„Aggyá’ má’ egy kis pénzt, te úgyis milliomos vagy.” – mondta főhősünk.
Mert a „milliomos” attól milliomos, hogy mindenkinek és bárkinek azonnal ad, kérés nélkül
– Kaptam segélyt, némá’ van a zsebemben 80.000 Forint! Tyű, ennyi pénz a világon nincs is, mit is kezdjek vele?
Ekkor a pénzügyileg képzett főhősünk bemegy a kocsmába és megkéri az ott jelen lévő válogatott úri közönséget, hogy segítsenek már neki elkölteni ezt a mérhetetlenül nagy összeget.
80.000 Forint! Na az már döfi!
A cimborák meg kapva kapnak a lehetőségen és egészen addig isznak, míg van abból a feneketlen nagy összegből.
Másnap erős gyomor és fejfájással ébred hősünk, de legalább boldog, hiszen már nincs ott az a feszítés, hogy ekkora hatalmas összeg van a zsebében, amivel nem tud mit kezdeni.
Jobb ez így, ő is kedves volt, meghívta a cimbiket, jól bebasztak, pénz sincs már, ez a világ rendje.
Kis faluban mi mást lehet csinálni? Semmit.
Nincs ott kultúr, könyvtár, mozi, bálterem, csak egy rozzant kocsma.
A bűvös 100 millió
Furcsa szám ez a száz millió mert minden mélyszegénységben élő ennyi pénztől várja a megváltást. Véletlenül sem 49 567 344 Forinttól, hanem a szép kerek 100 000 000 Forinttól.
Ha megkérdezem, hogy mégis, mit csinálna ennyi pénzzel, az a válasz, hogy „hát, vennék magamnak egy tehenészetet.”
Ha erre megkérdezem, hogy miért nem elég egy tehénnel kezdeni, akkor arra nincs igazi válasz. Egy tehén nem tehén.
A másik egy lakást szeretne. Érdekes módon ahhoz is kerek százmillió forint kell. Olcsóbb ingatlanok nem léteznek. Ha lenne 100 millióm, vennék egy házat – mondja.
Te úgyis milliomos vagy!
Mivel a milliomosság fogalma a fejükben nem egy konkrét összeghez kapcsolódik, szimplán csak ahhoz, hogy éppen több pénzt birtokol valaki, mint „emberünk” és mivel soha nem volt semennyi pénze sem, nem is volt lehetősége megtanulni bánni a „nagyobb” összegekkel sem. Itt ez legyen mondjuk 50.000 Ft. Már az is a világ összes pénze szerintük.
Így aztán, ha valakinek „pénze van” azt mondják: „Aggyá’ má egy kis pénzt, te úgyis milliomos vagy”
Mert hát az ősközösség még mindig nem műlt el.
Milyen érdekes lenne, hogy amikor besétálunk a boltba és látjuk, hogy ott több kiló hús is van, azt mondjuk az eladónak, hogy „aggyá’ má’ egy kiló karajt, úgyis sok hús van a pultban”. Mert ez így működik, nyilván.
Úgy lenne a normális, hogy vannak a „mások”, akik dolgoznak, szarnak arra, hogy milyen az idő és milyen nemű a főnök, bemennek dolgozni, megdolgoznak a fizetésükért, majd amikor hó végén megérkezik a fizu, akkor azt egy az egyben odaadják annak, aki kér. Sőt, kérni sem kell. Ugye.
„Ez nyilván így működik a való életben.”
A gyógyszertárban is „aggyák” a gyóccert, a benzinkúton is csak azért nem locsolják szét a benyát mert az környezet és balesetveszélyes. A pénz az csak terem, nem kell dolgozni érte. Ugye.
„Aggyá, te úgyis milliomos vagy!”
Így gondolja a pénzügyileg roppant képzett, 8 általánossal sem rendelkező fószer. „Aggyá!”
Ha felhívod a figyelmét arra, hogy azért kapod a fizetésed mert elmész dolgozni, akkor azt nem érti. Elmenni?! Dolgozni?! Nincs meg a kapcsolat a munka és a pénzkereset között a fejében. „Minek elmenni dolgozni, hiszen valamilyen segélyt mindig kapok, a népkonyha meg küldi a kaját minden nap.”
Magyarország, 2025.
