Az alábbiak a saját tapasztalataink. Lehet, hogy neked másik szigeten, másik időszakban, másik helyzetben egész mások lesznek vagy lehetnek a tapasztalataid. Tehát az alábbi csak annak az elmesélése, MI hogyan nem vettünk házat az Azori-szigeteken, hogyan küzdöttünk, mint disznó a jégen, teljesen fölöslegesen.
Az alábbi szotorira másfél évem ment rá.
Másfél év, amit valami sokkal szerencsésebb dolgora is fordíthattam volna.
18 hónap az életemből!
Az alábbi sorokat nem elrettentésként írom, csupán azért, hogy lássátok, mire számíthattok, ha külföldiként szeretnétek ingatlant vásárolni a 9 sziget valamelyikén. Nem egyszerű. Nagyon nem. A magyar ügyintézést szorozd meg körülbelül ezerrel és a vásárlással járó stressz is a többszöröse. Itt rettentően ráér mindenki és amúgy meg ritka az az ember, aki dolgozni is akar.
Vagy… helyesbítek. Nem tudom, hogy a népesebb szigeteken mi van, de a kisebbeken gondoskodnak arról, hogy ha nem vagy maximálisan elkötelezett, akkor meggondold magad és hazáig fuss. Mert hiányzik a dolgozni akarás, de erre majd később kitérek.
Minden akkor kezdődött
Majdnem 15 éve jártunk először a szigeteken. Akkoriban még alig voltak turisták, a szigetek nyugodtan élték saját kis életüket. Már akkor is gyönyörűek voltak, és a nyugalom is elképesztő volt.
Az elmúlt 15 évben folyamatosan azt kerestük a világban, hogy hol találhatnánk olyan helyet, ahol békében, nyugalomban és számunkra kellemes éghajlati körülmények között élhetünk. Olyan helyet kerestünk, ahol télen nincs dermesztő hideg, de nyáron sincs 40 fokos hőség. Végül két olyan helyet találtunk a világon, amelyek megfeleltek ezeknek az elvárásoknak, és ahol el tudnánk képzelni az életünket a következő 10-20-30 évre.
Az Azori-szigetek győztek végül és többségüket be is jártuk. Valóban igaz, hogy a szigetek között nincs hatalmas különbség – leginkább abban térnek el, hogy hol laknak többen, és hol él csak néhány száz ember.
Első lépésként azt kellett eldöntenünk, hogy melyik szigeten tudjuk elképzelni az életünket. Fontos szempont volt a közlekedés – hogy el lehessen jutni egy átszállással bárhová –, és az is, hogy találjunk egy olyan házat, amely megfelel az elképzeléseinknek és az igényeinknek.
Voltak szigetek, amelyeket már az elején kizártunk, és olyan is akadt (például Flores), amely azért esett ki, mert az ügyintézés olyan lassú és nehézkes, hogy szinte lehetetlen haladni. Erről még később részletesebben írok.
Az ingatlanosok(k)
Minden tiszteletem a normális ingatlanosoké, hiszen sokszor hatalmas terhet vesznek le az ember válláról. Az Azori-szigeteken azonban az ingatlanügynökök sebessége nagyjából egy döglött, majd porrá zúzott csigáéhoz mérhető. És ez nem vicc.
Az első probléma, hogy nem válaszolnak.
Ezt így értsd. Nem válaszol.
Semmire sem.
Nem tudom, a népesebb szigeteken mi a helyzet, de a piciken annyira mikroszkopikus a piac, hogy az „ingatlanosoknak” napközben van egy másik állása is és munka után érnek csak rá az ilyen „macerás és hót uncsi” dolgokkal foglalkozni, mint a hülye külföldi vevőjelölteknek válaszolni.
Hiába írsz e-mailt, nem válaszol.
Hívod őket, semmi reakció.
Kinyom mert… a fene sem tudja miért, talán mert köülföldi a számod.
Te nem adod fel mert az a dilid, hogy egy ilyen távoli helyen élj, így felkutatod az összes elérhetőségét, hátha válaszol és hátha hajlandó lehajolni ilyen „aprópénzért” is, mint egy azori ingatlan közvetítési díja.
