Almati, Kazahsztán élménybeszámoló

Ázsiai körút 6. napja

Az előző kazah részeket itt olvashatod

Későn ébredtünk, 10 körül indultunk csak.
A mai terv az volt, hogy elmegyünk a zöld piacra, a csokigyárba, és libegővel a Kök Töbe hegyre.
Ez a terv teljesítve is lett.

Először megkerestük a buszmegállót.
Ez olyan egyszerűnek tűnik, de itt nem az.

Kérdezősködni kell, hogy honnan indul a 123-as busz, de ügyesek voltunk, két emberke megkérdezése után megtaláltuk. Az utolsó azt is elmondta, hogy majd jön egyszer, lehet, hogy 20 perc, lehet, hogy 5, de jönni fog.

Aztán begördült a busz.

Egy kívülről nem annyira lepukkant jármű jött.

De belülről volt mit nézni rajta. Viszont nagy pozitívuma volt a busznak, hogy igazi régi ülései voltak, amik nagyon kényelmesek, cseppet sem fapadosak.

A térkép szerint csak egyenesen kellett mennünk, de nem néztem meg hány megállót, ezért megkérdeztük az egyik embert, hogy hol kell leszállnunk, ő meg mondta, hogy majd szól, de nagyon messze vagyunk még.

Láttunk egy ilyen épületet is az út mentén. Szerintem kuriózum:

Cseppet sem ufóhívő a tulajdonosa!

Az amúgy jólöltözött emberke mondta nekünk, hogy most kell leszállnunk, de ő is leszállt velünk. Megkérdezte oroszul (vagy kazahul) hogy hova megyünk, mi meg magyaráztuk, hogy market, bazár, erre azt mondta, hogy elkisér minket mert ő is arra megy dolgozni.
Így is tett. Közben röhögttünk egy sort mert ő csak oroszul tudott, folyamtosan beszélt, dőlt belőle a duma, de mi meg nem értettük. Ezt ő pontosan tudta, de csak tovább kérdezősködött mindenfélét. 😀 Vicces ám a kommunikáció így, de legalább gyakorlunk Kínára.

A helyi bkv térképe szerint nem kellett volna sokat mennünk, ezzel szemben térdig jártuk a lábunkat, legalább 2 kilométer volt az út a bazárig.
Közben viszont láttunk szép sétálóutcát is, szökőkutakkal, virágokkal, árnyat adó fákkal.

A fák azért fontosak mert épp rohadtul meleg van, jól esik a hűsük. A zöld bazárban nem lehetett fotózni, de ide beteszek egy videót, nézzétek meg.

Nagyon érdekes bazár volt. Az elején a szárított gyümölcsösök voltak, akik rögtön lecsaptak ránk, kínálgatták a portékájukat, hogy ezt kóstoljuk meg meg azt, de kézből ám, semmi cicó. Én mivel a hasmenés nagymestere vagyok egy átlagos napon is,  az enyhén (enyhén?!) tukmáló, tolakodó kínálásukat inkább visszautasítottam. Biztos, ami biztos.

A főépület végében húst árultak. Nem hűtőpultban, hanem csak úgy, kint az asztalon hevertek a belsőségek, a combok, de főleg olyan állatokat árultak, amiket Magyaroroszágon nem annyira, vagy keresni kell. Az állatnyelvekek lógatták fölülről, volt fekete és fehér nyelv is, de voltak az egyik asztalon kecske vagy birkafejek is szépszámmal.

Hűtés nélkül.

Aztán hirtelen kivágódott egy ajtó mellettünk és egy ürge megjelent egy lefejezett, megnyúzott állattal a vállán. Ez kicsit sokkoló volt hirtelen.

A főépület mögött az igazi bazár volt, ahol mindent árultak, de tényleg mindent. Volt teveszőr zokni is. 🙂

Tevék: ha van egy kisebb terület, amin fű van, oda tuti tesznek egy – két teveszobrot fából mert olyan jól mutat. Amúgy tényleg tök jól néznek ki, de mindenhol ugyanolyanok vannak.

Kicsit benéztünk a normál bazárba, próbáltunk napszeműveget, de annyira fülledt meleg volt ott a műanyagtető alatt, hogy inkább kimentünk.

