Előre tudtuk, hogy mire az utazásban eddig jutunk, a testünk már jelezni fog, hogy nem kellene így ugrándozni az időzónákban és jó lesz egy pihenőnap. Nem arról van szó, hogy az viselt meg minket, hogy itt 2 óra időeltolódás van és 30 fokkal melegebb, hanem már eleve úgy indultunk, hogy paffon voltunk az előző napok túlkapásai miatt. (“Éljenek az éjszakai repülőjáratok”) A pihenőnapon jól jött a pihenés és csak annyi volt a terv, hogy megreggelizünk valahol a közelben, ebédelünk és alszunk. Ebből a reggeli rögtön kimaradt mert fent sem voltunk, az ebéd viszont igen jól sikerült.
Szeretjük az indiai, pakisztáni és egyéb konyhát, így megkérdeztük Gugli barátunkat, hol van egy jó étterem a közelben. Vagyis a nagyon közelben.
Még az élménybeszámoló első részében írtam, hogy magyar szemmel felfoghatatlan az, hogy 14 sávos autóutak vannak itt, de itt tűnt fel először, hogy a Gugli pontosan tudja, hogy itt aztán teljesen feleslegesen ajánlana a másik oldalon lévő éttermet, ha nem lehet átmenni az úton. (A fenti kép ne zavarjon meg, a másik oldalon is van egy négysávos rész.)
Olyan lehet ez, mint amikor a vadakat elkerítik vadhálóval és hiába a háló másik oldalán illatozó csemege, ha az megközelíthetetlen.
Szóval csak a mi oldalunkon lévő éttermeket ajánlott. Oké. Fel is fedeztünk egy pakisztáni éttermet, ami ideálisnak bizonyult az ebédelésre.
Kettő körül indultunk el a gyalog alig 10 percre lévő étterembe. Nyilván kicsit lassabban haladtunk mert új volt a környezet és tele volt számunkra érdekes dolgokkal a város.
Például megszámlálhatatlanul sok kóbor macskával. Volt itt mindenféle színű és mintázatú amit el tudsz képzelni, de valahogy olyanok voltak a macskák, mintha tudomást sem szereznének az emberekről és fordítva is így volt.
Másik érdekesség, hogy ez a város annyira az autósoké, hogy ha esetleg van járda, ott jobb nem menni mert olyan állapotban van, mintha épp most bombázták volna szét. Az egyik helyen a csatorna alatta futott, de a csatornafedők mindenhol hiányoztak. Szóval csak óvatosan. Másik, hogy 30-40-50 centi magasra csinálják a járdát (ahol van) és kész tornaóra ezeken bukdácsolni.
De tény, hogy ez a város érdekes.
Láttunk igazi füvet is. Eleinte nem tűnt fel, csak a mikor visszanéztem a képeket az egyik nagyon elütött a többitől és utólag mondtam, hogy “jééé, fűűűű” visszafelé jobban megnéztem és igazi fű volt, nem műfű. A szálloda előtt egyébként műfű van, “nem is értem miért.”
Az étteremben kiderült hogy ez egy menő hely, van pincér robot is, aki kihozza a tányérokat és az ételeket meg azért mégis érdekes egy ilyen robot még most is.
Mivel nyugati embereket látott bennünk a pincér, rögtön elkezdte ajánlgatni a koktélokat. Ez már előző este is feltűnt, mármint hogy nem is olyan szigorú már az alkoholtilalom mert a szálloda éttermében is van sör, több féle is, itt az étteremben meg koktél van… hihetetlen. Mi lesz így ezzel a világgal?
Az étterem egy pakisztáni éterem, nagyon menő díszítéssel, pedig alapvetően egy betonkocka belülről. Van itt látványkonyha, ahova érdekes benézni, vannak mindenféle pakisztáni csicsás kamionok, pakisztáni ez meg az, még egy riksát is kiállítottak fotózkodáshoz, egyszóval emlékezetes a hely. A kaja jó, az “indiai” éttermek felső kategóriájába tartozik.
Ezt azért mondom mert a pici karibi szigetektől kezdve Amerikáig, Európa lassan összes országában jártunk már indiai étteremben és ez a Dzsiddai a jobbik verzióból van.
A szállodába más úton mentünk haza, de ebben a városban és vélhetően ebben az országban mindenhol érdekeseket láthat az ember.
Bementünk egy boltba is, ahol nem voltak feltűntetve az árak. Vettünk gránátalmalevet, pici rágcsát és hazajöttünk.
A bolt egy pici bolt volt mi meg hatalmas attrakció. Az összes eladó és az összes vevő minket bámult. Hozzá kell ehhez szokni. Mit árultak a boltban? Pont azt, amit bárhol máshol, talán kicsit kevesebb zöldséget, gyümölcsöt de több édességet.
1500 forintnyi helyi pénzért kaptunk 1,4 liter gránátalmalevet, egy 7days-t, meg 2 muffint. Szerintem korrekt áron vannak itt a dolgok.
Annyira ki voltunk dőlve, hogy én csak beültem a hatalmas ablakunk elé és bámultam a várost. Nem emlékszem meséltem-e, de hatalmas az ablakunk és marha jó a kilátás a városra. Itt úgy elfoglaltam magam, hogy elrepült az egész nap, de szerintem ülve elaludtam többször is.
Mindegy, végül is pihenőnapon ez volt a terv. Szóval jó volt ez így.
Ennyi történt a pihenőnapon. A következő napon shoppingolni megyünk egy plázába, veszek magamnak egy abayát, csak hogy ne bámuljanak már annyira.
