Az ázsiai körutunk előző részeinek élménybeszámolóit itt olvashatod:
– Kazahsztán élménybeszámoló
– Kína, Peking élménybeszámoló
– Malajzia: Kuala Lumpur élménybeszámoló, Tioman sziget élménybeszámoló
– Thaiföld élménybeszámoló
Mire Thaiföldre értünk már elég fáradtak voltunk, ráadásul én Tioman szigeten megfáztam egy légydarálótól (attól a propelleres vacaktól ami a plafonról lógva pörög, nemtom mi a normál neve, én légydarálónak hívom) és a repülőút megtette a hatását. Hallásom kb. nulla, de mintha egy dobozban élnék, rettenetes volt.
Reggel valahogy nem esett nehezünkre elhagyni a szállást, (nem olyan szép a hely élőben, mint a képen, sajnos) de azért még beballagtunk a reggeliért, ami teljesen meglepett minket. A recis csaj előző este elmondta, hogy kontinentális reggeli lesz, amitől nem is vártunk sokat, ezzel szemben…
Olyan terülj, terülj asztalkám volt főleg ázsiai kajákból, hogy öröm volt nézni. Volt kenyér is meg leki is, amit én nem annyira szoktam fogyasztani, de akkor és ott nagyon örültem neki. A többiek mindenféle gyümölcsöket ették meg a rizses kajákat pusztították. (Ázsiában általában meleget esznek reggelire, szerintem centire ugyanazokat a kajákat, amiket a nap más időszakában) De volt tea és gyümölcslevek is, bár kávé nem volt.
A szuper reggeli után elindultunk becserkészni az egyik shopping centert mert sürgősen olyan ruhákra volt szükségünk, amiben megjelenhetünk a Sheratonban is.
De amit láttunk… kiderült, hogy a közelünkben van egy igazi thai piac! Egy fedett piacot képzeljetek el, ahol mindent árulnak.
Imádom az ilyen helyeket, mindenhol nagyon érdekeseket látni.
Errefelé nem szaroznak azzal, hogy megromlik a cucc.
A piacon elég meleg volt, így nem időztünk ott nagyon sokáig.
Kijöttünk és kitaláltuk, hogy fogunk egy taxit, amivel elmehetünk az MBK-ba.
A taxi fogását a reptérre gondoltuk, így is tettünk.
Taxiórával jöttünk és meglepően keveset fizettünk a 30 km-es útért, bár az autópályadíjat velünk fizettette, de … basszus, kb. 2000 Ft-nak megfelelő összegért jöttünk be kb. fél óra alatt, száguldva, négyen.
Miért az MBK-ba mentünk? Mert az egy rohadtul nagy pláza, több, mint 2000 (!!!) bolt van benne. Szerintem bejárhatatlan nagyságú, egy hatalmas nagy forgatag, ahol a gagyitól kezdve a jó minőségig, mindent kaphatsz, ha akarsz. Alkudni is lehet ám, szóval csak előre. 😀
Persze olyan korán értünk oda, hogy valahogy el kellett ütni azt az egy órát ami még hátra volt a nyitásig, így kapóra jött egy Mc Donald’s.
Tuti úgy jön már le, hogy minden nap gyorskajáldában ettünk, pedig nem, csak jó néha egy kiszámítható kaja, amikor azt kapod, amit kérsz és tudod, milyen lesz az íze. Vagy legalább sejted, mit kapsz 😀
Most kávét és teát vettünk ott, szóval nem lakmároztunk, de valahol ki kellett várni a nyitást.
Nyitás után bementünk, majd szétszéledtünk. Igazából csak az eslő két emeletet néztük meg, viszont délután 2-3 körül a pasik örvendezve mondták, hogy találtak egy tök jó szabót, és feltétlen segítenünk kell az ingek mintájának kiválasztásában. Oké 🙂
A szabó egy érdekes dolog. Rengeteg anyaga van, van bőven miből választani, és a tulaj pasi nagydumás, de ne csodálkozzunk rajta, ebből él. Ha már egyszer betévedtél a boltjába, legalább vásárolj sokat tőle.
Első körben öltönyt és ingeket rendeltünk, amiket másnap lehetett próbálni. Persze másnap is ugortt ránk néhány dolog, akkor további ingek és nadrágok rendelődtek meg, így végül három napig jártunk vissza a szabóhoz, de megérte.
Mennyibe került például a egy ing, így varratva, személyre szabva? Annyiba, mint egy olcsóbb ing a sarki C und A-ban.
Persze teljes szolgáltatást kaptunk, kaptunk vizet, sört, széket és szórakoztatva is voltunk. Kiderült, hogy mi egy teljes család vagyunk, apuka, anyuka és a két gyerek. Oké. Itt született Bátyó 😀
A szabó úgy működik, hogy a pasi a boltból miután méretet vett, telefonált valakinek, lediktálta a méreteket és elmondta a választott anyagot, majd a valaki másnap elhozta az öltönyt és ingeket próbálni. Az öltönyön kellett változtatni, de a többin nem. Jól dolgoztak a valakik, valahol.
