Télen és tavasszal évek óta rendszeresen felkeressük Poznant, de a nagy hőségben, a turistaidény közepén valahogy még sosem voltunk ott – valószínűleg nem véletlenül. Most viszont vettünk egy mély levegőt és elindultunk. Jó volt nyáron Poznanban, van miről beszélni és rettentő hosszú lenne egy posztnak, ezért öt részben fog megjelenni az élménybeszámoló.
Nyáron Poznanban?
Először a tengerpartra terveztük az utat, de Warnemünde valahogy nem vonzott most annyira. Ezzel szemben megterveztem egy utat, ami úgy néz ki, hogy Warnemündéből átmegyünk Svédország legdélebbi pontjára a Balti-tengeren át egy komppal, majd onnan Malmöbe vonattal, végül át a hídon Dániába, és végül repülővel vissza. Persze az ötlet még mindig vonzó, mert Koppenhága is közel van, mindössze 40 perc repülővel, és Warnemünde is csak 2 óra, ráadásul nem horribilis az ára ügyes tervezéssel.
Aztán végül Poznan mellett döntöttünk. Kíváncsiak voltunk arra is, hogy mi történt a kedvenc szállodánkkal a tulajdonosváltás és a felújítás után. Itt a poznani Sheratonról van szó, ami valami rejtélyes okból a világ egyik legolcsóbb Sheratonja. Az első látogatásunk során ez az ötcsillagos szálloda a világ legjobb reggelijével olyan árban volt, mint egy Párizsban található „gardrób”, ahol a lepedő retkes volt, és éjszaka csótányok szambáztak rajtam az ágyban. (Igen, valóban megtörtént!)
Sheraton?
Tehát főként az volt a célunk, hogy megnézzük, mennyire sikerült jól a szálloda felújítása, hogy újra bátran tölthessük ott a karácsonyt és húsvétot.
Spoiler: sikerült, az új séf egy zseni, a személyzet továbbra is kedves, és a szobák is rendben vannak. Az egyetlen hátrány, hogy a reggeli választék nem olyan bőséges, mint korábban volt – nem életszerű, hogy halból 8 féle, felvágottból 12 féle legyen. De így is nagyon jó volt.
FlixBus
A FlixBus-t választottuk az utazáshoz, ami 20 euró körüli árért elérhető. Ráadásul a menetrend előtt fél órával ott voltunk Poznanban, és reggel 10 körül már a közeli óriásplázában ettem a rogalt. A buszon is csak tizen voltunk, szóval egy szavam nem lehetett. Hozzáteszem, hogy Poznan innen 4 óra busszal. 3 és fél, ha minden jól megy.
Poznań
Bár Magyarországon nem túl híres ez a lengyel „kisváros”, mégis jelentős hely. Nem is olyan kicsi, hiszen az ötödik legnagyobb lengyel város, 600.000 lakossal. Ezt összevethetjük a második legnagyobb magyar várossal, Debrecennel, amely mindössze 200.000 lakossal bír, és lakóinak száma folyamatosan csökken.
Van egy elavult elképzelés is a lengyelekről, miszerint szegények és éheznek, ami talán igaz volt a ’70-es években, de azóta 50 év telt el, és sok minden megváltozott.
Sajnos Poznań belvárosát is felújították, és bár tényleg szép lett, de sok térkő nem biztos, hogy hosszú távon jó lesz ez, mert oda fogunk kozmálni. De szerencsére Poznań tele van parkokkal, ahol hűsölhetünk, és a folyópart is kellemes hely, de erről majd később.
Kaja – MIÉÉÉÉÉRT???
A lengyelek tényleg jól főznek. Ezt leszögezem mert a pacalos levesen kívül még soha nem ettünk itt rossz ételt. Sőt, a savanyú rozslevest évek óta a világ legjobb levesének tartják – bár lehet, hogy „csak” a második legjobb lett, és az első a vietnámi pho leves.
Ezt a levest már egy évtizede egy bizonyos helyen szoktam enni Poznanban, de a tulajdonosnő, ahogy öregszik, úgy lett egyre progresszívebb. Először gluténmentes ételek jelentek meg az étlapon, aztán jött a vegetáriánus fogások hosszú serege, most pedig az egész étterem átalakult vegán hellyé. Így aztán esélyünk sem volt a kolbászos tojásos szalonnás leveshez itt – új helyet kellett keresnünk.
Meglepően sok indiai étterem nyílt Poznanban, és ezen kívül főleg ázsiai helyek vannak. Az igazi lengyel éttermek pedig eltűntek, annyira, hogy a főtéren is hamburgeres és hasonló helyek vannak.
Az árak viszont kedvezőek: Berlinhez képest sokkal olcsóbb, Budapesthez képest pedig jelentősen olcsóbb.
Összességében nem találtunk igazi lengyel éttermet, de voltunk egy olyan indiai étteremben, amire még napokkal később is visszagondolunk, mert egyszerűen fantasztikus volt. A legnagyobb szívfájdalmunk az volt, hogy annyit adtak, hogy nem bírtuk megenni, és ott kellett hagynunk a kaja felét. Sírós fej.
Most ennyit a nyári poznańi kalandokról, de még négy posztban folytatom a történetet.
Tervezet:
- Első nap Poznańban
- Második nap Poznańban
- Miért nem utazunk nyáron?
- Sztorik egy ötcsillagos szállodából
