Vasárnap dél volt és a vastagfalú hegyvidéki házunkban is meleg volt. Eleinte hosszasan nézegettem a térképet, arra vadásztam, hogy a környéken mégis hol van magasabb hegy, ahol nyilván hidegebb van, és rájöttem, hogy a szlovákoknak van egy nemzeti parkjuk, amit tényleg Szlovák Paradicsomnak hívnak. Szép képeket és izgalmas helyeket láttam, tehát valószínűleg el fogunk oda is menni mert csak pár órányira van tőlünk. Viszont hirtelen felindulásból a Tisza-tóhoz mentünk, amit utólag sem értek mert az Alföldön a mi hegyvidéki klímánkhoz képest nyilván sokkal melegebb volt, de így esett. Nem bántuk meg mert kis csapatunk egyetlen tagja sem járt a Tisza-tónál az elmúlt 25 évben.
Amint beültünk a kocsiba, éreztük, hogy ez tényleg hülye ötlet mert szegény autócskánkban minimum 200 fok volt. A Bükkben az út mentén kanyargó patakok az elmúlt napok heves esőzései miatt még bőven kint voltak a medrükből és át is suhant a gondolat az agyamon, hogy itt lenne az idő végre közelről is megnézni azokat a kanyarokat ott lent, kicsit tapicskolni a vízben, hűsölni a fák között a meredek domboldal aljában, de inkább mentünk tovább.
Menet közben többször változtattunk úti célt, míg végül Sarud mellett döntöttünk és nem bántuk meg. Mivel eleve dél után indultunk, mire odaértünk éhesek is voltunk, így beültünk a Sulyom nevű étterembe. Bevallom, teljesen felkészületlenül.
Meglepett a nyugodt hangulat, az időtlenség érzése és mire végigettük a kikért ételeket, a konyhakertet is felfedeztük és a kényelmes függőszékekben is ücsörögtünk egy kicsit és gyönyörködtünk abban, hogy milyen jó helyre érkeztünk.
Nem, nem volt hideg ott sem (a teraszon ültünk) de nekem nagyon tetszett az ötlet, hogy egy fát ültettek a kiülős rész közepére, hogy egy madárfészek is van már rajta, benne négy kismadárral, hogy a fa tövét nem -ahogy a magyar kisvárosomban szokás- kővel tették körbe, hanem epret ültettek oda. Aztán elindultunk hátrafelé és nagyon tetszett, hogy a gyerekeknek volt ott minden játék, kisautó, nagyobb autó komplett „fahasábokkal” egy platón, hogy itt tényleg érvényes az érezd jól magad elve, hogy ne siess sehova, ráérsz, élvezd az életet. Örülök, hogy ilyen helyek vannak az országban!
A csodálatos kertjük
Eleve… képzeld el, hogy beülsz egy étterembe, de annak olyan kertje van, olyan zöldségekkel, olyan profin művelve, ami bármelyik háziasszonynak is dicsőségére válna. Rengeteg paradicsom, bőven termő paprika, padlizsán, zöldfűszerek, bab, tényleg volt ott minden.
Az étterem előtt egy halastó volt, lakott benne jó sok koi ponty és pár béka, akik szórakoztattak minket a kuruttyolásukkal. Cukik voltak. Szóval a Sulyom jó hely. Kellemes környezetben jó kaja.
Mit ettünk?
Megint tanultam valamit.
Imádom a málnát és szerelmes vagyok a színébe, ezért ha édeset ennék, akkor előveszek a fagyasztóból egy kis málnát (bármelyik bolt fagyasztójában találsz és így nem is olyan drága) és a botmixeremmel pépesítem. Ha túl savanyúnak ítélem, teszek bele egy kis cukrot vagy vaníliás cukrot, de tényleg keveset mert alapvetően szeretem a fanyar ízét. Gyönyörködni szoktam a színében, ahogy csillog a tányéromban, az meg mindig jólesik, hogy hideg, hogy jobb mint egy bolti fagyi, már csak azért is mert a málnán kívül más nincs benne. Szóval képzeld el, hogy itt ugyanígy készítik (azt hiszem), de picit hígabbra eresztik, és készítenek mellé egy kókusztejből készített panna cottát.
És itt kérdezem magamtól: ez eddig miért nem jutott eszembe? Imádom a panna cottát, az állagát és eddig nem ehettem mert tejszínből van. Ez az ötlet nekem felért egy lottó ötössel. Köszönet érte!
De ne szaladjunk annyira előre mert az italok is jól néztek ki. Annyira profi ez a hely!
Másik, ami miatt szerelmes lettem a helybe a marhapörkölt. Én szeretem a marhát, de a sima pörköltet nem annyira mert nem vagyok kibékülve a pirospaprika ízével. Rettentően taszít és inkább nem eszem, csak ne kelljen egy túl pirospaprikás valamit ennem. De ez a pöri etalon!
Az, hogy knédlivel tálalják csak egy kis plusz.
Rendeltünk még egy süllő filét sulymos (!) rakott burgonyával, amiből én csak a köretet kóstoltam, de nagyon ízlett.
Desszertnek egy szintén etalon, „máshol miért nem így készítik?” túrógombócot kértünk, ami szerintem az ország legjobbja. Ezt le merem írni mert ezt is rendszeresen kérjük, ha látjuk.
Ennek a gombócnak a belseje is szuper finom volt, de a külsején a prézli még rá is volt pirítva, így aztán tényleg isteni volt.
Na, eddig tartott annak elmesélése, hogy mit is ettünk. Tavaly a Bori Mamiban járunk ezen a nemes dátumon, akkor is jót ettünk.
Kései ebédünk után még egy darabig ücsörögtünk itt, aztán elmentünk a Tisza-tóhoz, ahol mivel érzetre 90 fok volt, kifejezetten kellemesnek bizonyult a tó vize a fürdőzésre.
Kis érdekesség, hogy épp egy ember szedte a sulymot a tóban és több bringás is megállt hűsölni egy kicsit a vízben.
A Tisza-tó szép
Nem is értem, az emberek miért a zsúfolt és túlárazott Balatonhoz mennek. Oké, a Tisza-tó az Alföldön van, nem mondhatjuk, hogy szép hegyek veszik körbe, de ezek a nádasok, a sok pici sziget, a vadregényessége egész különleges.
Nincs tömeg, nyugi van és itt is van mindenre lehetőség. Legközelebb is a Tisza-tóhoz megyünk, de majd ügyelünk arra, hogy ne legyen pokoli a hőség. Bár a víz hűsítő volt. 🙂
