Reggel mindenki fáradtan ébredt, a szállást el kellett hagyni, kimenni a reptérre és elrepülni egy belföldi járattal Almatiba.
Reggel összeszedtük magunkat meg a lakást és megvártuk a szobalányt vagy kit, aki jött a kulcsért és visszaadta a 20 euró depozitunkat.
Kicsit vicces volt a dolog mert bejött a nő, minden fiókot, szekrényt kinyitogatott, megnézte, hátha elloptunk valamit.
Biztos ellopunk valamit és az 5 kilós hátizsákunkba pakolunk egy adag villát meg poharat 😀 Alap, nem?
Biztos rossz tapasztalataik voltak, nyugati turistát, vagy úgy általában európai arcot csak napi egy-kettőt láttunk, talán annyit sem.
Asztana nem egy turista város, szerencsére. Még nem az, de lesz majd egész biztosan mert Nazarbajev elnök tuti azzá teszi. Ha máshogy nem, akkor olcsósítja a repjegyeket, több fapados járatot indít, stb., de el fogja érni.
Szóval annak az esete Asztana, amikor te lógsz ki a sorból és neked van furcsa fejed. Rajtad kívül mindenkinek ferde a szeme.
Szerintem a legszebb emberek itt vannak a világon!
D. állapította meg, hogy ezzel szemben a reklámokon európai fejek vannak, nem ázsiai buksik. Érdekes ez.
Szóval jött a csaj. átvizsgálta a lakást, odaadtuk a kulcsot, lebukdácsoltunk az egyenlőtlen lépcsőkön, majd átcaplattunk a szomszéd plázába, hogy kinyomtassuk a beszállókártyánkat.
A tulaj szerint, – aki beszélt angolul – ott van fénymásoló, de nem találtuk meg, így az előzetes tapasztalatok alapján bementünk az utazási irodába, ott elmagyaráztuk, hogy mi a szitu, majd mondta a lány, hogy oké, küldjük el és ő kinyomtatja.
8 oldal lett a pakk és amikor kérdeztük, hogy mégis mennyi, akkor jött a meglepetés.
…………
………..
Tök ingyen kinyomtatta.
Nagyon rendes tőle!
Utána próbáltunk kijutni a felhőkarcoló aljából és átmenni a másik, szomszédos plázába, ekkor az egyik boltból kijött egy valaki, magyarázta nekünk oroszul, hogy merre menjünk. Cukik ám nagyon!
Meg feltűnőek is vagyunk ezerrel errefelé 😀
A nagy pláza aljában bementünk a bóóótba, vettünk elemózsiát, kivételesen valami rendeset, hagyományosat akartunk.
Zsömlét, kolbászt, sajtot vettünk és megint lepattantam a zöldséges pultról, mert ISZONYAT drága volt. Kibírom ezt a pár napot zőccség nélkül már.
HA valaki vega és erre jönne, akkor hozzon extra sok pénzt, mert különben éhenhal, az tuti. Itt a hús olcsóbb, mint a zöldség, a gyümölcsökről nem is beszélve. De nem csoda, az állat megeszi a füvet is, a fának meg olyan időjárás kell.
Kazahsztán időjárása szélsőséges kontinentális, ami hónapokig mínusz sok fogok is jelent, nyáron meg 40 fok is lehet.
Szóval nem túl sok fát látni, kivéve amit most telepítettek a város köré, de azok meg nem gyümölcsfák. Nem is tudom, hogy mondjuk a sztyeppén (van ám sivatag is az országban, nem is kicsi!) lenne-e ideje egy gyümölcsfának rendesen beérnie.
Mivel az alma őshonos errefelé, vettünk almát, az valóban olcsóbb volt, 1 db. (!) sima alma 220 ft volt, de vettem valami furcsa almát is, ami a barack és az alma kereszteződése volt. Kívülről teljesen almának álcázta magát, de amikor beleharaptam, akkor barack íze volt, majdnem teljesen barack állaggal, viszont olyan magháza volt, mint az almának. Nemtom mennyibe került az az egy darab.
