Asztana … Kazahsztán. Meglepően jól bírtuk a repülést. Ebben segített az, hogy közben megnéztük a Borat című áldokumentumfilm első részét.
Aki nem ismeri: Borat egy „kazah” fickó, aki elmegy Amerikába és ott mindenféle kalandjai vannak.
Az is sokat javított a helyzeten, hogy a pilóták rendszeresen bemondták, mennyi van még hátra az útból. Amikor már csak egy volt… 🙂 micsoda boldogság 🙂
Amerre mi jártunk repcsivel, Kazahsztán fülülről teljesen lapos. Csodálatos a táj!
Néha folyók is voltak. Nekem nagyon tetszett! Főleg a naplementében volt nagyon szép látvány föntről.
A főváros környékén láttuk a magasból azt az erdőt, amit azért telepítettek és telepítenek, hogy megóvja a várost a széltől meg a homokviharoktól.
Aztán megérkeztünk a reptérre. (Legfelső kép)
Aki nem tudja, annak elmesélem, hogy itt minden új. Annyira új, hogy idén 20 éves a város!
A semmi közepén hozták létre, Nazarbajev elnök utasítására az új fővárost.
Mindenképp ajánlatos ezt a filmet megnézni, nagyon érdekes és hasznos! Köszönet a feltöltésért!
Mindenhol építkezések vannak Asztanában most is, még nagyon nincs készen a város, viszont teljesen lenyűgöző az, hogy egy egész várost húztak fel rengeteg felhőkarcolóval ennyi idő alatt.
A reptér nagyon modern és nagyon tiszta. Csillog-villog minden! (Oké, nincs is agyonhasználva…)
Az útlevélellenőrzés gyorsan ment, fennekadások nélkül, a szállásunk transzferje pedig ott várt minket a táblával a kijáratnál.
Így bepattantunk az autóba és már jöttünk is au új kazah főváros, Asztana felé.
Emberünk nem beszélt angolul csak néhány szót, mi meg már elfelejtetünk oroszul, de a google translate segített 🙂
Kifizettük a kétszobás apartmant, majd az ürge kérdezte, hogy éhesek vagyunk -e, mi meg mondtuk, hogy igen, így elkísért minket egy étterembe, ami pont az apartmanunk alatt volt, ráadásul éjjel-nappal nyitva volt.
Meglepő módon egy helyieknek szánt önkisholgáló kajálda volt ez, ami a mi esetünkben szuper, mert látjuk mi a kaja, rámutatunk és ár kapjuk is.
Mit ettünk?
Mit nem?
A palacsinta (blincsiki) az a szokásos, majdnem pont olyan, mint a többi volt szovjet tagállamban, a husi a jobb oldalon az paripahusi, középen a kompót nevű tipikus orosz gyümölcslé, amit a lengyeleknél szoktunk inni. Nagyon finom!
De az a saláta ott a kép tetején… hagymás uborkasaláta ecettel, hozzá egy kis lóhusi. A savanyított hagyma nem annyira jött be, a lóhusi az kifejezetten száraz volt, az ubi viszont nagyon finom volt benne.
Akkora adagokat adtak, hogy elhatároztuk, hogy legközelebb négyen kérünk 2 kaját, különben halálos a dolog.
Tegyük hozzá, hogy fél 12 volt (este) amikor bementünk.
Nem mellesleg akkor is tele volt a hely. Teljesen meglepő. Hogy lehet ilyenkor zabálni?
Mi 4 óra időeltolódásban vagyunk, meg reggel szálltunk fel a repcsire, szóval mi felmentést kapunk.
Az embereknek nagyon szimpatikus fejük van. Mosolygósak és vissza is mosolyognak, kivéve, ha ők kezdik a mosolygást.
Amúgy kilógunk a tömegből az európai fejünkkel.
Itt inkább mongoloid arcok vannak. A testfelépítésük nagyon érdekes még. Mind zömök, nagyon erős kinézetű ember, de nem alacsonyak, még a nők között is rengeteg a magas.
Strapabíró embereknek tűnnek 🙂
Vacsi után elmentünk megnézni a várost. Hozzáteszem, hogy nagyon messze nem kellett menni mert az egyik ablakunk a legnagyobb mecsetre, a másik meg egy felhőkarcolóra (több is van ott, de csak az egyik látszik, és éjszaka tök idegesítő volt, hogy az egyik oldata teljes magasságában ledekkel van burkolva és folyamatosan reklámok futnak rajta) néz, tehát teljesen a belvárosban vagyunk.
Először a mecsetet néztük meg. Pont jókor érkeztünk, épp mise volt.
Aztán megnéztük azt a területet, ahol a következő nap többet fogunk mászkálni.
Asztana érdekes város!
A fönti képen a fő sétány, ami a sátor és az elnöki palota között húzódik kilométereken át. Az összes fontos épületet ide sűrítették, a felhőkarcolók is általában itt vannak.
Fontos: Asztanában egy átlagos panelház is 30+ emeletes! Nem aprózzák el.
