Wadi Rum, Jordánia az új szerelmem.
Szerintem 20 éve hallottam először erről a helyről és azóta vártam az alkalmat hogy eljöhessek ide. Igazság szerint Petra lett volna a cél, de oda szerintem olyan sokan mennek, hogy inkább lemondtam róla, helyette a Wadi Rummal is beérem. Majd egyszer Petrát is megnézzük mert Jordánia annyira bejött, hogy ide még egész biztosan vissza fogunk jönni.
Az idegenvezetőnk egy helyi pasi volt, Aqabából, aki nem félt elmondani a véleményt, kicsit mesélt nekünk az iszlámról, ami szerintem szükséges is mert még mindig keveset tudunk egymásról.
Félreértés ne essék, nemcsak az európai ember számára furcsa az iszlám vallás, hanem számukra is furcsák az európai emberek. Tehát ez közös bennünk. Nem ismerjük egymást és ez elég sok félreértést okoz, de erről majd írok egy sokkal hosszabbat, most térjünk vissza Jordániához.
Aqaba nagyon érdekes helyen van. Tudom, hogy kevesen tudják, de a szomszéd városa az izraeli Eliat, másik szomszédja Szaúd-Arábia, de csak pár kilométer az is és akkor még Egyiptomot nem is említettem. Érdekes helyen van.
A vezetőnk azt mesélte, hogy naponta több ezer jordán megy át Eliatba dolgozni mert ott picit többet lehet keresni.
Ha már a jordán árakról esik szó: Jordánia nem olcsó és ami ennél is érdekesebb az elszálló forint árfolyam fényében, hogy a pénzük igen jól áll az euróhoz és a dollárhoz képest is. 1,5 helyi pénz egy euró vagy dollár.
Nagyon az az érzésem, hogy tartogat még meglepetéseket ez az ország.
Az első megállónk egy régi vasútállomás volt, amit több filmben is láthattunk. A háttere miatt nyilván vadnyugati filmben.
A síneken állt is egy szerelvény, számtalan tehervagonnal meg két sima személyszállító kocsival. Hihetetlen ez a vidék.
A második megállónk a Wadi Rum bejáratánál volt, ahol rémesen lepukkant dzsipekre szálltunk. Itt álljunk meg egy szóra mert nem minden jármű volt szörnyen lepukkant, csak miénk.
Ha láttál már mexikói drogbárókat védő fegyvereseket vagy iszlamista csapatokat közlekedni ilyen platós izéken, akkor ez szerintem pont olyan.
Úgy is éreztem magam, mintha egy filmben lennénk.
Egy platóra hat embert passzíroztak fel és itt teljesen helyénvaló ez a kifejezés mert ha bármelyikünk hízott volna még pár kilót akkor már igen szűkösen lettünk volna. Amellett, hogy mint a heringi ültünk fent a platón, ez a jármű a leglepukkantabb még működő kocsi volt, amit valaha láttam. A rozsda, a festék és a ragasztószalag tartotta össze szegény autót és csak reménykedtem abban, hogy élve megússzuk a kalandot.
Mivel ezt utólag mesélem, nyilván túléltük, de azért átfutott a fejemen a másnapi szalagcím, miszerint két magyar turista szörnyethalt, amikor a jordániai Wadi Rumban tett látogatást és a nem megfelelő műszaki állapotban lévő kivénhedt tragacs felborult velük. Azonnal szörnyethaltak.
Na, ez nem történ meg, de az látható volt, hogy ezt az autót a saját jó szándéka viszi előbbre.
A sofőrünk egy olyan kinézetű figura volt, akit minden rendes filmrendező valami főgonosznak állított volna be, de ott volt még a fia, aki abban segédkezett neki, hogy az autót beindítsa. Az autó pocsék állapota miatt ez nem volt egyszerű dolog, birkóztak is vele, de aztán csak beindult.
A többi autó között volt szép új is.
Miért éppen ezt a tragacsot választottam? Mert ehhez volt lépcső téve, így kényelmesebb volt felmászni rá. Ennyi. Az összes többi sötét gondolat csak utána következett.
Az utastársaink németek voltak, négy dumás német, egy 70-es néni, egy 80-as bácsi és két pörgős hatvanas. (Ez teljesen normális állapot Németországban, ott az emberek nem akarnak bemászni a koporsóba 60 évesen, hanem akkor kezdődik csak az élet. A szép nyugdíjból telik ilyen klassz utazásokra is. Nagyon más világ.)
Szóval kérdezte az egyébként lipcsei emberünk, hogy honnan jöttünk, és amikor mondtuk, hogy magyarok vagyunk, akkor látszott, hogy valamit akar mondani, de inkább megtartotta magának. Túl szép ez a hely a politizálásra.
A Wadi Rum sokkal szebb annál, mint gondoltam. Annyira szép, hogy első látásra beleszerettünk és megfogalmazódott az a gondolat, hogy ide bizony vissza fogunk jönni és több éjszakát az egyik különleges sátorban fogunk tölteni.
A fenti képen egy sivatagi tábor látható. Nevezhetjük luxus körülményeknek is, de vannak magasabb kategóriájú szállások és roppant fapadosok is. Meg is lepett, hogy a Bookingon láttam tényleg fillérekbe kerülőt is, de nyilván nem az ára a lényeg, hanem az élmény. Szóval most nagyon toplistás nálam a Wadi Rum és ott eltölteni pár napot a nagy csöndben.
Persze volt tevegelés is a Wadi Rum sziklái között, és nem is akármilyen.
Sokkal nyugodtabb körülmények között és jóval olcsóbban mint Egyiptomban a piramisok tövében.
Itt volt vagy 200 teve, mind szép volt és rajtuk lehetett megtenni pár kilométert. A teve karcsú állat, mozgása lassú és kecses, ezek a tevék meg nyugodtak voltak.
Simán megérte volna a majdnem 60 perces tevegelésért a 20 euró, de nem vállalkoztam rá. Majd akkor, ha legközelebb jövünk és tovább leszünk.
Biztosan többször írtam már, de szeretek a sivatagban lenni mert olyan különleges az, hogy teljes a csönd, “még a madár sem jár erre” így aztán hiányzik mindenféle civilizációs zajforrás. Tökéletes hely a pihenésre. Na de majd legközelebb. Jordánia még vár rám egy hosszabb ottlétre.
Teszek be ide több képet mert hiába dumálok arról, milyen szép. A képek sokkal többet elmondanak.
Jártunk táborban is, ahol megkínáltak minket teával. A tea ezekben a teafőzőkben rotyogott és nyilván rohadtul erős volt. Ettől még egy halott is felébredt volna.
Ezekről az arcokról kapta a nevét a környék, de voltak ám sokkal régebbi sziklarajzok is. Volt itt mit nézni!
A Wadi Rum lenyűgözött, nem is mesélek róla többet. Érdemes elmenni oda és megnézni. Az meg már csak egy plusz ötlet, hogy ha már ott van az ember, akkor akár ott is aludhat egy ilyen szuper sátorban. Szerintem megfizethetetlen élmény. Jordánia ❤️