Imádom a sütiket és csak azért nem készítek otthon mert ha sütnék egy szép tortát, akkor azt bizony mind megennénk, ezért inkább, igen ritkán, körülbelül havonta egyszer adunk madunknak egy kis sütikét. Aztán mostanában lesz karácsony és ilyenkor sokan teljesen rá vannak pörögve a zserbóra, amiről mindenki tudja, hogy kizárólag a sajátja a „jó” / „a tökéketes”/ „az etalon” / „az egyetlen ehető”, illetve azt is pontosan tudjuk, hogy kié teljesen ehetetlen, száraz, alapanyagpazarlás.
Az eredeti zserbó
Tegnap (a poszt megjelenése előtt ez lehet hetekkel vagy akár hónapokkal is) teljesen véletlenül egy kétórás villámlátogatást tettem Budapesten, és ha már így esett, akkor mászkáltam egyet a városban. Mivel régen belvárosi ember voltam, és olyan volt kimenni a Vörösmarty térre és a karácsonyi vásárba, mint másnak beugrani a sarki boltba, kicsit nosztalgiáztam, és ha már ott jártam, egy villámcsapás-szerű felismerésem volt, miszerint még életemben nem ettem a Gerbeaud-ban. El nem tudom képzelni, hogyan fordulhatott ez elő! És ha már így esett, akkor korrigáltam ezt a szörnyű elmaradást, és beültem.
Persze a bejárathoz kitett étlapon látszott, hogy ezt bizony nem az átlag magyar közönségnek szánták, de úgy voltam vele, hogy most vagy soha. Egy-egy süti ára annyi volt, mint Berlinben a leghíresebb helyen enni egy tortát, vagyis turistákra volt szabva az ár, és én ezt megértem. De amire nem számítottam, az az, hogy a Dobos torta és a „zserbó” (Gerbeaud), amit eddig ettem – és sokat ettem ezeket – konkrétan nem is hasonlítanak az eredetire.
A kínai zacskós gulyás leves vs. életed legfinimabbja
A Dobos torta egy csoda. De tényleg. Könnyű a tésztája, de a kakaós krém, ami benne van, annak kérem, nulla köze van ahhoz a borzalomhoz, amit eddig bárhol beletettek, és a tetején sem egy vastag, fogtörő cukorbevonat van, hanem egy hajszálvékony, isteni finom, álomkönnyű alkotás. Vagyis olyan volt ezt megenni, hogy közben azon gondolkoztam, mennyire felháborító, hogy 50 éve átb…szák a fejemet ezzel a sütivel. Aztán jött a zserbó…
Ezt mindenkinek meg kellene kóstolni, mert bizony semmiben nem hasonlít azokhoz a kiszáradt, túlzó rettenetekhez, amiket eddig ettünk és készítettünk. Körülbelül olyan, mint a kínai zacskós gulyásleves és életed legfinomabb gulyása közötti különbség. Semmi köze hozzá.
Ez a zserbó, alias Gerbeaud, egy végtelenül könnyű süti, tele ízekkel és tökéletes arányokkal. Csak javasolni tudom, hogy aki „zserbót” merészel sütni, az először zarándokoljon el ide, és kóstolja meg az eredetit, csak hogy valami fogalma legyen arról, mi is lenne a cél. Ne a „kínai zacskós gulyást” akarjuk utánozni, ha fogalmunk sincs, milyen az igazi.
Mert ez besírósan finom!
A hely
Látszik, hogy nem tegnap nyitottak. A hely patinás, de a szó pozitív értelmében, emellett roppant ízléses is. Így, karácsony körül a fenti képen látható fa hintapaci a tapétával és a fenyődekorációval tízpontos.
Ugyanígy az egész hely.
Lényeg az, hogy érdemes befizetnünk magunkat ide, és megkóstolni ezeket a verziókat is a sütikből, csak hogy legyen egy elképzelésünk arról, hogy milyen is lenne a cél.