Jelentős elmaradásban vagyok a meséléssel, így fordulhat elő, hogy egy 2023 november közepi szuper érdekes látogatásról nem írtam még, pedig Omán egy csoda és megérdemelte volna hogy azonnal elmeséljem, nem így 4 hónappal később. Na mindegy, ez van.
Omán volt az első kikötőnk, miután elhagytuk a görögországi Rodosz szigetét, áthajóztunk a Szuezi-csatornán és még a Vörös-tengeren is végighajóztunk északról délre, aztán következett az Ádeni-öböl és az Ománi-öböl.
Omán régi bakancslistás szereplő volt nálam, így nagyon vártam már a látogatást, és mint kiderült, ez az ország még annál is szebb és rendezettebb, mint gondoltam. Sehol egy eldobált szemét, egy csikk, semmi. Tiszta és rendezett. Voltunk dzsipes-oázisos túrán is, ami szép volt. Meg érdekes 🙂
De leginkább a hegyek miatt érdekelt Omán, mert mint majd az alábbi képeken fogod látni, itt Maszkat körül alig van sima terület, hegy viszont annál több.
Az első nap a fővárosban mászkáltunk, megnéztünk egy csomó érdekes helyet, ájuldoztunk az alacsony áraktól és meglepően jókat ettünk.
Kicsit kitérek még az árakra: olyan volt, mintha lefelejtettek volna egy nullát a számla végéről vagy mintha visszarepültünk volna tíz évet az időben. És amellett, hogy minden olcsó, még finomakat is ettünk.
Ellene szól, hogy nyáron elviselhetetlen itt a hőség, mértek már 49,2 fokot is árnyékban.
Aki erre legyint: egészen más, amikor Magyaroszágon van pár napig rettentően meleg, mint amikor hónapokig tart a hőség és még éjszaka sem tud lehűlni a környezet. Tavaly kipróbáltuk, milyen Szaúd-Arábia nyáron, érdekeseket tapasztaltunk és nagyon hasznos út volt! Utólag sem hagynám ki.
Mire ide elértünk a hajóval november közepe volt és már hozzászoktunk ahhoz, hogy 38 fok van és borzasztó pára, de az árnyékot még így is kerestük. Nagyon tetszett, hogy gondoskodtak arról, hogy legyenek pálmafás sétányok, hogy le lehessen ülni az árnyékukban és legyen is mit nézni a környékükön.
Nem tudom, mi volt itt 20 évvel ezelőtt, hogy akkor is ilyen szép, tiszta és rendezett volt-e minden, de szerintem rengeteg minden csak mostanában épül, ahogy belátták, hogy a sok turista bizony rengeteg pénzt tud hozni az országnak, viszont aki nincs a téli +40 fokhoz szokva, az bizony megbuggyan a melegben, így viszont, hogy igyekeztek árnyékot tenni sok helyre, szökőkutakat a nagyobb terekre, határozottan élhető lett a hely.
Az más kérdés, hogy tartálykocsiból töltik fel a szökőkutakat, vélhetőleg ivóvízzel. (Ne felejtsd el, hogy ez egy sivatagi ország!)
Lenyűgöző az építészet errefelé is, talán mintha egy kicsit szellősebbek lennének az épületek és nagyobbak az ablakok, mint Szaúd-Arábiában, de ez a hagyományos csoda nekem így jobban tetszik. De mutatom a kedvenc épületemet:
És ha jól megnézed, nem maga az épület, hanem a díszítése az, ami különlegessé teszi. Amúgy egy sima modern épület, vélhetően betonból.
Természetesen kipróbáltuk a helyi KFC-t is, ami annyiban különbözött, hogy sokkal fűszeresebbek voltak az ételek, de ezzel párhuzamosan különlegesebbek és finomabbak is. Kifejezetten jó volt a krumplin a fűszerkeverék és a csirkecombok is nagyon ízlettek. Az árát meg már említettem, hogy sokkal kevesebbe került, mint bárhol máshol. (A maláj KFC áraira nem emlékszem, meg az ott egy extra eset volt mert előtte egy lakatlan szigeten voltunk egy hétig és ott már létkérdés volt, hogy együnk valami megszokottat is.)
Ez a fenti épület ha jól emlékszem, a rendőrség épülete Maszkatban, majdnem a tengerparton. A jobb oldalon mutatom közelebbről, milyen is a borítása. Láthatóan kézzel, egyesével lettek odatapasztva ezek a bubók, szerintem azért, hogy árnyékolja a falakat egy kicsit, de ebben nem vagyok teljesen biztos.
Persze „piacon” is jártunk és annak is kellemes hangulata volt. Ottjártunkkor kb. fele-fele volt a turisták és a helyiek aránya, ami egész jó ahhoz képest, hogy az ilyen helyeken a többi sokkal elturistáskodottabb országban már nem lehet helyit látni.