A követkető célunk a csokigyár volt, amiről reggel kiderítettem, hogy sajnos nem mindig van vezetés vagyis csokigyár látogatás. Mivel semmiféle egyéb infó nem volt, ezért nem erősködtem.
Szerencsére pont a piac mellett van a csokigyár és az informátorok igazat mondtak, valóban csoki illat lengi be a környéket.

És akkor jött a meglepi. A bolt nem olyan bolt, volt, ahogy elképzeltük, hanem a 4 ablak valamelyikénél kellett kérni, elmagyarázni mit akarunk. Persze simán megoldottuk, mert mivel teljesen mindegy volt, mit eszünk, mindegyik újdonság, ezért mondtam a gyévocskának, hogy mindegyikből kérek egyet. De mivel 300 féle termékük van, mindenféle méretben, alakban, ízesítsésben, ezért egy idő után leállítottam, hogy már elég lesz.
A bolt nagy pozitívuma volt, hogy működött rendesen a légkondi 🙂
A bolt előtt rögtön lecsekkoltuk a zsákmányt, mindegyiket megkóstoltuk, volt ami pocsék volt, (citromos töltelékes csoki) de volt nagyon finom is.

A következő napirendi pont az előzetesen kifigyelt kajálda volt. Sajnos a címét nem írtuk fel, de megvolt a fotója a nevének meg a fő dizájnja, így odamentem 2 gyévocskához (amúgy itt mindenki gyévocska, aki nő, tök mindegy milyen idős) az első azt mondta, hogy já nye znáju, (nem tudom) a másik viszont röhögve elmagyarázta (mutogatta) hogy egyenesenm aztán jobbra, aztán balra, mindezt oroszul. 🙂
Okés.

A piac elé visszakanyarodva megláttunk egy papírboltot, ami tök jól jön, mert ilyen helyeken szuper dolgokat lehet kapni, a gyerek meg rajzfüzetre vágyott egy darab ceruzával, így azt meg is kapta ott, 500 helyi pénz körül fizettünk, egy vastag és szép rajzfüzetért, egy radíros végű ceruzáért és egy hegyezőért. (Ez körülbelül 400 forintnak felel meg)

Aztán mentünk tovább és a következő sarokról tényleg megláttuk a kajáldát.

Azért épp ebbe mentünk, mert ez helyieknek van, nekik szánt ételekkel, italokkal. Mondjuk az is igaz, hogy itt ritka a turiszt, mint a fehér holló.

Ez egy olyan önkiszolgáló, amilyet először gondolsz, csak helyi kajákkal. Sorba kellett állni, elmondani (mutogatni) hogy mit szeretnénk.
A fiúkat viszont letámadta a gyévocska, odatett random kajákat is, amit félig megettünk.

Mit ettem? Zöld lötty: minden volt orosz tagállamban lehet kapni tárkonyt, ezt érdemes megkóstolni.
A lángos(szerű) izé az nagyon finom volt, csak zsíros. Spenóttal meg hagymával volt töltve.
Az a furcsa iré amit olyan kockák borítanak: az bizony kijevi csirkemell kicsit furcsán értelmezett panírral. Amúgy ízre jó volt, csak a zsemlemorzsa volt kicsit nagy.
A leves is finom volt, jó sok kaporral 🙂

Összesen, a 3 adag extra kajával fizettünk négyen 8000 ft körüli összeget, desszerttel, italokkal négyen.

A legszebb templomot épp teljesen felújítják, így csak ennyire láttuk

Kaja után be akartuk cserkészni a metrót, ami simán ment, leszámítva, hogy vagy 5 embert kérdeztünk meg.
Nagyon furi, hogy valamelyik kazah tök jól beszél angolul, a másik meg egy szót sem. lényeg az, hogy nagyon ügyesek vagyunk mutogatásból, simán elmagyarázzuk, mit keresünk.
Olyan ez, mint az Ázsia express, ezen szoktam is kacarászni magamban.

Egy parkban találtunk egy nagyon érdekes épületet.

Amikor bementünk, kiderült, hogy ez egy sakk klub, ahol a helyi idősek játszottak. Épp nagy sakkpartik voltak, vagy 20 asztalon egyszerre.
Nagyon jól nyomták a bácsik!

Ez pedig a dicsőság fal némi kajával:

Persze volt kaja is nekik, és ki voltak állítva a serlegeik is. Nem csak ennyi sakkozó volt, 3-4x ennyien voltak, és egy aranyos néni szolgálta ki őket, ha épp kellett valami.