Árakról újra: ma olvastam, hogy a világ egyik legdrágább országa Kazahsztán, különösen a városok.
Asztana amúgy is egy drága rész, az egész arra épült, hogy onnan irányítják az országot, ezért a hatalmas felhőkarcolókban dolgozókat egyrészt valahol el kell szállásolni (rengeteg a lakótelep) másrészt meg meg is kell fizetni, ezért ott a 6-8-10 sávos autóutakon cirkáló autókon is látszik, hogy van ott miből vásárolni a boltokban. Oké, a luxus az tök alap.
De ne felejtsd el, hogy ez egy volt szovjet tagállam, tökre nem itt tartottak még 30 éve, csak aztán beindultak a dolgok.
Nazarbajev elnök szeretné, ha az országa a világ egyik vezető nagyhatalma lenne. Ha így folytatja, eléri.
Na, vissza a reggelire:
Kiültünk a sétányra megreggelizni. Jól is esett, majd megláttunk mellettünk egy kávézót.
Én már nem próbálkozom ilyen furcsa kérésekkel, mint cappuccino, mert tuti nem tudják elkészíteni, ezért egy espressót rendeltem. Nem kellett volna. Az, ami csak egy korty normál esetben, iszonyat keserű és rohadtul erős, az itt egy 2 decis vizezett löttyöt jelentett. 🙁
Kevés dolgot utálok jobban, mint a vizezett kávét. Így elnézést kértem az összes kávétermelőtől, a pörkölőktől, mindenkitől akinek köze volt hozzá, de kidobtam.
Nagyon a végét járjuk ám az energiánknak, hiába mozgunk keveset, de annyi az élmény, az érdekes dolog, hogy egyszerűen kisül az idegrendszerünk és úgy látszik többet kell pihennünk.
Sikerült az elnöki palotáig (ez testvérek között sincs több másfél kilométernél) körülbelül 2 óra alatt elérni. Közben nézegettük az épületeket, fotóztunk minden centin háromszor, ittunk vizet, satöbbi. Nehéz a turista élet ám!
20 éves Asztana, pont láttuk milyen szép virágokat ültettek az évforduló tiszteletére. Csupa petúnia, de miért épp azt, ha az egyrészt vízigényes, másrészt pedig törékeny, Asztanában meg állandóan fúj a szél, meleg van és nincs túl sok víz.
Kazahsztán nagy része sztyeppe, de vannak sivatagjai is és hegyei is. Tudtad, hogy ez a világ 9. legnagyobb országa? 30 x akkora, mint Magyaroroszág, népsűrűsége viszont igen alacsony, 17 millióan vannak összesen.
Az elnöki palota itt azt jelenti, hogy ott lakik az elnök, Nazarbajev. A város legfeltűnőbb épülete, egy tengely egyik vége, aminek a másik végén a sátor van.
Persze van a városban két söröskorsó is. Legalábbis így hívják a helyiek. Nem is tudom miért. 😀
D.-val elmentünk, megnéztük kicsit közelebbről a „nagy szemet”, ami az ég felé néz és azt az épületet, aminek tutira valamelyik meséből szedte Nazarbajev elnök az alakját.
Amikor visszasétáltunk, láttuk, hogy a társaság másik két tagja egy rendőrrel beszélget.
Kicsit megijedtünk, mert azt is láttuk, hogy valamit nagyon lapozgatnak, de aztán kiderült, hogy a kormányőr srác csak az angolját akarta csiszolni és kihasználta a remek lehetőséget. Amit lapozgattak,m az meg egy szótár volt.
Jó lenne jobban beszélnünk oroszul, mert elég gyakran van rá szükségünk az utazások során.
Aztán fogtuk magunkat és megkerestük a buszt, amivel eljutunk az Expo területére mert ott van egy hatalmas kerek épület, amit feltétlen látnunk kellett.