Eközben pedig azt látod, hogy a hirdetésük aktív, sőt néha még frissítik is. De ha te jelentkezel, hogy „hahó, én vagyok a vevő”, egyszerűen ignorálnak.
Ha mégis csoda történik, és válaszolnak, azt becsüld meg!
Nálunk is volt egy (!) ügynök, aki eleinte segítőkész volt, eleinte sokkal többet tett értünk, mint amit elvártunk volna. Aztán átment ígérgetőbe és végül eltűnt ő is a nagy szürke ködben.
A többi egyszerűen ignorált és nem számít, hogy már amúgy ismeritek egymást személyesen, a lényeg az, hogy ne legyen sok baj veled. Ez azért fontos, mert ha kérdezni mersz valamit, akkor eltűnnek, mint a Pico vulkán a felhőben. (Csak hogy valami azori kép is legyen a mondatban.)
Sao Miguelen jártunk így. Ott volt pofám feltenni egy ingatlanjogi kérdést mert láthatóan nem stimmelt az állításuk és a hivatalos, földhivatali adat, mire közölte az ingatlanosunk (ERA) hogy „megkérdezi a jogi osztályukat”. Ennek lassan 11 hónapja. Nyilván soha többet nem fog jelentkezni, ne is tegye.
Általános megfigyelés, hogy ha valamilyen csoda folytán az egyik ingatlanos reagált ránk valamilyen formában, az első kérdésünk után többé nem foglalkoztak velünk.
Az azori ingatlanvásárlásos projekt lezárása után kijelenthetjük, hogy ez az ingatlanosok 100 százalékára igaz. Nem akarnak ők mást, csak pénzt, (az ő tempójukban) gyorsan, és qrvára nem érdekli őket semmi sem, csak az, hogy csörögjön a kassza. Bármit hajlandóak bekamuzni neked, csak hogy megvedd a házat. Nagyon résen kell lenni és nincs más választásod, mint magad kitanulni az azori ingatlanjogi dolgokat.
Lakásfoglalók
Közben Sao Miguelről letettünk mert nem azt a nagy nyüzsit keressük, ami a szigeten lett az elmúlt 15 évben. Sokkoló! Olyan, mintha a mondjuk beleszerettél volna régen a kis halászfalu Dubajba és most meg egy nyüzsgő metropolisz. Köze nincs már a régi önmagához.
Meg hogy őszinte legyek, nem szimpatikus, hogy az okupák ott is terjednek. (Mi a fene ez a jelenség? Mondjuk elutazol Magyarországra mert dolgod akadt. Mire visszamész, a házadban/lakásodban lakik Joao és a pereputtya, és nem tudod kitenni őket, az ingóságaidat tönkreteszik, eladják, a házadat meg lelakják, de nem kispályásan. Közben szaladgálsz mindenhova, hogy segítsenek, hívod a rendőröket, mert te vagy a tulaj, de szarnak rád, a bírósághoz kell fordulnod, az meg nem két nap. Kell ez nekünk? Hogy jobban megértsd, miről van szó, olvasd el ezt, vagy a Facebookon az angol nyelvű azori expat közösség ilyen témájú élményeit.)
Ingatlanosok, akik hajlandóak válaszolni
Kettő van. Az Iad, és a Machado ingatlaniroda. A többivel kvázi semmilyen kapcsoaltba nem sikerült lépni, pedig próbáltunk. Az ERA is borzasztó, pedig eleinte normálisak voltak. Csak hát… kérdezni mertünk.
Megoldást jelent, hogy ha már sikerült az egyik ingatlanossal „közelebbi” kapcsoaltba kerülni, hogy errefelé hajlandóak egymás portékáját is árulni. Kivéve, ha az eredeti hirdető közli, hogy a mi ingatlanosunk ugyan eladhatja és mutogathatja nekünk az ingatlant, de egy árva garast sem kap jutalékként. „Nyilván különösen érdekelt lesz a mi ingatlanosunk abban, hogy megvegyük az adott ingatlant.”
