Másfél hónapja nem jártam Berlinben. Ilyen sok időre nem hagytam még el a várost, (vagy de? 🤔) mióta ott lakunk és az igazat megvallva, kezd nagyon hiányozni.
Amikor úgy volt idén CSD hogy én nem voltam ott, hogy úgy volt techno felvonulás a városban, hogy nem lehettem ott -akkor is ha nem az én korosztályomnak szól, de a techno annyira Berlin, hogy kihagyhatatlan egy ilyen buli- de már az ételek is hiányoznak, az emberek is és … Szóval mi hiányzik Berlinből?
1. Az ételek nagyon hiányoznak
Jó a magyar kaja, de már belátom, hogy miért rettenet egészségtelenek a magyaros ételek, és az étkezési szokásaink miért és hogyan betegítenek meg minket, magyarokat.
Felfoghatatlanul sok húst eszünk, mellé nem salátát hanem jó sok krumplit eszünk. Ha lehet sütve. A rizs az ritkább. Halról meg ne is álmodozzak. Olyan nincs, hogy bemegyek a „sarki boltba” és válogathatok a finomabbnál finomabb tengeri halak között. Olyan hogy lazac?!
Magyarországon az nagyon drága, Berlinben viszont még választék is van belőle, ráadásul olcsón és az Edekában szerintem minimum öt féle van csak a pácoltak közül. Oh… egy mézes mustáros lazac…
Aztán hiányzik a rengeteg saláta. Hogy mindenhez is saláta van, nem savanyított, hanem friss. Itt ilyet nem is remélhetek a sarki boltban. Talán az egri Tescóban, de a fene sem tudja.
Kezdem nagyon unni a magyaros kaját és várom már, hogy végre rendelhessek egy igazi brutális csípős indiait, egy thalit a kedvenc helyemről.
De csak hogy kajáról álmodozzak, a legelső utam a szomszéd thai étterembe fog vezetni, ahol egy csípős szószos poke bowlt fogok enni. Abba annyi lazacot szoktak tenni, hogy még sok is.
Szóval az ételek hiányoznak leginkább. Furcsa ez a fordított honvágy.
Ráadásul azt érzem, hogy a testem egy idő után be fogja dobni a törölközőt a rengeteg guténzabálás és a szokásosnál jóval kevesebb zöldség fogyasztása miatt. De még tartja magát mert nagy szükség van rá.
2. Hiányoznak a különféle arcok
Magyarországon mindenki egyforma. Ezt az öcsém mondta pár éve, hogy neki milyen furcsa, hogy a magyarok olyan egyformák, akkor még nem értettem. Itt vidéken nincs kínai, thai, fekete, arabus, nagyon északi és úgy általában: semmilyen másféle ember nincs.
Az öltözködésről ne is beszéljünk.
3. A közös célért tevés érzése
Magyarországon a nagy rezsiharcban az emberek csak a saját pénztárcájuk által vannak megszólítva. Vége a nagy rezsicsökkentésnek, viszont mindenki kényszernek érzi, hogy „basszus, valamit tenni kell” de főleg „tegyen inkább más valamit”. Mindenki csak magára gondol, nem egy közös érdek, ami miatt cselekszik.
Határozottan örülök annak, hogy nem lesznek innentől rommá fűtve Berliben a közintézmények. Nagyon remélem, hogy ebbe a reptér is benne van mert az a pokol, ami ott télen szokott lenni… nem értem miért kell télen 30 fokra fűteni a terminálokat.
És ami engem illet: télen lejjebb fogom tekerni a fűtést és nem lesz mindig nyitva az ablak. Eddig így volt. Hozzáteszem, hogy 8 éve ugyanannyit fizetünk a lakásért, tehát minket nem érint -és valószínűleg nem is fog- az energiaárak emelkedése.
Szóval én is szeretném kivenni a részem az energiatakarékosságból.
Ugyanakkor roppant furcsa lesz este kinézni az ablakomon és nem látni kivilágítva a Französischer Dom, vagy a nagy dóm kupoláját.
4. A gondtalan és kényelmes élet
Az a furcsa eset van hogy Magyarországon tartózkodva nem érzem annyira bicskanyitogatónak a kormány bizonyos döntéseit. Berlinben élve ez néha eléggé kiborított.
Berlinben minden olyan rendezett és kiszámítható, ráadásul kényelmes. Roppant kényelmes, hogy ha rendelek valamit akkor másnap ott van, de néha akár még aznap is.
Az is tetszik, hogy egyik napról a másikra nem emelkedik valami ára a duplájára. Így jártunk a kerítéssel, az 6500-ról 9990-re emelkedett egy hét alatt, vagy az egyik fotel, amiből rendeltem egyet hogy megnézzem, hogy tényleg tetszik-e és elég kényelmes-e, de mire ideért már dupla annyiba kerül a boltban, így meg … tartsák meg. Teljesen irracionális.
Mi hiányzik még?
A hangulat. Az elfogadás, hogy lehet valaki akármilyen, elfogadják.
