Ez a poszt négy dologról fog szólni: a pénzről, az egészségről, szabad időről és az életkorról. Remélem mindenkinek lesz benne valami hasznos gondolat mert ti is minden egyes nappal öregebbek vagytok és rohamosan közeleg mindenki számára az a nap, amikor már nem kel fel többet a nap. Érdekes gondolatokat hozott fel bennem egy könyv.
Amikor nyolc évvel ezelőtt elolvastam az első önfejlesztős, pénzes könyvet, pontosan tudtam, hogy az életem meg fog változni. Azt nem tudtam, mennyire, csak azt, hogy változás közeleg.
Az életem egy jelentős időszakában szarrá dolgoztam magam, de nem jutottam egyről a másfélre sem, nemhogy a kettőre. Akkoriban két albérletet fizettem, rengeteget utaztunk és a gyereket mindenféle magántanárokhoz járattam. Nem volt egyszerű, heti hét napot dolgoztam és rettenetesen kimerült voltam.
Az a pad a parkban
Tavasz volt és én rettenetesen kimerült voltam már reggel 9-kor is. Addigra már ki tudja hány napja dolgoztam folyamatosan és ha a naptáramat néztem, a következő napjaim és heteim is pont ugyanígy festettek. Addigra már egészségügyi problémáim is voltak, egyszóval a testem is lázadt ezerrel. Nem erre szerződött.
Egy nap, valami csoda folytán volt annyi időm, hogy leüljek a szomszéd parkban 10 percre.
Kiderült, hogy tavasz van.
Fájdalmas felismerésként hasított belém, hogy míg én szó szerint a belemet is kidolgozom, addig körülöttem zajlik az élet, váltakoznak az évszakok és tavasz lett. Kinyíltak a tulipánok, a madarak fészket raknak és én ezt nem láthatom. Fizikailag is fájt, hogy én kimaradok az életből, de még a sajátomból is.
Akkor és ott elhatároztam, hogy ezen változtatni fogok. Az nem volt opció, hogy kevesebbet dolgozom és ezzel kevesebbet is keresek mert az életet finanszírozni kell, a sárga csekkek ugyanúgy jöttek, és a gyereknek is vannak igényei.
Valami gyökeres változásra volt szükség, és azt is tudtam, hogy ez nem egy olyan dolog lesz, hogy hétfő reggel felkelek és egycsapásra minden megváltozott bennem és körülöttem.
A könyv
Azóta nagyságrendileg 2-300 könyvet olvastam el önfejlesztés és pénzügyek témakörben. Többet közülük többször is, de van olyan könyv is, amit olvastam magyarul, hallgattam hangoskönyvben is többször és még külföldiül is elolvastam és valószínűleg újra és újra a kezembe fogom venni.
Mert nem többet kell dolgozni, nem keményebben kell dolgozni a több pénzért, hanem okosabban. Itt nem a „megoldjuk okosba'” kifejezésre gondolok, hanem arra, hogy ha tanulunk, képezzük magunkat, akkor igenis meg tudjuk változtatni az életünket.
Aztán tavaly nyáron hallottam egy beszélgetést a Halj meg nullával (Bill Perkins) című könyvről és már akkor nagy hatással volt rám a könyv, míg végül pár hete besétáltam a könyvesboltba és megvettem.
Nem könnyű olvasmány. Nehéz kérdéseket vet fel, szembenézésre sarkall és a „hagyományoshoz” képest teljesen másra megy ki a mondanivalója. Mikor add az örökségedet az utódaidnak és hogyan éld fel a pénzed mire meghalsz? Mennyit tegyél félre az utolsó napjaidra?
Erre is kitér a könyv és arra jut, hogy ha idős koromban drága ellátásra van szükségem, akkor már ott ette meg a fene, mert ahhoz, hogy ezt kifizethessem, fiatalabb koromban valószínűleg éveket kellett dolgoznom és a szenvedős életszakaszomat miért akarnám meghosszabbítani pár nappal, ha azért évek vagy évtizedek keresetét kell feláldoznom? Így szemlélve tényleg értelmetlen a dolog.
(A mai magyar egészségügy helyzetéből adódóan feltételezhető, hogy az embernek vagy van pénze a magán ellátásra, vagy a legegyszerűbb rutinvizsgálatokra is várhat hosszú hónapokat.)
Szóval ez nem egy olyan könyv, amit elkezdesz olvasni és 3 óra múlva leteszed. Voltak benne olyan kérdések, amiken egy-egy hétig kattogtam és nem akartam továbbmenni addig, ameddig magamban nem jutok valamire.
És akkor most mi lesz?
Az lesz, hogy a sima, könnyen elérhető, bármikor megvalósítható ötleteimet hagyom az idősebb éveimre és most inkább azokra koncentrálok, amik nagyobb falatok.
Még többet kell tennem érte
Eddig sem dolgoztam keveset és sosem számított, hogy hétvége van vagy ünnepnap, Karácsony vagy a szülinapom, hajnal vagy késő este, ha ötletem volt, akkor azt meg kellett valósítanom de mostanában egy olyan nagyobb falaton dolgozom (hónapok óta), amire eddig nem volt példa és ha ezzel készen vagyok, akkor jön egy -azt hiszem- sokkal nagyobb.
Olyan jó lenne egyszerű embernek lenni, akinek van egy munkahelye, bemegy reggel, ledolgozza a munkaidejét és hazamegy, megkapja a fizetését és nem kell ezer dolgon gondolkodnia mert mindent megmondanak neki fölülről: mit, mikor, hogyan csináljon.
Hasonló eszmefuttatásokat itt olvashatsz.