Meg is találtuk, közben láttuk a Nazarbajev egyetem impozáns épületét. (Egyébként a repér is Nazarbajevről lett elnevezve. Nem értem miért…)
A kazahok pláza iránti vonzalma ott is kiütközött, mert sikerült a külvárosban is felhúzni egy meglehetősen terjedelmes bevásárlóközpontot.
Előtte pedig annyira szuper szobrot tettek:
A pláza belülről azon kívül, hogy terjedelmes, nagyon jó szobrokkal van díszítve.
A lábunkat félig lejárva becserkésztük a világkiállítási területet. Nagyon dizájn épületeket húztak fel, a leghíresebb közülük ez:
Szerintem nagyon menő!
Ez a hatalamas gömb valóban lenyűgöző. Van rajta mit nézni!
Energiáról szóló kiállítás van benne egyébként. 8 emeletes belülről és a különböző energiafajtákat taglalják.
Az Expo területe tele van érdekes építészeti megoldásokkal, de addigra annyira telítődtünk az érdekes épületekkel, hogy már immunisak lettünk egy-egy furcsa, eddig nem látott megoldásra.
A reptéren ücsörögtünk 2-3 órát, elfogyasztottunk egy iható, ellenben rekorddrága cappucinót, majd begördült a gépünk.
Nem a legmodernebb masinával repültünk, finoman szólva.
Az út teljesen eseménytelen volt.
Kaptunk közben inni és cukorkát is. Ez volt a nagy élmény.
Kazahsztánnak van pár légitársasága egyébként, ami nem is csoda mert repülés nélkül elég nehezen lehet eljutni a mnagyon távoli városokba.
Kazahsztán fölülről is gyönyörű, és ahogy közeledtünk Almatihoz, egyre szebbek lettek a hegyek. Amúgy főleg lapos területek fölött repültünk.
A lényeg az, hogy idehozott minket Almatiba és várt minket a transzfer.
Még sosem örültünk ennyire neki. Nagyon sokáig tartott az út, nagy volt a forgalom, néhol dugó is volt, de ideértünk.
Egyébként 3000 tengéért hozott el minket. Kijött értünk a reptérre, négyen vagyunk, házig hozott, várt ránk fél órát (késett a gép) így szerintem teljesen korrekt volt az az alig 3000 ft a 30 kilométerre.
A lakásunkat annyira rég foglaltam, hogy már nem is emlékeztem rá. 98 négyzetméter, két oldalra van kilátása.
Az egyik a sztyeppe felé néz, a másik pedig a hegyek felé. Nagyon tágas lakás nagy konyhával, egy 18 emeletes épület 17. emeletén, 2 hatalmas erkéllyel. Elég menő. Hátránya, hogy a lift annyira lassú, hogy kinő a szakállam, mire felér.
Szóval lepakoltunk, kifizettük a lakást, a tulaj elmondta oroszul, hogy ne dohányozzunk, ne hangoskodjunk, satöbbi, majd átmentünk a szomszéd étterembe.
Este 9 körül volt és utoljára reggeliztünk csak.
Na, az az étterem érdekes volt. Bementünk, kérdeztük, hogy van-e angol étlapjuk, erre közölte a pincér, hogy nincs. Ezt meghallotta a tulaj, az felpattant, és mondta, hogy naná, hogy van és menjünk vele.
Felvitt valami elszeparált tényleg nagyon szép és láthatóan drága helyre, adott angol étlapot, mi végignéztük és közöltük vele, hogy nem szimpi.
A kazahok imádják a sushit, meg a grúz kaját, de grúz kaját épp előző nap ettünk. (Még nincs kész az a beszámoló)
Szóval távoztunk.
Szerencsénkre itt is divatosak a plázák, így 100 méter múlva találtunk egy Mega nevezetű meganagy példányt.
Nem sokat tököltünk mert nagyon éhesek voltunk.
Egy olyan étterembe ültünk be, ahol mindenféle konyha volt. Így körülbelül mindenki más ország ételét ette. Extra finom volt minden!
Akár ilyen asztalnál is ülhettünk volna. Itt egyébként törökülésnben szokás ülni és úgy enni, beszélgetni.
Más világ ez.
