nemcsak a covid lájkolja ha bármihez hozzáérünk, hanem kétezer év összes ragálya, nyavalyája és himlője is egyszerre. Merthogy ez a templom 1700 éves. Legalább. 300 körül építették és igaz, azóta többször átépítették és újjáépítették, de itt bizony a takker nem fertőtlenít soha.
A templom fönti része, ahol a Golgota van, gyönyörű. Minden centimétere tökéletes, részletgazdag. Van mit nézni rajta.
Amikor ott jártunk, egy etióp zarándokcsoport töltötte meg a teret. Mind fehér ruhában volt, kivétel egy férfi. Ez az ember pont előttem állt, talán tíz centire mert covid ide, covid oda, ebbe a templomba mindenkit beengedtek, aki be akart menni. És sokan akartak bemenni.
Ez a pasi mindent megfogdosott, majd a nadrágjába túrt hátulról és magába kente a szent tárgyakról leszedett ki tudja mit. Vagy persze fordítva is történhetett, lehetett bármilyen fertőző betegsége is és az is lehet, azt terjesztette így. Soha nem fogjuk megtudni, de nem ez a lényeg.
Az összes etióp kvázi önkívületi állapotba került attól, hogy ott van ebben a templomban és Jézussal bármilyen „fizikai kapcsolatba” kerülhet, így az oltár alá bekucorogva, az ott lévő nem tudom mit csókolgatták.
Nem csak mímelve, hanem igaziból. Ha ez még nem volt elég, akkor a kezüket többször végighúzták a tárgyon, majd az arcukra kenték a szent hely minden mocskát. Majd’ kétezer év minden mocskát!
Nem tudom, mennyire véd az erős vallásos hit a kórságok ellen, de minden bizonnyal erősen, főleg ha még ezt is túlélik.
Update: szegény férjemen néhány nappal a látogatásunk után igen komoly fosós-szédelgős-“most meghalok” érzéses kórság jött ki. Nem tudom ott kapott-e el valamit, soha nem fog kiderülni.
És akkor nézzük, hogyan is működnek a zsidók és a muszlimok.
A zsidóknak van egy csomó szabálya az élet legapróbb részeire is. Mit mivel esznek, miben főznek, milyen élelmiszer mivel érintkezhet és akkor a rituális fürdőzést hideg vízben még nem is említettük. A Siratófal előtt több kút is volt, ahol megmosták a kezüket.
A muszlimok, akármennyire is piszkosnak tartják őket a keresztények, roppant tiszta emberek ha azt nézzük, hogy a templom előtt (bejáratában, előtte) leveszik a cipőjüket, megmossák a kezüket, arcukat, (a lábukat és a hátsó felüket is!). Tisztán mennek be egy templomba. Sok mecsetben jártam a világban, mindegyikben ragyogó tisztaság uralkodott.
Jut is eszembe, ha muszlim országban járunk, a WC-ben mindig van kis fenékmosó alkalmatosság mert vízzel megmosni sokkal higiénikusabb az alfelünket, mint papírral törölgetni. Meg környezetbarátabb is.
Szóval higiénia szempontjából elbukott a katolikusság, ellenben a másik fikázásában és piszkosnak titulálásában élen járnak.
A Siratófalat szoktam nézni kamerán és egészen eddig távolinak tűnt, hogy egyszer itt fogok állni és én is megérinthetem, leülhetek előtte.
Hozzáteszem, hogy annyi kapcsolatom van a zsidósággal hogy sokáig a Zsinagóga mellett laktunk Budapesten, így az öltözékük nem lep meg és a hangosabb szokásaik sem. A Bálint Házban is rendszeres vendégek voltunk éveken keresztül, szerettük a beszélgetéseket és a koncerteket és a Budapest Klezmer Band koncertjein is ott voltunk még a gyerek születése előtt.
És egyszer egy rabbi volt a szomszédunk fél évig! Egy igazi izraeli rabbi, akinek akkor öt gyereke volt meg egy felesége de soha még csak vissza sem köszöntek, a gyerekeik viszont roppant neveletlenek és hangosak voltak. Pedig nagyon szívesen beszélgettem volna velük, mert érdekelnek a szokásaik. Na, ennyi a kitérő.
A Siratófalhoz befele komoly ellenőrzés volt. Ugyanúgy átvizsgáltak minket, mint amikor repülőre szállunk, de mégis gyorsan ment.
A Siratófal előtti hatalmas téren sok ember volt, de mégsem volt tömeg. A nők jobbra a férfiak balra mehettek be a falhoz és ha valakin nem volt megfelelő ruházat, adtak neki kendőt, amivel eltakarhatja magát.
A nők harmada sok gyerekkel érkezett, de a gyerekek rendesen viselkedtek, hagyták, hogy az anyjuk imádkozzon, olvassa a Tórát. Tórábol egy egész könyvtárnyi volt kitéve a bejáratnál, szabadon el lehetett venni egyet és abból olvasni az igét.
Gondoltak arra is, hogy kényelmesebb ülve olvasni, így rengeteg műanyag szék volt kitéve a fallal szemben, fölöttük pedig egy hatalmas napvitorla volt kifeszítve mert itt elég perzselő lehet a napsütés ha úgy igazán bekapcsolják a reaktort.
A nők a Siratófalnál imádkoztak még egy kicsit, majd a kéréseiket beletuszkolták a fal repedéseibe. Joseph mondta, hogy a cetliket miden nap kiszedik, különben nem látszódna ki a fal a cetlik mögül. Utána következett a Siratófal megérintése és a fotózkodás majd a távozás de ez angolosan történt, soha hátat nem fordítva a falnak.
Érdekes volt mindezt közelről látni.
Jeruzsálemben rengeteg a fegyveres őr. Érdekes módon nemcsak katonai ruhában vannak ezek a géppisztolyos figurák, hanem akár strandruhában is. Egyet láttam rövidnadrágban, pólóban, vállán a géppisztollyal, mintha csak véletlenül kapta volna fel reggel mert benézte a két vállpántot. Sporttáska vagy géppisztoly… nem mindegy? Összetévesztette. Jó, tudom, nyilván nem, mert ha kitör a balhé, akkor egy katonai ruhás figurát könnyebb kiszúrni a tömegben mint egy átlagos öltözetű valakit. Mindenesetre furcsa volt centikre haladni géppisztolyos roppant fiatalok mellett. Mondjuk itt kötelező a katonaság fiúknak és lányoknak is.
Jeruzsálem érdekes volt. Jó lenne majd egyszer visszamenni és jobban elmélyedni a dolgokban, végigkóstolni az összes ételüket (képtelenség) de annyira jót ettem Jeruzsálemben, hogy el fogok mélyedni a közel-kelet gasztronómiájában mert van mit tanulni tőlük.
Jeruzsálem érdekes hely!
Jeruzsálem nagyon érdekes hely!
