A németek imádják a focit. Van is miért: a válogatottjuk a múltban elég jól szerepelt, eddig négyszer voltak világbajnokok. Tegyük hozzá, hogy náluk többször csak a brazilok nyertek, de ők is csak ötször.
Emiatt van az, hogy mindegy, hogy foci VB vagy „csak” európai bajnokság van, a boltokban rengeteg szurkolói eszközt lehet kapni. Mindenhol.
Amit lehet kapni, az olyan, amit be lehet vinni akár a stadionba is, vagy akár a Brandenburgi kapu mögött lévő szurkolói zónába. Erről kicsit később írok majd.
Szóval nem kell utánajárni, agyalni, hogy mivel szurkoljon vagy csapjon zajt az ember, mivel mutassa, hogy melyik csapatnak drukkol, mert csak bemegyünk a boltba és még válogatni is lehet. Az idei divat a nyuszifül, itt nyilván német színekben.
Fontos megemlítenem, hogy Berlinben rendszeresen vannak nagyobb sportesemények, mint például félmaraton és maraton, ami a világ harmadik legjelentősebb maratonja.
Ekkor a legérdekesebb a város, mert mindegy merre járunk, nagy tömegek vannak kint az utcán buzdítani a futókat és nincs olyan méter, ahol ne állna valaki, ne lenne a kezében valami felirat.
A Brandenburgi kapu mögötti szurkolói zónába eddig, ha jól emlékszem, kétszer tudtam bemenni. Az egyik egy igen emlékezetes magyar-belga meccs volt, amit a magyar csapat elveszített.
Most, hogy Berlin tele van szurkolóval, meg sem próbáltam elmenni a kapu mögé, mert biztosan órákkal korábban kellett volna érkezni, de szerencsére minden újság részletesen sorolta, hogy hol lesz „Public Viewing”, így nem volt nehéz egy olyat választani, ami nincs is olyan messze tőlünk.
A választás jó volt, mert nem voltak rengetegen, le is tudtunk ülni. Persze ehhez tartozik, hogy a Konzerthaus épp felújítás alatt van és elég alaposan el van kerítve, meg le van zárva a tér előtte és mellette. Ha még nem jártál itt, többek szerint ez Európa egyik legszebb tere. (Szerintem meg a brüsszeli főtérnél nincs szebb, de nem vitatkozom.)
A hosszú asztalnál már elég sokan voltak, volt ott mindenféle ember és mindenki szerencséjére négy spanyol is ült közöttük, akik igazi hangulatot teremtettek, mindenkivel ismerkedtek. Szóval spanyolosak voltak. Először csak a közvetlenül mellettük ülő párossal beszélgettek és söröztek, aztán már a többiekkel is. Mi eljöttünk a második félidő közepén, nem tudom, a meccs után mi volt, de sejtem, hogy senki nem ment haza szomjasan.
A meccs egyik pillanatában az egyik spanyol kikért egy óriási sört, szerintem legalább három liter volt, és az első pár korty után már érezhette, hogy ez nem egy egyedül megivós projekt lesz, így szépen körbeadták a nagy sört.
Volt hangulat, jól éreztük magunkat, bár a tévé lehetett volna nagyobb is. Legközelebb megpróbálok a Brandenburgi kapu mögötti majdnem két kilométeres sávba beférni. Ez jól hangzik és nagynak tűnik, de az 1.8 km hosszú és általában 40 méter széles szurkolói zónába hiába fér be egymillió ember, ha annál többen akarnak bemenni. Órákkal korábban meg nem biztos, hogy szeretnék kimenni. Majd meglátjuk.
Kapcsolódó poszt évekkel ezelőttről.