Gyors megjegyzés: Budapesten a Fővám téren sem látni már túl sok helyit, helyettük viszont van turista mindenhonnan.
A többi arab országhoz hasonlóan, az azonos termékcsoportokat árusító boltok itt is egymás mellé telepedtek. Amikor ilyet látok, meg hogy mindegyikben vannak vevők, ráadásul a boltok is vígan megélnek, rögtön az jut eszembe, hogy ami máshol működik és ésszerű, az Magyarországon miért működésképtelen?
A fogyasztóknak jó lenne, mert tudnánk, hogy pl. párnát a Petőfi utcában lehet kapni mert egymás mellett van 20 párnabolt, míg ha mondjuk cipőt akarunk venni, akkor a Duna utcába kell menni.
Apropó bolt: alig van hely, ahol lehet kártyával fizetni, mi meg eleve nem akartunk vásárolni, másrészt meg erre a pár napra minek váltottunk volna pénzt, szóval nem volt egyszerű a helyzetünk, ráadásul meleg volt, és szomjasak voltunk. Google segítségével bejártuk az összes körülöttünk lévő boltot, de sehol nem lehetett kártyával fizetni. Aztán bementünk egy fagyizóba, ahol árultak vizet is, így kérdeztük az eladótól, hogy lehet-e kártyázni, de sajnos nem lehetett.
Ekkor feladtuk a keresést mert ez volt az huszadik hely, ahonnan lepattantunk, elindultunk vissza a hajóra, majd azt hallottuk, hogy valaki kiabál. Kiderült, hogy a fagyizóból az eladó srác szaladt utánunk két üveg vízzel. Ajándékba adta. Kedves volt.
Egyszer tényleg fogok írni egy posztot, amibe sok képet fogok tenni a furcsa körforgalom-díszekről vagy szobrokról. A muszlimok nagyon jók ebben!
Jártunk a halpiacon és a zöldségpiacon is. A fenti képeket jól nézd meg, ez nem egy „kirakat” piac a turistáknak, hanem egy átlagos piac, ahova a helyiek járnak. Patyolat tiszta és rendezett. Az épület egyébként nem olyan régi és a kikötő mellett van.
Jártunk a hegyekben is, ami szuper érdekes és emlékezetes volt. Sokszor megyünk ilyen kalandokra, de most egy olyan kellemetlen és végtelenül tahó ausztrál utastársat kaptunk, hogy valahogy ha ezeket a képeket nézem, inkább a nő jut eszembe. Rettenet!
Az oázisos nap amúgy jó volt, láthattam, hogy Omán hegyei és helyei percenként változnak, és minimum két fej kell ahhoz, hogy egyszerre mindent láthassak. Változatos, drámai és szép. Ilyen Omán!
Jártunk egy másik városban is, ott az volt a furcsa, hogy a boltok tizede szabó volt, főleg női szabó, de mint megszokott, volt jó sok borbély is. Meg persze tisztaság és rendezettség.
Ez egy patak az oázisnál amin át kellett mennem mezítláb, hogy az oázist jobban meg tudjam nézni. Kellemesen hideg volt a vize és a kövek lekerekített, laposak voltak, szerencsére. Érdekes volt mert teljesen átfolyt az úton, persze a környéken láttam még ilyet, ott is így volt megoldva a dolog, és pont olyan szerencsés pillanatban fotóztam, amikor a kecskék szaladtak felfelé az úton. Íme:
Omán képekben
Egy nagyobb a mecsetek közül.
Ilyen Omán környéke a tengerről nézve. Egyébként az milyen érdekes, hogy innen körülbelül 200 km Irán déli része és Pakisztán is csak 400 km. Elgondolkodtató.
Ezeken az épületeken is van mit nézni.
Megyek-e még Ománba? Ha lesz rá lehetőségem, mindenképp. Ahhoz elég messze van, hogy csak úgy „kiruccanjunk” de ez egy olyan érdekes és színes ország, hogy van itt mit nézni akár hetekig is.
Miután hazajöttünk, beszélgettem D-val az utazásról és arról, hogy milyenek is az „arabok” mert valahogy az él a magyar fejekben hogy az arab országok egységesek, kulturálisan, építészetileg, gasztronómiailag, vallásilag, egyszóval a létező összes szempontból ugyanolyannak gondolják őket az emberek, pedig ha abból indulunk ki, hogy Európa menyire nem egységes, mennyire sok európai nép, kultúra lakja, ami különbözik vallásilag, kulturálisan, gasztronómiailag és még sorolhatnám, rá lehetne jönni, hogy Európa sem egységes. És akkor még nem vettük figyelembe azt, hogy Európa területe mennyire kicsi. Meg hogy nem minden arab muszlim, és nem minden muszlim arab.
A fenti kókuszokat egy olyan helyen lőttem, ahol friss kókusz italt árultak. 🙂
