Mindig meglepődöm azon, hogy Magyarországon micsoda problémát jelent az öregedés. A nők, és egyre több férfi igyekszik a ráncait eltűntetni, ha van rá pénze akkor még plasztikáztat is ezt-azt, a hajfestés pedig teljesen alap. Magyarországon öregedni szégyen, egy kellemetlen dolog, amit lehetőség szerint takargatni kell, nehogy meglássák, hogy már nem 20 az ember.
És én nem értem.
A világ, ahol én élek
Abban a világban, ahol én élek, a kor nem egy olyan dolog, amit szégyellni kell. 60 éves vagy? Tök jó neked! Betöltötted a 70-et? De szuper, mivel foglalkozol mostanában? Merre jártál?
Az én világomban az életnek nem 40 éves korban van vége, hanem akkor, amikor meghal az ember.
Az én világomban nem azt látom, hogy az emberek 65 éves korukban kénytelenek önszántukból bemászni a koporsóba mert már csak terhet jelentenek a társadalomra és a családjukra.
Az én világomban nem az van, hogy „Mari néninek fáj a lába, inkább maradjon otthon, ne is tessék valami másról álmodni, már 70 éves tetszik lenni” hanem itt inkább megkeresik a módját annak, hogy Mari néni változatlan minőségben élhesse az életét.
Az én „öregeim” jobb fizikai kondiban vannak, mint egy magyar húszéves. 60-70-80 éves korban is hetente többször lejárnak edzeni, szaunáznak, mozognak, aktív életet élnek.
Az edzést ne úgy képzeld el, hogy Mari néni egy 10 dekás súlyzót emelget és attól is infarktust kap, mert az én „öregeim” inkább a 8-10 kilósokkal nyomják és nagyobb izmaik vannak, mint bármelyikünknek.
Az én „öregeim” járják a világot. Mindenhol voltak már és ha buli van, akkor ők az első sorban tombolnak. Minden hülyeségben benne vannak mert nem azt nézik, hogy „jaj, hát az én koromban már nem illik jól érezni magamat”
Féljünk a haláltól!
Szerintem annak van baja a korával, aki az élete előző fejezeteiben igyekezett takaréklángon élni, nehogy történjen valami.
Kiféltették magukat az életből, ezáltal az életük unalmas, szinte soha nem történik benne semmi, ha meg véletlenül történik valami, akkor jön a pánikroham mert annyira hozzá vannak szokva a nulla eseményhez, hogy bármi, ami a dögunalmas, szürke életükben történik, az már hatalmas trauma. Bármi. Bármi, amire reagálni kell valahogyan hatalmas traumának minősül. És eszközük meg tapasztalatuk nincs arra, hogy megbirkózzanak vele, mivel eddig óvták magukat mindentől, így nincs más hátra, mint a pánikroham és a bogyók beszedése.
Mivel eddig nem mertek élni, lehetőség szerint maradtak a megszokott munkájuknál, párjuknál, „hát, legalább ez biztos” nem szabad váltani vagy változtatni mert „a járt utat a járatlanért el ne hagyj”.
Így az, akinek baja van a korával hatalmas feszültségben él, hiszen minden egyes nappal közelebb van a halál időpontja, közelebb van az a nap, amikor el kell számolniuk az életükkel és tudat alatt valószínűleg kristálytisztán tudják, hogy valamit alapvetően elb….sztak azzal, hogy mindig csak a megúszásra törekedtek.
De jó, megúsztam az életet?
„Csak ne történjen semmi!” így telik az életük. A sok „csak nehogy történjen valami” napból áll az életük.
Az utolsó nap mit mondanak majd? „De jó, megúsztam” vagy „de jó, dögunalmas életem volt?” vagy esetleg azt, hogy „de jó, kitartottam 20-40 évig amellett a pasi/nő mellett, akivel szóba sem kellett volna állnom?”
Valahol nagyon szomorú ez.
„Melóztam 50 évet, délután hazamentem, az üveg sörömmel leültem a tévé elé mert nekem ez jár. Így telt az életem. Soha nem mertem másról álmodni, ha lett volna lehetőségem, akkor sem mertem meglépni, mert mi van ha nem sikerül? Inkább maradjunk a jól bevált langyos pöcegödör életünknél.”
És akkor nincs más hátra, mint minden eszközzel az ellen küzdeni, hogy öregszik. Hogy nehogy látható legyen az élet múlása, a sejtek és a rostok degradálódása. Főleg önmagukat akarják becsapni mert amikor reggelente belenéznek a tükörbe, nem azt látják és nem azt gondolják, hogy „fú, de menő, mennyi szuper dolgon vagyok már túl az életemben és milyen jól nézek ki”.
Az öregek máshol
Sok országban jártam és az derült ki, hogy vannak helyek, ahol az öregek több lehetőséghez jutnak. Az idősebbeknek lejt a pálya, ha munkát keresnek. Bennük jobban megbíznak mert már van tapasztalatuk, már a hátuk mögött van a gyerekszülés, gyereknevelés időszaka és az életük egy nyugisabb szakaszába léptek (ilyen szempontból) ráadásul úgy gondolják, hogy a tudásuk is nagyobb. Vannak országok, ahol a fiatalok nem kapnak lehetőséget mert még fiatalok, az idősebbek meg alig tudnak elmenni nyugdíjba mert szükség van rájuk. Milyen más, ugye?
