Ez egy hosszas filozofálgatás lesz arról, hogy mekkora barom vagyok.
Nem arról van szó, hogy hirtelen rászoktam valami drogra, vedelni kezdtem vagy valami hasonló élvezet csábított el és rántott a mélybe mert azért ennél sokkal gyávább vagyok. Egy teljesen hétköznapi dologra kaptam rá, annak is csak az egyik véges, egy bizonyos ponton befejeződő formájára.
Sorozatfüggő lettem!
Nem a hagyományos értelemben mert nem hiszem magamról, hogy a következő tíz évben egy másik sorozatra függenék rá ilyen szinten. Megelégszem csak a Csillagkapuval, és ha már homár, legyen kövér, megnéztem az összes részét. Mindegyiket. A „hagyományos” Csillagkapu részeket kétszer is, az Atlantis és az Universe részeket csak egyszer.
354 rész
354 rész. Napi két részt néztünk meg, kivéve amikor rossz volt az idő és nem lehetett kimozdulni. Szóval egy darabig elvoltunk vele. De…
Nem mindegy mire fordítom az időmet
Egy Csillagkapu részt vegyünk 40-45 percesnek és ha beszorozzuk az epizódok számával, akkor kijön, hogy 15.930 percet töltöttem ezzel, ahelyett, hogy valami értelmesebb dologra szántam volna ezt a 265 órát. Nem tűnik sok időnek, de ennyi idő alatt elolvashattam VOLNA mondjuk 30 könyvet is.
Nem vagyok egyedül
Közben világossá vált, hogy a Csillagkapu nem olyan hülyeség és komoly nemzetközi rajongótábora van. Persze ez nem ment fel az alól, hogy haszontalan dologgal töltöttem az életemet. Két hétnyi idő azzal telt az életemből, hogy sorozatot bámultam. Normális ez?
Bánom én?
Nem. Tudom, baromság sorozatot nézni, de most ebben a pandémiás, majomhimlős, háborús és biztos van még valami … ja, tőzsde-, és világválságos, inflációs, bizonytalan időkben jó volt nézni és tudni, hogy „úgyis megússzák.” Hogy végül mind élve kerülnek vissza. Hogy holnap is jön egy új, csúnya vagy éppen láthatatlan ellenség, amit majd jól legyőznek és ezáltal okosabbak és erősebbek lesznek.
Kellett!
Olyan ez, mint a katasztrófafilmek: ott az a forgatókönyv, hogy jön a tudós, felfedezi a problémát. Kiabál, hogy baj lesz és nem kellene. Az elnök/főtanácsos/döntéshozó nem hisz neki. A katasztrófa bekövetkezik. A tudós megmenti az emberiséget. Végül mindenki boldog, a gonosz elnök/főtanácsos meg általában jól megmurdál.
Egy átlag Csillagkapu meg úg néz ki (első 200 rész) hogy elmennek egy bolygóra, ami jaj de szép, de csuda hely, aztán kiderül hogy szar van a palacsintában, majd végül megmenekülnek.
Röviden és tömören ennyi 354 rész.
Mindezek ellenére szerintem nem utoljára néztem végig a sorozatot.
És még csodálkozunk, hogy sem tévém, sem HBO-m, se Netflixem sem hasonlóm nincs és nem is lesz. Mi lenne velem, ha mindig az jönne a tévéből, ami tetszik nekem?!
Neeeeem, nem akarom tudni!
Image by Gerhard Janson from Pixabay
