Vannak az MSC nagyobb hajóinál a több éttermet tartalmazó „különleges éttermi csomagok” és a legutóbb befizettünk a legnagyobbra. Négy hely volt benne, amiből a Teppanyaki tuti befutó volt, de a mexikói tacos bár is, főleg mert utóbbi all you can eat verzióban működik, a Butcher’s Cut pedig szintén egy régi versenyző, viszont itt volt ráadásnak ez a Chef’s Garden Kitchen, amivel úgy voltunk, hogy „hát jó, elmegyünk oda is, ha már benne van”. Hozzáteszem, hogy ez a négy étterem olyan színvonalat képvisel, amit szárazföldön nem talál meg az ember, ráadásul folyamatosan hozzák a szintet, és ezekkel az indulás előtt vásárolt pakettekkel meg a kedvezményünkkel pont annyiba kerül, mint hevesi kisvárosunk környékén beülni egy kifőzdés kocsmába. És ott nem egy Michelin guide-os vacsorát kap az ember, és nincs meg az az élménye, hogy „ez életem egyik legjobb vacsorája” volt.
Foglaltunk helyet a Chef’s Garden-be, amiről csak azt tudtuk, hogy egy svéd séf dizájnolta az ételeket, illetve hogy kreatív lesz, és valószínűleg jó, mivel a Michelin csillagot nem adják csak véletlenül.
Azt már olvastuk előzőleg, hogy a hajón termelt mikrozöldekkel és fűszernövényekkel lesz valami, de egyéb elképzelésünk nem volt.
Bementünk, leültünk.
Az egyetlen negatívum: ha sokat nézegeted a boltok online kínálatát műnövény témakörben, akkor messziről látod, hogy mit, honnan szereztek be és azt is tudod, mennyiért. Ez valószínűleg csak nekem volt feltűnő mert a házunkban télen nem lakunk, minden évben új nagy, kifejlett növényeket vásárolni drága, és pénzkidobás is, mert locsolni hónapokig nem tudnánk a valódiakat, meg azért az a 7 fok, amin télen tartjuk a házat, az nem feltétlen komfortos minden növénynek. Tehát maradnak a műnövények, emiatt meg elég jól vágom a témát.
A dizájner ebből a szempontból béna volt mert miért éppen az Ikeából szerezte be ezeket, amiket mindenki ismer mert olcsó, milliós tételben állítják őket elő, satöbbi. Szóval ez nem volt jó választás, de eddig tart csak a fikázás, eskü.
Életem egyik legjobb vacsorája
Leültünk az asztalhoz. Én genetikusan vonzódom a szép terítékekhez, így rögtön szerelembe estem a tányérral. Dán dizájn volt, a dánok meg nagyon otthon vannak az ilyesmiben. Egyszer olvastam egy könyvet a dánokról, ami részben arról szólt, hogy miért is fontos az, hogy szép tárgyakkal vegyük magunkat körbe. Jelentem, átjött az üzenet.
A pincér meglepetésként hozott egy különlegességet, amit nem fotóztam le, pedig jó volt. Egy falatka valami volt sült tésztakosárban. Az ilyen helyen veszélyes ám ilyeneket felszolgálni mert mindenki különösen figyel az ízekre, textúrákra. De átment a vizsgán.
Választottunk előételt, főételt és desszertet magunknak és nagy sajnálatukra kihagytuk a bort. A bal oldalon egy tatár beefsteak látható, ami finom volt, de ettünk már jobbat is. (Ez nem nehéz, mert szeretjük és gyakran kérjük, így erős nemzetközi mezőnyben indult.) Mindenesetre a tálalása nekem nagyon tetszett. Szívesen látnám több helyen is így. A jobb oldalon egy -kapaszkodj- pufirizs tallér volt összetörve és vörös tonhallal összekeverve. Érdekes élmény volt, nekem nem jutott volna eszembe.
A fenti képen egy igazán különleges ételt látsz: kagylóhab hallal. Szóval az a hab az nem a mosogatóból jött, hanem kagylóból készítették fogalmam sincs, hogyan. Ezt nem kóstoltam meg mert a saját ételem annyira tökéletes volt, hogy ott helyben foodgasm-om volt.
Nem így nézett ki végül az étel mert a körítés és az öntet később került rá, de elmesélem, mit látsz: egyrészt látszik a tányéron a kézműves jelleg (egy csoda) másrészt pedig a husi valami zseniálisan finom volt, pont kellemesen zsíros, tökéletesen sült, ennél én sem készítem jobban, pedig én mestere vagyok. A pici spárga pedig nagyon cukin mutat rajta. Szóval ez annyira finom volt, hogy életem egyik legjobb vacsorája volt. A desszert sem volt semmi 🙂
A fenti képen még nem a végkifejletet látod mert ez a vajszínű izé egy fehércsóki búra, ami fedte magát a desszertet. Jött a pincér, letette elém a tányért, majd a másik kezében lévő pici kancsóból ráöntötte pont a közepére a karamellszószt, amitől ez a búra elolvadt. Nem először öntenek előttem ilyen valamit, de mindig lenyűgöz az egész titokzatossága, hogy nem tudom, mi van alatta mert csak hő hatására bújik elő.
Szóval ilyen volt életem egyik legjobb vacsorája, és ezek után, ha újra az MSC egyik nagy hajójával megyünk és lesz rajta Chef’s Garden, akkor ide tuti beülünk majd mert bejött.