És ha felmerült benned, hogy „biztos csak külföldiekkel bánnak így”, hát, nem. A mi ingatlanosunkkal is ilyen mostohán bánt az egyik kiszemelt ház ingatlanosa, de annyira, hogy ha próbálta hívni, még ki is nyomta a telefonját. Hát… nehéz ügy.
Összefoglalva az ingatlanosokat az Azori-szigeteken
Ha Magyarországon valaha vettél már ingatlant, az azzal járó agybajt szorozd meg körülbelül százzal és akkor megkapod az eredményt.
De a neheze csak akkor jön, ha már megvan a kiszemelt ingatlan.
Nem viccelek, tényleg!
Az ügyvéd, aki nem véd
A népesebb szigeteken biztos más a helyzet, de a kisebbeken egyrészt nincs ügyvéd, -és ezt így értsd, nincs ügyvéd – másrészt pedig magasról sz@rnak rád. Tudom, hihetetlen, de igaz.
Elmesélem, mi volt a mi esetünkben.
Az első házat Floresen szerettük volna megvenni. Ott meghalt az egyetlen ügyvéd vagy tíz éve és azóta nincs olyan ember, aki képviselné a külföldit egy ilyen „bonyolult” dologban, mint ingatlanvásárlás. Megoldás: írsz vagy hívod az összes létező ügyvédet a környező szigeteken, hátha az egyik hajlandó ellátni a „távfelügyeletet.”
Ez annyira „gyors” folyamat, hogy volt olyan ügyvéd, aki 3 hónap késéssel válaszolt az emailre, hogy természetesen vállalja.
A második kiszemelt házunk Pico szigetén volt.
Ez egy viszonylag nagy területű sziget, ezzel szemben viszont az ott élő ügyvédek száma nem haladja meg a kettőt, illetve állítólag van egy frissen végzett fiatal srác is, de őt sehogy nem bírtuk elérni, ő csak a népmesében létezik, vagy valaki látott már olyan embert, aki hallott arról, hogy létezik az ember. Valahol a mesében. Telefonra nem reagál, emailt nem lehet írni neki, a címén nem található. Talán mert csak a mesében létezik.
Szóval megvolt a ház, nekünk meg szükségünk volt egy ügyvédre több okból.
Aham…
Kinéztük a guglin, hogy „nó para, van ügyvéd a szigeten”.
Aham…
Telefonszámát hívtuk: semmi, nem veszi fel egyik sem.
Írtunk üzenetet, hátha az meghatja őket: semmi.
Írtunk emailt… semmi válasz.
Odamentünk személyesen: Nincs ott, hívd a számát.
Aztán egyszer az egyik felvette, majd miután meghallotta, hogy angolul beszélünk, kinyomott és letiltott. Onnantól nem elérhető.
Kedves, nem?
Közben sík ideg vagy, hívsz, írsz, mész, hívsz, írsz, mész és SEMMI!
Küzdesz, már mindenkitől is mergérdezed, még a pénztárostól is a boltban, hogy hátha tud segíteni, de semmi.
Aztán rászabadítottuk az ingatlanosunkat, aki ugyanúgy nem tudta őket segítségre bírni.
Körülbelül úgy éreztük magunkat, mintha a világ legbestiálisabb bűntényét követtük volna el teljesen védhetetlenül és a világ összes ügyvédje hányt volna a gondolattól, és egyik sem vállalta volna.
Hát kérem, „kockázatos és bonyolult” dolog az ingatlanvásárlás az Azori-szigeteken.
Megoldás
Az ingatlanosunk csajának a barátnőjének a tesója ügyvéd egy másik szigeten. Ez volt a riadólánc és a megoldás is. Ilyen közvetítéssel sikerült szerezni egy ügyvédet.
Ha nem lett volna pár körünk már az azori ügyvédekkel, akkor ezen nagyon meglepődtünk volna.
