Kusadasi, Törökország
Annyira jól aludtam! Köszönöm magamnak, hogy mertem a kényelem helyett a praktikum mellett dönteni! Ezt úgy értem, hogy egy balkonos kabin nyilván kényelmesebb mert nagyobb meg van menő kilátása, de minimum háromszor ki szoktam menni éjszakánként megnézni a tengert ha balkonosban lakunk, viszont egy belső kabinban aludva ez sokkal nagyobb macera, így nyugodtabban alszom. Aludtam is majdnem hét óráig. Rekord!
Reggelizni az ültetős étterembe mentünk és nem bántam meg mert jó volt a kaja, volt hal is, meg tojás is és minden is.
Aztán kikötöttünk Kusadasiban. Sosem jártam még Törökországban, de volt egy előzetes elképzelésem arról, milyen lehet mivel Berlinben rendszeresen járunk török boltba, étterembe, pékhez, borbélyhoz és még sorolhatnám.
Fontos volt, hogy elfelejtettünk bejelentkezni Izraelbe, így keríteni kellett egy wifit. A hajón is van, de nem akartunk előfizetni mert rohadtul drága, így a városban beültünk egy jó helyre, ittunk narancslevet és gránátalma levet meg egy igazi török kávét is. Minden finom volt és a berlini árak töredékébe került, hiába a kikötő kijáratában voltunk, ami nyilván magával vonja azt is, hogy ott drágább.
Az derült ki a bejelentkezésnél, hogy 1: nem tudjuk a hajó kódját, 2: mindenképp meg kell adni egy címet, ahol karanténba vonulhatunk Izrael területén. Ez igen érdekes elképzelés mert egy 12 órás kikötés és egy szervezett városnézés során ugyan hogyan jönnének ki rajtunk a tünetek, ha 3 nap alatt 3 tesztet kellett csináltatni a hajón mindenkinek, de oké. Ilyen adatokat nem tudtunk megadni, így azt találtuk ki, hogy visszamegyünk a hajóra miután körbesétáltunk és megkérdezzük az túraszervezőket, hogy ilyenkor mi van.
Az iráni lány rögtön tudta, mi a dörgés mert aki kiteszi a lábát Izraelbe, az pont ugyanezekkel a problémákkal szembesül, így elővett egy cetlit, amin a szükséges adatok voltak és ezzel már be tudtunk csekkolni a országba. Micsoda bürokrácia!
Visszatérve Törökországra: jó hely, pont olyan, mint amilyennek képzeltem, csak sokkal hangulatosabb és olcsóbb.
Jártunk kuruyemiş boltban, vettünk is ezt-azt meg amazt is, majd valahogy belepasszírozzuk a bőröndünkbe vagy a táskánkba vagy megesszük. Vettem kétféle teát, mindegyikből 2 darabot, és természetesen vettünk egy adag vegyes édességet is.
Pont olyan volt az ízélmény, mint Berlinben.
A hajón megebédeltünk, halat ettem hallal, majd ebéd után jött a csendespihenő, megnéztünk két részt a Csillagkapuból, majd a fedélzeten kolbászoltunk.
Ja, persze, igen. Be kellett végül fizetni a hajón netre, egy napra 20 euró körüli összegbe került, és ezt ki is használtam arra, hogy ha már ennyire drága, akkor fel is töltöm, amit csak tudok a YouTube-ra, meg kommunikálok mindenkivel.
Ezzel a kommunikációval jól el is ment az idő, a vacsora is várt minket, ahol azzal a meglepetéssel szolgáltak, hogy lecserélték spanyolra az összes pincérünket. Lett egy kolumbiai Juan Carlos, és egy salvadori Alexis. Kedves pofák, majd megkapják a borravalójukat a Cruise végén. Meg persze Abdul is, a szobafiú.
Abdul nagyon kedves! Nem mondom, hogy pöpecül takarít, de legalább kedves és figyelmes.
A naplemente csodás volt. Éppen a görög szigetvilágban haladt a hajónk és jó volt arra gondolni, hogy tavaly azon a távoli szigeten ültünk és meséltünk, a közelebbi szigeten meg milyen sokat nyaraltunk. Olyan kicsi a világ! Görögország pedig olyan szép!
A naplemente meg mindig egy csoda!
Korán mentünk aludni mert kell a pihenés.
Bővebben a karavánszerájról.
