Csönd van. Talán csak egy pillanatnyi megállás van a száguldó hétköznapokban. Egy kicsit túl sok mindent csináltunk egyszerre, de sikerült is minden, jól és gyorsan haladunk. Az elmúlt napok és hetek olyanok voltak, mint egy vitorlásverseny a nyílt óceánon, ahol a kapitány szikrázó szemekkel irányítja a hajót, és mi, matrózok csak kapkodjuk a szélben a vitorlákat. Az útirány kristálytiszta, és rohamléptekkel közelítünk a célhoz, miközben a hajó száguld a hullámok között.
De ne aggódjatok, nem veszett el a kapitány a hajó fedélzetén! Csak egy kis pihenőt tartok a kabinban, hogy visszanyerjem az erőmet és újra megtaláljam az irányt. Mert az irány minden pillanatban változik.
Nem mondhatom, hogy unatkoztam volna. A napjaim olyan intenzívek voltak, hogy még egy energiabomba is megirigyelhetné a vitalitásomat. De néha, amikor zsongás és zűrzavar vesz körül a legjobb dolog, amit tehetünk, az az, hogy megállunk egy pillanatra, és hallgatjuk a saját belső hangunkat. Hadd szólaljon meg a csönd!
„Az élet zajos, de ha figyelmesen hallgatunk, hallani fogjuk a csendet is.” Nos, én most a csend szimfóniáját hallgatom, miközben pihenőmet töltöm. Kicsit olyan ez, mintha a világ összes problémája egy kicsit háttérbe szorult volna, és csak én és a csend maradtunk volna együtt.
Persze, a világ nem áll meg, és hamarosan ismét a vihar közepén találom majd magam. De most, most élvezem ezt a rövid időt a nyugalomban.
Tehát ne aggódjatok, ha mostanában nem hallottatok felőlem. Csak egy kis csendben pihenőzöm, mielőtt ismét visszatérnék a zajos világba. És ki tudja, talán éppen ez a csend lesz az, ami inspirációt ad majd a következő nagy kalandhoz! Mert lesznek nagy kalandok, talán nagyobbak is, mint eddig. Tervek mindig vannak.
Fenti kép: Image by Didier from Pixabay