Ha te ügyvédet keresel, akkor én azt tanácsolnám, hogy eressz meg egy emailt az összes ügyvédnek, aki az Azori-szigeteken dolgozik és akkor esélyes, hogy az egyik véletlenül majd válaszol.
A floresi házvásárlással kapcsoaltban megkeresett 9 ügyvédből 1 válaszolt, egy másik pedig három hónappal később.
(De nem tudom, mi van a népesebb szigeteken.)
A kivitelező, aki hónapokig nem képes elkészíteni az árajánlatot sem
Egy rom megvásárlásánál nem kell sokat cécózni, mindent is kell intézni és csinálni. Ajánlkozott nekünk egy emberke, hogy neki milyen szuper cége van, hogy pikk-pakk megcsinálják, jöhetünk is lakni akár már júniusban, milyen szép lesz és milyen jó, egy csoda lesz a házunk.
Hát, jó.
Mennyibe fog kerülni?
Holnapra összeírja, küldi emailben.
Eljött a holnap, semmi.
Eltelik még egy-két nap, mire jelentkezik: fú, bocsi, holnap este már tényleg küldi.
Eltelik a következő „holnap” is, érdekes módon akkor sem küldi.
Eltelik egy hét: „jaj, ez már nagyon ciki neki is, eskü, holnap küldi”.
Szerinted?
Persze, hogy nem küldi.
Eltelt így összesen két hónap, szerinted küldte az ajánlatát?
Nem!
Közben te meg szerveznéd az életedet, mert részünkről nem arról van szó, hogy majd évente odamegyünk egy hétre, vagy kettőre. Nem. Mi ezt állandóra gondoltuk.
Ahhoz fel kell számolni a német életünket, új távmunka keresés, költözés először Magyarországra mert tíz év alatt nyilván vettünk ezt-azt, cég átköltöztetése Portugáliába, megtanulni azori portugálul, csak hogy a nagyobb lépéseket említsem. Szóval nem egy olyan dologról van szó, hogy hétfőn kitalálom és kedden már működik a dolog.
Közben persze ott van a vidéki házunk Magyarországon, azzal is kezdeni kellene valamit.
És ott álltunk ugrásra készen, de a válasz nem jön.
Mindenki eltűnik.
Senki nem akar dolgozni az Azori-szigeteken!
Jórészt azért mert állítólag a munkanélkülieket túltámogatja a helyi kormány és majdnem annyi segélyt kapnak, mint a minimálbér. És ez érthető.
Magyarországon, ha kapna Jóska mondjuk havi 180.000 Ft-t mifelénk vidéken, mert „jaj, szegény, segítsünk neki”, miközben az átlagfizu a kisvárosomban messze az országos átlag alatt van és egy havi 220.000 forintos fizunak már örülnek az emberek… Kánaán lenne ebből mifelénk.
Szóval senki nem akar dolgozni az azorin. Főleg nem fizikai munkát végezni, követ cipelni. Ellenérdekelt sok ember. Egyszerűen nem éri meg dolgozni menni, ha segélyből majdnem olyan jól lehet élni, mint nehéz fizikai munkából.
Magad uram, ha szolgád nem
Szerintem egy járható út lehet, ha úgy készülsz, hogy mindent neked kell megoldani. Te, saját magad készíted el a tetőt, a födémet, a villanyszerelést, a vízszerelést, a burkolást, az ablakcserét, a festést és a kisebb munkákat is. Mindent. Különben hónapokat, éveket várhatsz a szakira, aki majd jól nem jelenik meg.
Ezért van az, hogy ha valaki vesz egy házat az Azori-szigeteken, még évekig bérelt lakásban lakik. Magad uram, ha szolgád nem.
Esetünkben mi profi felújítók vagyunk, két dologhoz nem értünk: a tetőhöz és a födémhez. Minden más sima ügy, még élvezzük is.
A bankos, aki nem akar dolgozni
Aztán, ha már eleve tetű lassan mennek a dolgok, és „miért ne” alapon…, gondoltuk, elég szimpatikus az, hogy alacsonyak a kamatok (2,5 és 3,5% között volt akkor) és ezer évre adják a hitelt. Főleg ha mellétesszük azt, hogy mekkora az infláció és az ingatlanok ára hogyan emelkedik.
