Pár évvel ezelőtt már egyszer jártunk Hamburgban, így a második látogatásunk már jobban az ínyencségekre koncentrált.
A Flixbus jegyet appon keresztül vettem, emlékeim szeirnt nagyon kevésért pár hete-hónapja. Épp akíció volt és a Flixbus gyakran csinál olyat, hogy ha appban foglalsz, akkor olcsóbb. Kihasználtam.
Az utazás semmi érdekessel nem szolgált, de a város….
Hamburg az egyik kedvenc városom, eszméletlenül szuper, modern és hagyományos is egyszerre. Kedvenc részem a Hafencity néven futó városrész, ami a világörökség részét képező tényleg szuper Speicherstadt nevű raktárnegyedet is magában foglalja. Nem régi világörökség ez, épp csak 3 éves.
Ilyen maga Hafencity:
Ez a videó pedig a raktárvárosról szól:
Szóval ilyen Hamburgnak az a negyede, ami a legjobban tetszik nekem.
Mit láttunk most Hamburgban?
1, Megnéztük a tengeralattjárót Hamburgban
Ez egy régi orosz tengeralattjáró, ugyanabból a Tango osztályból, ahova az elsüllyedt Kursk tartozott.
A belépő 9 euró, de cserében olyat lát és tapasztal az ember, amit köülönben nem.
Ez a tengeralattjáró 90 méter hosszú, de ebben a 90 méternyi hosszban fénykorában 84 ember dolgozott és rögtön hozzáteszem, hogy a terület nagy részét a gépek teszik ki.
Egy embernek szeritnem nem is jutott egy egész nágyzetméter. Fel sem tudom fogni, milyen lehetett egy ennyire szűk helyen létezni hetekig- hónapokig 🙁
Minden elismerésem a tengerészeknek, akik képesek voltak ott dolgozni!
Apám kérdezte, hogy mégis hogy kerül egy orosz tengeralattjáró Hamburgba?
A válasz egyszerű. 10 éve leszerelték a tengeralattjárót, amit 1 millió euróért megvettek, hogy múzeummá alakítsák.
Az oroszoknak kikötése volt, hogy a tengeralattjárót teljesen üzemképtelenné kell tenni, csak vontatva lehet szállítani -ez az apróság további 1 millióval dobta meg az árat. Hát, így.
Egyébként akármekkora kezdő befektetést is igényelt, de ez egy egészen biztosan megtérülő befektetés ha az ember jobban megnézi. Ha csak 100 ember megy oda naponta, akkor 6 év alatt megtérül, utána pedig hozza a nyereséget. És egy tengeralattjáró múzeumban, ami színtiszta vas, elég kevés dolog van, ami elromolhat. A villanyt fizetni kell, igen, meg a személyzetet, de ezen kívül nem túl sok utólagos befektetést igényel és nem 2 év alatt megy tönkre egy ilyen tengeralattjáró álltában sem.
Az Elba alagút Hamburgban
Ez már sokkal felemelőbb volt, sokkal pozitívabb, akkor is ha érthető módon itt sem volt túl sok fény.
Ez egy majdnem fél kilométer hosszú alagút az eléggé nagy árapály jelenséget mutató Elba folyó alatt, ami azért épült száz éve, hogy a túlparti kikötőben dolgozóknak rossz időjárás esetleg jégzajlás idején ne kelljen egy „csöppnyi”, 12 kilométeres kitérőcskét tenni, ha dolgozni akarnak menni.
Sokáig úgy volt, hogy egy hidat építenek, de ezt azért vetették el, mert elég NAGY hajók jártak már akkor is arrafelé és egy híd bizony eléggé zavarta volna a közlekedést.
Az alagút most 23 méter mélyen van és majdnem fél kilométer hosszú. Magát at az alagutat 2 nagy lifttel lehet megközelíteni.
Szerintem kihagyhatatlan hamburgi látnivaló ez, főleg nyáron, ha meleg van nagyon kellemes lemenni ilyen mélyre 🙂
Elbphirharmonie!
Végre!
Nagy vágyam volt bemenni ebbe az épületbe! Az Elbphilharmonie egy többfunkciós épület Hambnurgbnan az Elba folyó partján. A körbefutó kilátóterasztról pedig csodálatos a panoráma a városra.
Ez az épület az egyik német „4-es metró,” bár azt hiszem, a budapesti metró esetében az eredeti költségek nem tízszereződtek meg menet közben. Az eredetileg tervezett 3 év helyett 10 évig építették.
De elkészült és én láthattam belülről is.
Nagyon tetsztett, hogy kívülről az épület hullámot mintáz, a közlekedős részekben buborékok vannak és a nagy, több, mint 2000 főt befogadó koncertteremben a falak tengerpartot, azon belül is homokot mintáznak. Nekem nagyon tetszett. A hullámos ajtók kifejezetten.
„A koncertterem a Berlini Philharmonie építészeti mintáját követi, alapelve a demokrácia és az egyenlőség. Ezt leginkább az mutatja, hogy a színpad a hatalmas terem közepén helyezkedik el.” Forrás: Fidelio.hu
A Berlini Philharmonie-ben tett látogatásunkról itt írok.
