Azerbajdzsán érdekes hely, amennyiben az ember érdeklődik vagy érdekesnek találja a posztszovjet tagállamokat, de különösen ismerősnek fogja találni a helyet, ha élt a 70-es 80-as években. Baku olyan, mintha összekeverték volna 1960-at és 2040-et. Futurisztikus épületek, lepusztult Volga, Moszkvics, Zil járművek között, végtelenül kedves emberekkel és érdekes gasztronómiával. Szerintem ilyen Azerbajdzsán. Az összes kapcsolódó posztot itt találod.
Akkor is szeretni fogod ezt az országot ha a gránátalmával közelebbi barátságban vagy: mindent készítenek belőle és vele: hús gránátalmával, saláta gránátalmával és bármi gránátalmával. Két ilyen számomra nagyon különleges ételt ettem: marhacsíkok gránátalmával és gránátalmás saláta, ami hagymával, bazsalikommal és paradicsommal volt, de az egésznek volt egy kis ecetes beütése, ami nagyon különlegessé tette. A kenyerek közül a lepénykenyerek és a vékony, arabos kenyerek is jelen vannak, ami nekem nagyon tetszett, hogy a boltban frissen sütötték tandori kemencében ezt a vastagabb fajtát.
Bakuban a közlekedés borzasztó, rengeteg az autó és hiába vannak (ha jól számoltam) 2×7 sávos utak is, rendszeresek a hatalmas dugók. És ez nem a magyaros dugó mert ez a semerre sem mozdulós fajta, ami hatalmas dudálásokba torkollik rendszeresen.
A benzin ára picit alacsonyabb, mint Magyarországon, de nem a szédítően olcsó verzióban.
Szándékosan egy helyi lakást béreltünk ki négyünknek mert az ilyen helyen sokkal többet lehet tapasztalni a helyi életből. Nem is csalódtam: a szokásos lepukkant lépcsőház, durva, elnagyolt felületekkel, a lakáson belül pedig csiricsáré dizájn. A környéken minden volt, ami kellett: több bolt, közülük az egyik egy mindig nyitva lévő, de volt hentes, aki reggel darabolta az árut, majd kiakasztotta a kirakatba.
A szomszédban volt még egy zöldséges család is, akik reggeltől estig kint árultak és adták el a gránátalma levet és a furcsa zöldségeket vagy gyümölcsöket. Szerintem itt sokkal több fajta zöldség és gyümölcs van, mint mifelénk.
Volt még iskola is a környéken, kávézók, cukik és minden. Az azeri nép elég édesszájú lehet a felhozatalból ítélve.
Baku turistas része nagyon szépen meg van csinálva és ha ott foglaltunk volna szállást, nem láttam volna, hogy mi van a külvárosban vagy a nem turistás részeken.
A turisztikailag fontos részek bárhol is lehettek volna világban, azzal a kis különbséggel, hogy a Kaszpi-tenger/tó hullámzik a partján. De az olyan átlagos volt.
Baku óvárosa fantasztikusan szép és érdekes, de valahogy sokkal életszagúbb egy „átlagos” környék.
A reptérnek két terminálja van: a kutyaszar alakú kettes terminál és a futurisztikus 1-es. Nincs a kettes terminálban különösebben jó vagy érdekes felhozatal semmiből, de az első elemében, (még a becsekkolás előtt) van egy körülbelül dolgozói étterem, ahol olcsón lehet helyi kaját enni és közben figyelni a dolgozókat, ahogy maguk elé bámulva eszik az ebédjüket.
A taxiból több fajta van: van a lila, ami a reptér előtt ácsorog, de létezik Uber, ami szerintem nem az az Uber, amit mi ismerünk mert az itt állítólag nem elérhető, meg van a fantom taxis: beülsz a kocsijába és leveszi a taxi feliratú dobozkát a tetejéről. Amúgy taxizni nem drága.
Kifejezetten érdekes volt a lángoló hegyes, sárvulkános napunk, amiről itt olvashatsz sokkal részletesebben, az emlegetett kirándulást pedig itt foglaltam.
Mennék még Azerbajdzsánba? Igen! Nem hagynám ki a Kaukázus hegyeit, tehát nyáron lenne érdemes menni, de nyilván van még ezernyi dolog, amiért érdemes visszamenni Azerbajdzsánba.