Kaptunk kontaktot az egyik bankhoz. Hozzáteszem, hogy a szigeteken nem úgy van, hogy van 25 bank és mindegyiknek van ötven fiókja. Nem.
Egy reggel besétáltunk fél 10 körül a bankfiókba. Mondtuk, hogy az emberünket keressük, mire azt válaszolták, hogy mindjárt jön, kiment kévézni.
Hát, a kávézás az eltartott vagy fél órát és akkor is csak azért jött vissza mert a kollégája szólt neki, hogy várják már nagyon.
Aztán megnéztem a nyitvatartást. Szarrá dolgozzák magukat 😀 9-től 1-ig vannak nyitva, közben ebédszünet meg kévészünet.
Tegye fel a kezét, aki ennyi munkával szeretne teljes fizetést kapni! Nesze neked 4 órás munkahét meg Tim Ferriss.
Szóval itt van az emberünk. Begyüjtötte az adatokat, német Schufa papírokat, mindent, majd eltűnt. Itt eltelt laza három hét, mire kérdeztük, hogy ugyan hol tart az előzetes (!) hiteligénylésünk, hogy megtudjuk, hogy egyáltalán kapunk-e hitelt a portugál banktól.
Sikerült ezt a máskülönben egy órás folyamatot HAT hétre elnyújtania, közben újra bekérte ugyanazokat a papírokat.
Itt mély levegőt kell venni, és arra gondolni, hogy minden szenvedés megéri, ha aztán nyugalomban élhetünk uszító és félelemkeltő plakátok nélkül, a kék óceánt bámulva a saját teraszunkról vagy nappalinkból és minden szobánkból, hogy télen nem a hideg és a latyak lesz a barátunk, hanem a kellemesebb időjárás.
Szóval eltelt két hónap, egy centivel sem lettünk előrébb.
Közben visszaemlékezünk arra, hogy az előzetes hitelbírálat a ponta delgadai ERA irodában azonnal ment.
Itt végül 2 hónap nem volt elég semmire sem. KÉT HÓNAP!
Persze nem ilyen fából faragtak minket. Közben az idealista hitelügyintézőjével is „közelebbi” barátságba kerültünk, akiről kiderült, hogy amúgy valamilyen agybaja van és nem érti, amit kérdezünk vagy csak nem akarja érteni. Mindenesetre mindig pont nem arra válaszolt, amit kérdezünk, minden másra igen.
Végül már viccesre vettük a figurát és eleresztettük az egész azori projektet mert máshogy nem lehet.
Pillanatnyilag azt érzem, hogy feladom, hogy másra is kellene az energia.
A bankszámla meg a NIF szám beszerzése viszont tényleg percek alatt ment. Legalább valami. Ha más nem.
A hitelt egyébként megkaptuk volna, ha nem futamodunk meg. A kivitelező tetű lassúságán múlott minden, mert ha egy ajánlatra több hónapot kell várni, akkor mégis mennyi idő lett volna a tetőcsere?! Öt év?
Ingatlanok az Azori-szigeteken
Rengeteg romos ház található a szigeteken. Ezeket úgy kell elképzelni, hogy általában nincs tetejük, se víz, se áram, csak a falak állnak – jó esetben. Ha van rajtuk tető, az már plusz. És a házak körülbelül fele romnak minősül, és nem csak annyi van, amennyi az Idealistán szerepel, mert a rom kínálat nagy része nem is szerepel ott. Ott lapulnak ezek az ingatlanosok tarsolyában és ha olyanjuk van, megmutatják neked.
Errefelé a tengerre néző kilátás nem számít luxusnak, hiszen a domborzati viszonyok miatt ez szinte alapértelmezett. Egy ilyen romot már 25.000 euróért lehet találni az ingatlanhirdetési portálokon. De ha ilyet vásárolsz, akkor tudnod kell, hogy annyival vagy előrébb annál, mintha egy üres telket vennél, hogy az új épületek engedélyeztetése hosszadalmas, drága és bonyolult folyamat. (Itt több évet képzelj el, a fenti macerával, építtetéssel együtt egy 5-7 évet szánj rá.) Ezért szeretik errefelé az ilyen százéves vagy még annál is régebbi romokat.
