Ez egy összefoglaló, de lesznek még napi posztok, csak megint lusta voltam és nem írtam minden egyes nap. Meg fáradtak is voltunk és volt mit nézni. Szóval ez egy Madeira összefoglaló míg össze nem szedem magam.
Portugália egyre jobban tetszik. Tetszik, hogy nagyon európai, hogy minden kicsit ismerős és minden úgy működik, mint máshol a kontinensen. Tetszik, hogy nem kell a dolgokat újratanulni. Másrészt viszont még mindig nem tetszik a Porto környéki konyha, mert az inkább borzasztó, mint jó.
Az utazás első és utolsó napjait Portóban töltöttük, különben meg Madeira csodás tájait jártuk.
Egy évvel ezelőtt a covid elől Portugáliába menekültem, menekültünk, akkor itt volt a legjobb a helyzet és a leglazábbak a körülmények. Így utólag is azt gondolom, hogy a legjobb döntés volt bárhol máshol lenni. Mondjuk az óceán partján lenni hetekig 🙂
Madeira egy csoda. Sao Miguel is szép, de Madeira sokkal drámaibb azokkal a magas hegyeivel és a mély völgyeivel, és vízeséseivel. Szerintem életemben nem láttam még ennyi vízesést összesen. A sziget északi része olyan, hogy csak kapkodja a fejét az ember. Igaz, a déli része is pont olyan és a közepe is. 🙂
Az egyik legszebb hely, ahol valaha jártam.
Mivel éjfél körül érkeztünk, az első szállásunk egy szálloda volt Funchalban. Az volt a legolcsóbb és a legracionálisabb döntés mert borzasztóan későn szállt le a gépünk és hajnalban érkezni egy magánszálláshelyre nem túl ideális. Szóval hotel kellett.
A taxi odavitt minket, de inkább a repített a helyes kifejezés arra a vezetési módra amit a taxis ürge lenyomott. Fékre nem lépett a reptér és a szálloda közötti 20-30 kilométeren, olyannyira, hogy szerintem Madeira másik nagy szülötte lehetett ő, csak a karriere nem teljesedett be úgy, mint a híres Cristiano Ronaldonak. Neki egyébként múzeuma is van a szigeten, amit nem néztünk meg.
A mi kis völgyünk
Egy völgyben volt a következő szállásunk, amit hogy őszinte legyek előtte nem ismertem, nem hallottam róla. Azt láttam a Viatoron, hogy szerveznek ide utakat meg azt is láttam, hogy dög nagy hegyek veszik körül, de arra nem számítottam, hogy a sziget egyik legszebb pontján fogunk lakni, így amikor kiszálltunk a kocsiból csak bámultam a felénk magasodó, felhőben álló hegycsúcsokat körülöttünk. Az Apácák völgye egy csoda! Lásd fenti videót, ami még nem is a legszebb pillanatokat ábrázolja.
A szállásunk egy olyan helyen volt, hogy jobbat nem tudtam volna elképzelni pedig itt direkt az ára miatt foglaltunk. Hárman voltunk, két szoba kellett ráadásul egy lakáson belül, így eléggé redukált volt a kínálat. Aztán hogy ez a ház teljesen felszerelt volt, patyolat tiszta és akkora erkélye volt, hogy … és a kilátás róla… Annyira bejött a hely, hogy már kitaláltuk, hogy legközelebb is itt leszünk de akkor már lakni jövünk ide mondjuk egy hónapra és csak bámulunk majd ki a fejünkből.
A völgyünkben minden volt: még étterem is, ami amellett hogy a legjobb ételeket kínálta a szigeten még olcsó is volt, a helyi nagyobbik kisboltban pedig tényleg mindent lehetett kapni. Szóval véletlen volt, de a legjobb választás.
Kis érdekesség, hogy a templom pont előttünk volt és annak a tornyáról négy hangosbeszélő is meredt a négy égtáj irányába, így a miséket, mind az összeset végighallgattuk. Eddig úgysem voltuk portugál misén, de most bepótoltuk az elmaradásunkat.
Egyébként volt pünkösdi körmenet is harmonikával meg énekléssel, rengeteg petárdával, amire meg mertem volna esküdni, hogy nem a helyi katolikus plébánia nyomatja, pedig de. A templom durrogtatott marha nagyokat. Itt nem egy-két durr-durr volt, hanem inkább váratlan, teljesen random az égbe lőtt rakétákról, mentségükre szolgák, hogy éjfélkor durrogtatták az utolsót és reggel 7-kor az elsőt.
Felteszem, hogy ez nincs mindig így, csak a nagy vallási ünnep tiszteletére rendezték ezt a műháborút. Nem volt zavaró egyébként inkább csak hihetetlen, hogy a katolikus egyház ilyen mennyiségben rakétázik.
Ja igen, a mise előtt bemondták, hogy ki van jelen a misén. Név szerint, hogy mindenki tudja ki volt az a galád akinek volt pofája nem megjelenni a pünkösdi misén.
Aztán kis érdekesség az üvegzseb technika: azt is bemondták, hogy ki mennyi pénzt adott a templomnak és most mennyi pénz van a templom perselyében. Ja kérem, ezek a rothadó nyugatiak… pffff…
Ebből a völgyből indultunk minden egyes nap a sziget felfedezésére. Nem mondom, hogy keveselltem a hajtűkanyarokat és a szakadékokat, de Madeira már csak ilyen.
Oké, a helyi közlekedés gyorsítása miatt ástak körülbelül egymillió alagutat is, amik lehettek 200 méteresek de sok kilométeresek is. Egy mérnöki csoda ez a sziget!
Eszembe is jutott míg a kacskaringós alagutakban haladtunk, hogy bezzeg Magyarországon a 90-es években még azt mondták, hogy sem metróállomás sem alagút nem lehet kanyargós meg lejtős.
Azóta sok felé jártam és sok mindent tapasztaltam és arra jutottam, hogy irtó sokszor át lettünk baszarintva. Kis tudatlan nép. 🙁
Nembálna les
Befizettünk bálnalesre. Bálnát ugyan nem láttunk, de legalább kimentünk az óceánra. Delfint láttunk, de azt sem nagyon. Ezt majd részletezem ha odáig érek a mesélésben. Csak türelem kell hozzá.
Összefoglalva Madeira nagyon szép hely és jó, hogy eljutottunk ide is.
Jókat ettünk!
Madeirán jó a konyha. Nem emlékszem olyanra ami egy kicsit is nem lett volna jó, inkább olyan volt, hogy nagyon finom volt az étel de annyit adtak, hogy nem tudtuk megenni.
Portóról ezt nem tudom elmondani, de ott is ettünk jókat, bár most főleg Matosinhosban voltunk a Vagas nevű óceánparti helyen, ahol a pincérek már megismernek.
Nagyon szeretem ezt a partot és legközelebb is itt szeretnék lakni. Ha van időd, nézd meg mi van épp Matosinhos partján. Szeretem ezt a kamerát.
Röviden: jó volt, lehetett volna sokkal hosszabb is ez az út. De majd legközelebb tovább maradunk.
