Jó rég jártunk Montenegróban. Mi változott azóta Kotor gyönyörűságes városában? A hely szépsége megmaradt, a nyugalom is, talán csak szebb lett az óváros, befejeződött egy csomó épület felújítása és rengeteg új ház épült az öböl partán. Mondhatnám úgy is, hogy a daruk száma meghaladja a Berinben látható darukét, és nem járnék messze a valóságtól. Pedig Montenegró csak 2006 óta létezik önálló államként, viszont láthatóan jót tett neki, hogy 2002-ben önhatalmúlag bevezette az eurót fizetőeszközként. Meglepően olcsó Kotorban egy csomó dolog, az előző nap meglátogatott Dubrovnikhoz képest pedig viccesen olcsó Montenegró. Jó, nem tagadom, nem vagyok Dubrovnik és Horvátország szerelmese, legközelebb is csak akkor mennék oda, ha nincs más választásom. Ezzel szemben Kotor számomra egy olyan hely, ahova bármikor szívesen visszamennék. valószínűleg fogok is. Nem azért mert olcsó, hanem azért mert olyan szép.
Nem vittük túlzásba a mászkálást mert a múltkor mindent megnéztünk, így most csak sétáltunk egyet Kotor óvárosában, beültünk egy kellemes helyre egy kávéra, közben macskát simogattunk, majd becserkésztük azt az éttermet, ami sok éve még csak egy kis büfé volt, mára viszont megnőtt, ettünk egy jót és mentünk vissza a hajóra. Na, de ne szaladjunk ennyire előre.
Macskák mindenhol!
Nem rémlik, hogy amikor először jártunk erre, akkor is ezernyi macska lett volna a városban. Most viszont már annyi van, hogy az elképesztő. Érdekes módon a macskoszok jól néznek ki, nem mutatják az elhanyagoltság jelét, mindössze annyi a furcsa, hogy nagyon soknak hiányzott az egyik szeme, ami nem tudom, hogy emberi beavatkozás vagy valami betegség jele. Mindenesetre ez furcsa volt.
Aztán az egyik téren láttuk, amint egy néni ellátja a cicákat, éppen valamilyen gyógyszert adott nekik és kiosztotta a napi kaját. Még egy automata is volt, amiből macskakaját tudtak venni a turisták, ha akartak. Voltak macskalakosztályok is zöldre festett ládák formájában, egyszóval ezek nem sima kóbormacskák, hanem a városhoz tartoznak. Emellett mindenféle macskaboltok is vannak a városban, tehát nem szimpla véletlenről van szó.
Annyira nem mindeki szereti a macskoszokat arrafelé mert az egyik pincér igencsak ajánlgatta nekünk, hogy nyugodtan vigyük magunkkal Mirrmurrt, ha szeretnénk. Mondjuk a kávézó környékén hatványozottan érvényes volt az, hogy „ahova nézek macska terem”.
Végre valami jobb lett az évek alatt!
Eddigi tapasztalataim szerint ha egy étterem már elég régi, akkor egyszerűen elromlik, nem tudja a szinvonalat tartani. Erre rengeteg példát tudnék felhozni Magyarországon, Berlinben és még egy csomó helyen, de ez itt Kotorban az öböl partján egész más. Amikor régen itt jártunk, többször ettünk itt és nem emlékszem, hogy a jóság azon szintjét képviselte volna, hogy az agyamat eldobtam, csak „elég jó volt” ezzel szemben most nagyon de nagyon finomat ettünk. Egy grill vegyestálat rendeltünk két főre, hozzá sopszka salátát és egyebeket, és amellett, hogy mind teljesen rendben volt, a grillezett husik különösen finomak voltak.
Arról nem is beszélve, hogy hiába a november, lehetett gyíkulni a 23 fokos napsütésben a parton. Szerintem körülbelül három órát töltöttünk ott és legközelebb is bizalmat szavazunk ennek a helynek. A nevét ne kérdezzétek mert nem tudom, csak az elhelyezkedését.
A napkelte
A napkelte néha igen látványos tud lenni és nagyon jót tesz neki, ha a közelben van egy kis víz, esetleg tengerpart. Eddig a legszebb tengerparti vagy tengeri napkeltéket Santanderben (Spanyolország) és Görögországban Ios szigetén láttam. Ez a kotori napkelte nem volt annyira meseszerűen szép, de azért ott van a top 50-ben.
Ráadásul jó sokáig eltartott, mire a hosszú öbölben elértünk Kotorig. Közben láttam azt a két szigetet is, ahol pár éve megfordultunk de most, a felkelő nap által megfestett hegyek tövében nem tűnt olyan hatalmasnak.
Összefoglalva
Kotor továbbra is, vagy méginkább gyönyörű hely. Nem tudom, nyáron mennyi itt a turista, de novemberben alig voltak, egész élhető volt a város. Kotor még mindig visszatérős hely számunkra. Beteszek még pár képet ide:
Szeretem a kőházakat. Mindenhol abból építkeznek, ami van.
Kotor várfala az UNESCO Világörökségének része, de most nem másztuk meg. A hegyek itt nem ám csak dombocskák, bőven 1000 méter felett vannak. És ez a víz… erre nincsenek szavak
Nagy hajó hatalmas hegyekkel napkelte előtt.