Normális, lakható állapotú házak ára 200.000 eurótól kezdődik, de ha luxusra vágysz, akkor a határ a csillagos ég. Az utóbbi időben az Idealistán 600.000 euró fölötti házakat szoktak feltenni. Ez azonban nem azt jelenti, hogy ennyiért is adják őket – lehet alkudni, és néha még a „pofátlan” ajánlatokat is elfogadják.
Minden, de minden javítandó és felújítandó
Ne reméld, hogy ha veszel egy kacsalábon forgót jó drágán, akkor te mentesülsz a felújítástól. Nem, ne legyenek ilyen téveszméid. Itt mindent megesz a klíma és az épkézláb szakik is jó rég elhúzták már a csíkot más földrészre az itteni fizetés többszöröséért. Vagyis: „magad uram, ha szolgád nem”.
Tehát bármennyiért is veszed a házat, hozzá kell majd nyúlnod. Az általános az, hogy a tetőt kell felújítani, ami körülbelül magyar árakon van.
Miért ilyen drágák a házak?
Az elmúlt években jelentősen megdrágultak az ingatlanok az Azori-szigeteken, mert rengeteg amerikai, kanadai, német és más nemzetiségű ember döntött úgy, hogy ez a megfelelő hely számukra. 2023-ban például 27%-kal emelkedtek az ingatlanárak a szigeteken. A kérdés csak az, hogy ez a trend folytatódik-e a jövőben.
Először akkor néztem az azori ingatlanokat, amikor még a nagy turistahordák előtt itt jártunk. Fillérekbe kerültek a házak.
Határozottam emlékszem egy szélmalom hirdetésére Sao Miguelen még 7 évvel ezelőttről. Akkor 2.000 eurót kértek érte, amiből lehetett is alkudni. Ma nézd meg mennyibe kerülnek ezek a romantikus épületek: 700.000 eurónál nem szoktak olcsóbbat feltenni, esetleg úgy hogy csak az alapjai vannak meg.
Ekkorát változott a piac az elmúlt években. Hogy 15 év alatt mi lett, azt meg már el sem mesélem.
Miért van ennyi rom az Azori-szigeteken?
Mert a lakosság fele elvándorolt.
Itt állj meg egy kicsit és olvasd el újra: a lakosság FELE elvándorolt.
Miért vándoroltak el? Mert az Azori-szigeteken mindig is nyomorúságos volt az élet, gyakoriak a földrengések, vulkánkitörések, munkalehetőség nem igazán van és a bálnavadászatot is betiltották a 80-as években, így mivel nem volt megélhetés, aki tehette, elment Amerikába vagy Kanadába, esetleg Európába. Hozzáteszem, hogy ma sem fenékig tejfel a helyzet, a helyi minimálbér nem az eget verdesi, ezért ez az elvándorlás ma is erős.
Meglátszik ez azon is, hogy erős munkaerőhiány van szinte minden területen. Ha érdekel, ki, mennyit keres a szigeteken, itt van az azori kormány éves terve, érdemes elolvasni, mennyit keres egy tanár itt, csak hogy valami érdekeset és pozitívat is említsek.
Érdemes még elmélyülni a táblázat azon részében, hogy a lakosság úgy általában miből él, vagy próbál megélni.
Tehát az évtizedekkel ezelőtt elvándoroltak otthagyták a házaikat, amik ma már romok. Szerencsére ezeket a házakat masszívnak építették, így csak a fa szerkezetek mentek tönkre, a bazalt vagy kő részek tök jó állapotúak.