A választás
Elég nehéz mást választani, ha az ember csak azt a fajta idősebb korosztályt látja, aki idő előtt önként bemászik a koporsóba.
Nehéz egy másik valóságot választani, ha csak azt látja az ember, hogy az a normális, hogy 60 évesen trogyoga, hogy 65 évesen bezárkózik a négy fal közé és onnan gyűlölködik habzó szájjal mindenre, ami számára ismeretlen.
Nehéz egy sokkal változatosabb életet választani, ha azzal telt az élete, hogy nem mert előre nézni és számolni azzal, hogy bizony létezik a halál, hogy egyszer mindenki meghal és addig kellene élni, ameddig még lehet. „Jaj, a halálról ne is beszéljünk!” Miért? Nem az egyetlen biztos dolog az életben a halál?
Nehéz úgy más választani, ha mindig mástól vártuk a megoldást.
Így leginkább egy saját maguk által kreált képmutató kalitkában él a többség, ahol öregedni bűn, az idősödés egy leplezendő dolog.
És ciki az ősz haj.
Az ősz haj
Az utolsó „luxushajós” utamon figyeltem a népet. Leszögezhetjük, hogy az ilyen utakra a német/angol/francia középosztály azon tagjai mennek, akik megengedhetik maguknak hogy egy ilyen útra hetente forintra átszámítva legalább félmillió forintot költsenek. Sokan a hajóra több hétre mennek mert „hova sietnének?”.
Érdekes módon az utasok többsége bőven 50 fölötti, olyan pedig alig van, aki festené a haját.
Miért festené? Kirúgják, ha nem néz ki húszévesnek?
Ezzel szemben nézz szét Magyarországon. Mari néni aki 80 éves, festi a haját. Azt mondja, hogy az ősz haj csúnya, hogy ápolatlan nem festeni a hajat. Ezzel szemben Mari néni fogazata hiányos. Jaj, drága a protkó.
(Zárójeles gondolat, hogy ha Mari néni a havi egy-két doboz hajfestéket -otthon festi a haját mert az olcsóbb- szóval ha sok doboz hajfesték árát bedobta volna a perselybe, Mari néninek lett volna pénze arra, hogy a hiányos fogazatát megcsináltassa. És valljuk be: Mari néni hiányos fogazata sokkal ápolatlanabb külsőt kölcsönöz, mint az ősz haj.)
Min van a fókusz?
„Hát fiam, a mi családunkban mindenki meghalt 50 éves korában, te is korán fogsz meghalni.”
Micsoda mérgező mondat!
Szegény gyerek ahelyett, hogy arra gondolna, hogy basszus, össze kell magamat szedni mert biztos sokáig fogok élni és van még hátra 50 évem, nehogymá’ ebben a szarban éljek olyan sokáig, ehelyett azt mondja, hogy „áh, már 42 vagyok, maradok a seggemen erre a pár évre, anyám is megmondta hogy korán meg fogok halni” és semmit nem tesz. Várja a „sültgalambot” ami persze nem jön. Vár. Minek mozdulna, ha holnap úgyis vége az életének?
Aztán akkor van a ciki, ha kiderül, természetesen utólag, hogy mégsem jött a kaszás és az élete utolsó 50 évét úgy töltötte, hogy várta a halált. Hogy semmit nem tett magáért, semmit nem tett azért, hogy az élete jobb legyen. Maradt a langyos levesben. „Jó ez így, megszoktam. Erre a pár évre már minek? Anyám is megmondta, hogy korán halok.”
Az igazán nehéz az, amikor utólag bemagyarázza magának, hogy „jó volt ez így” és hogy a férj, akivel nem együtt, hanem egymás mellett éltek, nulla kommunikációval a „mi az ebéd ma” vagy a „mit hozzak a boltból?” volt csak a napi beszédük, szóval hogy ez a kapcsolat rendben volt. Mert annyira sem mer ránézni a dolgokra, hogy bevallja, hogy igen, elbaszta.
Mit követsz?
Ott a választás mindenkinek. Lehet azt is választani, hogy önként bemászunk a koporsóba meg azt is, hogy a sarkunkra állunk és igenis merünk és csináljuk. Életkortól függetlenül.
Lehet követni a nyugati időseket, akik nem azért ilyen energikusak és jókedvűek mert tele vannak pénzzel. Nem. Pont fordítva: azért vannak „tele pénzzel” mert az volt a szemléletük, hogy még sokáig fognak élni, ezért tettek is azért, hogy abban a maradék 30-40-50 évben legyen lehetőségük jól vagy jobban élni. Nemcsak fizikailag, hanem lelkileg is.
A fenti kép innen jön: ❄️♡💛♡❄️ Julita ❄️♡💛♡❄️ a Pixabay-en
