Mielőtt elfelejteném elmesélni, gyorsan leírom, mi is volt Rotterdamban.
Pár hete (napja?) megint Rotterdamban jártam. Rotterdam Hollandia egyik fontos és szép városa, Európa legnagyobb tengeri kikötője, nem mellesleg szerintem az egyik legélhetőbb város, de elfogult vagyok mert szeretem Hollandiát.
Sajnos nem sok időt töltöttem a városban mert rengeteg dolgom volt, a Nagy Terv megvalósításával kapcsolatban, de arra volt időm, hogy a kellemes tavaszi napsütésben ücsörögjek egy kicsit az egyik csatorna partján és nézelődjek.
Biztos más is szereti a langymeleg tavaszt, amikor a nap már melegen süt, de még nem perzsel, hozzá pedig az időtlenség és a „minden rendben van” érzése párosul. Ilyen számomra Rotterdam.
Annyira tetszik Rotterdam, hogy meg is néztem, mennyiért lehet lakást bérelni és az jött ki, hogy körülbelül berlini áron van egy átlag lakás.
Elismerem, a világ elég sok helyén jut eszembe mostanában, hogy „itt kellene tölteni pár hónapot”. Így volt ez mostanában Madeira, Fuerteventura, Sao Miguel, Görögország esetében télen, Rotterdam, és bármelyik francia tengerparti kisvárosnál is. Kifelejtettem a Karib-tenger bármelyik szigetét mert ott is jó lenne egy-egy telet eltölteni.
Nem jártam sokfelé a városban, épp csak a boltba ugrottam ki mert a múltkor olyan finom sajtot vettem, hogy már akkor elhatároztam, hogy legközelebb felpakolok belőle. Így is lett.
Hollandiában nagyon olcsó az élelmiszer, a sajtok szerintem töredékébe kerülnek, mint Magyarországon és ezek nem a műsajtok, amik olyanok, mint a gumi: nyersen savanyú, olvasztva nyúlik mint valami szétrágott rágó és leginkább élelmiszernek sem nevezhető. Szóval itt a sajt jó.
Körülbelül 3 kilót vettem, mindenféle gyártótól. A sajtok Berlinben bekerültek a fagyasztóba mert majd jó lesz elővenni őket ha kell egy kis sajt.
Az ilyen Vizi telepek Berlinben sem ritkák, nálunk is vannak úszó házak, de valahogy Rotterdamban jobban el tudom magam képzelni egy ilyen házban.
Az építészet-mániásoknak nagy csemege ez a város, elég ha a fenti képre nézünk. Egyrészt, az alacsony épület nyilván valami raktár volt vagy 2-300 évvel ezelőtt, de az is lehet hogy régebben.
Aztán jöttek az új idők és ilyen menő lakóházzá lett átalakítva.
Berlinben is vannak ilyen folyóparti 300 éves épületek. Érdekes módon egyik sem vizes.
Ezen a hanyatló nyugaton nem tudják, hogy „a bringás csak egy puhatestű, akinek nincsenek jogai”, hiszen az autós az utak királya. A fenti kép alapján az arányokra szeretném felhívni a figyelmet: a bringasáv olyan széles, mint az autóké.
Remélem hamarosan újra Rotterdamban járhatok!