Fa részek: az átlagos azori ház úgy épül fel, hogy általában alapból két szintes, az alsó részben vagy állatot tartottak, vagy bort, terményeket, egyebeket, és alacsonyabb is, mint a fenti rész. A két szint között fa gerendák tartották a fa padlót, de mindkettőt előszeretettel rágják a szuvak. Életemben annyi szúette fát nem láttam, mint ezekben a régi házakban, tehát ha látsz egy ilyen cuki régi házat, akkor nemcsak a tetőt, hanem a födémet is ki kell cserélni.
Penészes és mohás?
Az újabb építésű házakban egész nap megy a párátlanító, mert ha leáll, akkor pár óra után nagy lesz bent a pára. Ha egy házban nem laknak vagy nem járnak huzamosabb ideig, menthetetlenül elkezd penészedni, majd mohásodni a fal. Ezért elterjedt az, hogy legalább egy kisablakot nyitva hagynak valahol a házban, hogy járjon a levegő.
Mindezzel arra akartam csak utalni, hogy míg Magyarországon az a probléma, hogy száraz a levegő és nem győzünk párásítani, itt fordítva van.
Amúgy a barkácsboltban olyan festéket és egyéb szereket is lehet kapni, ami a penész és a mohásodás ellen hat, de még a tetőcserepet is szokták impregnálni.
Mi körülbelül 25 romot és házat néztünk meg, és ami modernebb épület volt, esetleg egy bazalt épülethez hozzáépített valamik, amik esetleg csak 20-30 évesek, na azok voltak a legrosszabb állapotban.
Majd egyszer bontsd le mert engedély nélkül épült
Ott van Joao bácsi, akinek van egy szép háza. Még az üknagyapja kezdte építeni 1719-ben vagy időszámításunk előtt, azóta a nagyfater, a fater, a szomszéd unokatesója, meg a tesó is épített hozzá és rá ezt-azt. (Rengeteg az olyan ház, ami „nyolcféle” építőanyagból épült és már megjelenésre is toldott-foldott stílus. Hát, ezért.)
Az Azori-szigeteken roppantul lassan telik az idő, de olyannyira, hogy csak pár évtizede van ingatlan nyilvántartás. Aztán, miután egy csomó minden ott is engedélyköteles, vagy legalább be kell jelenteni a hatóságoknak, ami meg macera, így magasról sz@rtak rá. A kutyát nem érdekelte mert ugye Joao dédunokája sem akarta eladni a házat, meg senki sem a családból, csak építgettek ezt-azt, aztán hirtelen, amikor rájöttek, hogy ezeknek a házaknak komoly értékük van és a teljes család évekig megélne az érte kapott pénzből, akkor kerestek egy ingatlanost, hogy az majd jó drágán eladja.
Eddig egyszerű a történet, de onnantól bonyolulttá válik, amikor te meg akarod venni. Mert kiderül, hogy amúgy minden oké, jó a kilátás, normális helyen van, számoltál azzal, hogy talán egy évtizeded rámegy arra, hogy elintézd a dolgokat és beköltözz, majd hirtelen ráeszmélsz valahogyan, hogy ez a ház amúgy a hatóságok szerint tizede ekkora. Itt erős homlokráncolás következik mert „mééééééé???” Akkor rákérdezel az ingatlanosnál, hogy „te figyu, ez a ház a nyilvántartás szerint csak 25 négyzetméter”… mire az ingatlanos eltűnik, mint fehér tehén az azori felhőben.
Rengeteg áron alul árult ház van, jó helyen, szuper kilátással, jó állapotban, csak hát ha megveszed, akkor vagy utólag engedélyeztetni kell (évek kérdése és máris megvan) vagy le kell bontani. Persze lehet tovább is lapítani és pislogni, mint a béka, hogy „én semmit nem csináltam” de azé’ ezek a házak nem 2 euróba kerülnek még így sem, és ha már benne laksz, akkor elég kellemetlen ha a felét le kell bontani.
Nekem van egy kedvenc házam Sao Miguelen, az imádott Nordeste településen, (nekem) a legjobb helyen, ráadásul még olcsó is. Hát, ezért. Bontandó a fele. 2 éve hirdetik a száguldó ingatlanpiacon.