Aztán becserkésztük a metrót, ami elég érdekes szerzemény. 😀
Egyrészt Almati nem kicsi város, de egy darab metróvonala van most épp, 9 állomása van, de csak negyed óránként járnak.
Maga a dizájn eszméletlen, teljesen a ellentétes a fönti kicsit poros, kicsit lepukkant világtól ez a patika tiszta, csillogós, steril világ.
Ahhoz, hogy bemenj a metróba egy biztonsági ellenőrzésen kell átesned.
Átvizsgálnak téged is és a csomagodat is, majd megveszed a zsetnokat. Egy zseton az 80 tenge, ami 65 forintnak felel meg. Itt nagyon olcsó a közlekedés!

Szóval nincs túl sok értelme a metrónak, mindenki azt írja, hogy egyszer érdemes megnézni, de ha siet az ember, akkor menjen gyalog mert előbb odaér.

A mozgólépcső tiszta kijevi dizájn, teljesen így nézett ki Kijevben is a metró 🙂

A metrószerelvény viszont olyan, amilyet még nem láttam. Nagy, vastag, masszív, kényelmes ülésekkel.

Az állomások is díszítettek, és jó hideg volt bennük 🙂

Miután leszálltunk, megkerestük a libegőt (vagy mit) több helyi bevonásával. 🙂 De végül megtaláltuk, ez a lényeg.

Közben láttunk hatalmas Lenin szobrot is és egy olyan nyolcsávos úton is keresztül kellett menni, ahol éppp felújították az aluljárót 😀 Jólszervezettek errefelé, na. 😀 Gyalogos, juss át úgy, ahogy tudsz! Túlélősdi.

Az egyik úton viszont nem tudtunk volna átmenni életünk kockáztatása nélkül, így elsétáltunk a körülbelül fél km-re lévő jelzőlámpás kereszteződésig. Pont ez hiányzott nekünk a 80 fokban, de inkább ez, minthogy futkosni kelljen az autók között…  🙂 (Almatiban nem annyira fontos a gyalogok élete, teljesen ezredrangú vagy gyalog, örülj, ha nem gyorsít miközben átmész előtte)

A ligebő 1000 tenge volt irányonként, de sajnos a fölfelé vezető 5 percre egy olyan kabinba sikerült beülnünk, amiből kihagyták a szellőzést, így akár külön díjat is szedhettek volna a panorámás szaunáért.

De amikor felértünk…
Ohhh

Vagy 10 fokkal volt hidegebb ott.
És a panoráma…

És végre láttuk azt az óriáskereket, amit éjszaka kifigyeltünk. Villog mint a fene a város fölött 😀

Fent beültünk egy elég repi helyre vizet inni meg hűlni egy kicsit.
Ültünk vagy két órát ott, jó volt, erőre kaptunk egy kicsit.

A hely nagyon de nagyon szépen meg volt csinálva, kazah motívumok mindenhol, de roppantul izlésesen. Szóval nagyon tetszett, a kilátásról nem is beszélve.

Fent a hegyen van egy vidámpark, ahol a vállalkozó kedvűek dodzsemeztek egy kicsit, majd körbesétáltuk a helyet, megnéztük a mini állatkertet is a szerencsétlen madarakkal. Nagyon kicsi helyen voltak összezárva nagyon sokan. 🙁

Voltak nagyobb állatok is.

Miután kinézegettük és kipihentük magunkat én ettem egy helyi rizses ételt (plovot) bárányhusival. Ez egy üzbég étel és nagyon finom, népszerű itt is.

Amikor leértünk nem tudtuk merre induljunk haza. Kisebb tanakodás után bementünk az egyik szállodába, hogy hívjanak nekünk taxit. Meg is tették, mondta a recis srác, hogy 10 perc és itt van, de amikor eltelt 25 perc, akkor D. bement megkérdezni, h mi a tök van már, erre elmondta a srác, hogy egy fekete Ladát várunk, megadta a rendszámot is.

Vártunk további 10 percet, majd kijött a recepciós srác és intett, hogy menjünk vele.
1100 tengét kért a taxis, hogy hazahozzon minket (4 fő) ez 900 Forntnak megfelelő összeg.

Dugó volt ezerrel, így szívtunk egy kis benzingőzt.
Itt olcsó az üzemanyag, 120 ft / liter.