Még tavasszal fedeztünk fel egy tök jó kínait. Nagyon jó kajákat hoztak házhoz, gyorsan és még az adagokkal sem volt probléma. Olyannyira, hogy a főételből általában megmaradt egy csomó, így lényegében egy ebéd árából kétszer lehetett enni. Szerettük. Aztán eltelt pár hónap, mi Magyarországon voltunk, érthető módon nem rendeltünk tőlük aztán minap úgy esett, hogy „mi lenne, ha elmennénk oda és beülnénk?” alapon odamentünk.
Hozzáteszem, hogy a helyet kívülről ismertük, hiszen előtte mentünk el vagy ezerszer az elmúlt években. Számtalanszor fotózkodtunk az előtte lévő kínai aranyoroszlánnal, aztán amikor kitört a pandémia és minden bezárt, csak elvitelre vagy kiszállítással lehetett rendelni, akkor az állt az ablakában, hogy a ház lakóinak (mármint ahol található az étterem) kedvezménnyel adják az ételeket. Korrekt, gondoltam.
Szóval teltek a hónapok és mi beültünk.
A hely belülről is nagy, de ez így szokott lenni a kínaiakkal. A kínai nagykövetség épülete mellett is van egy kínai étterem, ott is lehetne nagy fogadásokat rendezni, valószínűleg lehet is.
Kínai székek, kínai díszlet fogadott minket, kellemes helynek ígérkezett.
Aztán jött a pincér. Az a fajta pincér, aki a vendéget utálja. Mentségére szolgáljon, hogy valószínűleg önmagát is utálja meg az egész világot.
A töpörödött kínai pasi pont annyira volt kedves, mint egy kiszáradt kaktusz. Az már külön érdekes, hogy minden nyelven „étlapul” beszélt, ami kicsit vicces.
Beef, hot, spicy, chili.
Ha neki így jó, legyen.
A kolléganője viszont roppant kedves volt. A fiatal lány kitűnően beszélt angolul és még figyelmes is volt. Hozzá sajnos csak egyszer volt szerencsénk.
A kaja viszont pont olyan volt, mint a pincér. Íztelen. Lelketlen. Olyan, mintha kicserélték volna az egész helyet míg nem voltunk itt. Mintha a szakácsot, a kiszolgálást és úgy általában mindent kicserélte volna. Annyira semmilyen nem volt, hogy utána beugrottunk a szomszéd Lidl-be hogy vegyünk valamit, aminek íze van.
Sajnos nem egyedi eset
Igazság szerint ezt bármelyik étteremről leírhattam volna. Bármelyik kínairól. Mostanában az a tendencia Berlinben, hogy találunk egy jó helyet, hónapokig tartják a jó színvonalat, majd mintha lecserélnék az egészet.
Mire jó mégis mindez?
Arra, hogy elővegyem a kínai szakácskönyvemet és főzzek. Hogy új dolgokkal kísérletezzek.