Mivel errefelé „magad uram, ha szolgád nem” így érdemes felvértezni magad tudással, hogy se az ingatlanos, se senki ne tudjon megvezetni. Amikor megveszed, akkor elvileg tájékoztatniuk kell arról, hogy amúgy nem stimmel a dolog, de jobb, ha felkészülsz.
Mivel ez a sztori sok-sok hónapos és 2024 nyarán ástam bele magam a helyi szabályokba, törvényekbe és mindenbe, már csak ez az egy oldal jut eszembe, amit ajánlok alaposan tanulmányozni. Van ennél sokkal hasznosabb is, de nem jut eszembe.
Mit lehet a telkedre építeni és az mekkora lehet?
Nem akarok nagyon belemenni a dolgokba mert ha „ingatlanvásárlás az Azori-szigeteken” a nagy álmod, akkor eleve nem árt megtanulnod azori portugálul, ráadásul felelős döntést csak úgy tudsz hozni, ha magadnak kinyomozod a dolgokat, szóval csak előre!
A mi kiszemelt házunkhoz volt 2000+ négyzetméter terület. Itt a besorolása volt a fontos mert mivel kiemelt volt, ezért csak mezőgazdasági tevékenységet lehetett rajta végezni és … medencét építeni. Nem tudom máshol hogy van, de ez nekem furcsa. Vagy kukoricát ültetek, vagy medencét építek?
És a szomszéd mit építhet?
Optimális esetben az ingatlanos el fogja mondani, hogy a szomszéd mit és mekkorát építhet a szabályok szerint. Ezt fontos figyelembe venni. Ha nem mondja vagy „nem tudja”, akkor magad uram…
Védd magad! NAGYON!
A fenti buktatókat kivédendő muszáj magad védeni, és annyi felet bevonni a vásárlásba, amennyit csak tudsz. A hitelre vásárlás nemcsak azért jó ötlet mert nem kell mondjuk 150 000 000 Forintot letenned az asztalra induláskor, hanem azért is mert ha bevonsz több felet, akkor legalább kis esélyed van arra, hogy nem tudnak átb@szarintani mert valahol ki fog bukni a k@ki a palacsintából. Ha nem egy bűnszervezetbe futsz bele… Mert az azori ember is csak ember, bűnözés itt is van, itt is simán elhordják az építőanyagod és a házad, míg hátat fordítasz.
Adózás
Az Azori-szigetek nem egy adóparadicsom. Elég durvák az adók ha ott akarsz Szja-t fizetni vagy céget működtetni. Ennek mindenképp járj utána és ne felejtsd el, hogy ott kell adóznod, ahol többet vagy. És könyvelőből pont annyi van, mint ügyvédből.
Ingatlanvásárlás az Azori-szigeteken?
Ha ingatlant keresel, menj el arra a szigetre, ahol élni szeretnél, és addig pattogj, amíg valaki hajlandó lesz foglalkozni veled. De inkább bérelj házat, így megszabadulsz az idegtépő dolgoktól és nem a te válladat nyomja ha valami elromlik, tetőt kell cserélni, satöbbi. Igényeidtől függően, ha egy 200.000 eurós házat vennél (plusz fenntartás, javítás, karbantartás, adók, egyéb költségek) csak 20 év után lennél beljebb anyagilag. Persze a fene sem tudja, mi történik az azori ingatlanpiacon, de az biztos, hogy egy marha nagy adag fölösleges idegességtől megszabadulsz, főleg ha nem állandó lakhelyed lenne valamelyik sziget.
Pillanatnyilag úgy gondolom, hogy vegyen ott ingatlant az, akinek hét anyja van, annyi fölösleges ideje van, hogy rettentően ráér, szereti égetni a pénzét mert végtelen mennyiségben áll rendelkezésére és jobb dolgot nem tud kitalálni arra, mit kezdjen magával, az idejével, a pénzével, és az idegeivel.
Az élet itt lassan telik, és sokszor úgy tűnik, hogy semmi nem történik. És éppen ez az, amiért érdemes itt élni.