Persze meg is éheztünk alaposan, de a nyolc emeleten jutott hely tök jó kajáldáknak is. Mi az 5. emeleten lévő 5. Food Avenue elnevezésű szuper helyet választottuk mert ott nagyon sok ország gasztronómiája van jelen egyszerre. Egy szigetes elrendezésű helyet képzelj el, ahol a bejáratnál mindenki kap egy kártyát és arra terhelik a kért étel árát.
Itt kiütközött, ki mennyire unja már az ázsai kaját, mert pl. én végre ettem egy kis humuszt, hozzá falafelt, taboulét, ahogy a fenti képen látjátok, de más hambit evett, meg indiait a változatosság kedvéért.
Jót ettünk. Nem mondom, hogy fú de olcsó volt, ert nem volt az, de jó volt és különösen tetszett, hogy mindenféle helyek gasztronómiája volt egy helyen.
Kajálás után becserkésztük a taxit. Ez úgy működik ott, hogy egy helyre terelik a taxikat, ahol szépen sorban beállnak a kapuhoz, az emberek meg egy csarnokban belépéskor húznak egy sorszámot, leülnek és majd hívják őket ha előállt a taxi.
Nagyon jólszervezett így a dolog, nem kellett sosem sokat várni, maximum pár percet. Ha tuktukot akartunk volna, az lett volna azonnal, de nem azt akartuk.
Az MBK után a szállodába vitettük magunkat, mert ránk fért a pihenés. Jó szállodát foglaltunk aznapra, mert megérdemeltük. Ki voltunk már dőlve, kellett a kis luxus 🙂
A Sheraton mindig jó hely. Nem adja olcsón magát, de szerintem teljesen korrekt ára van. Bangkokban most három szállodájuk is van, mi a Chaophraja folyó partján lévő Sheraton Towerst választottuk, nem bántuk meg. Mindkét szobából gyönyörű volt a kilátás, (ha jól emlékszem a 21. emeleten laktunk) volt mit bámészkodni az ágyból is mert hatalmas, teljes falas ablakok voltak.
Igazság az, hogy elfelejtettem lefotózni a kilátást, és ezen a képen a pink hajó volt a lényeg, de ez van. El tudjátok képzelni milyen szép 🙂
Én rögtön dagonyáztam egyet a fürdőkádban, a többiek henyéltek pár órát, majd este 9-kor elindultunk felfedezni a várost, különös tekintettel a híres (hírhedt) Khao San Roadra, de előbb bejártuk a szállodát. Több medencéje is van, ha jól láttam, mindnek szuper a kilátása, az éttermek pedig gyönyörűek, vélhetően a kaja is szuper bennük.
Kellett egy taxi ahhoz, hogy bejussunk a Khao San roadra, ami … 😀
A szállodának több bejárata is van, mi kimentünk az egyiken, ami a legközelebb állt hozzánk de rögtön lecsaptak ránk a taxisok. Kérdezték, hogy hova akarunk menni, mi mondtuk a címet, ők meg mondtak szép összegeket: 500 baht, 400 baht, de hozzáteszem, hogy előző nap 200-ért jöttünk 30 kilométert, autópályán ráadásul. Szóval rossz biznisz mert mi most alig 3 kilométert akartunk menni.
Mondtuk, hogy csak órával megyünk, de ez az ötlet nem tetszett nekik. Visszamentünk a szállodába és kimentünk a másik bejáraton, ott épp valaki kiszállt egy taxiból, mi meg beszálltunk, de közben az ajtónyitó személyzet a kezünkbe adott egy papírost amin a szálloda neve, címe rajta van angolul és thaiul, pluszban ráírta a taxi rendszámát. Érdekes módon a másik ajtónál ajánlott ár töredékéért jutottunk be a Khao san-ra.
Ez az utca híres (hírhedt) az éjszakai életéről és állítólag kihagyhatatlan.
Valóban az. Itt mindent árulnak, minden van, pezseg, hangosan szól a zene amit általában élőben nyomatnak akár egymás mellett álló helyeken is, tele van az utca kajaárusokkal és úgy általában midennel. Igen, ladyboy is van szépszámmal.
Én megkockáztattam egy ragadós rizst mangóval párosítást és nagyon jó volt, nem is értem, miért nem ettem eddig ilyet, de azt hiszem mást nem ettünk ott.
Masszíroztatnak
A Khao sanról elsétáltunk az egyik keresztutcáig, ott találtunk szimpatikus kajahelyet, de ott meg nem volt olyan jó a kaja, de azért nem maradtunk éhen.
Hazafelé a taxisunk egy kicsit elvitt minket autókázni, elvétett egy-két kereszteződést, de legyen meg az öröme. Annyira olcsó a taxi, hogy a kis kitérőjével és a „bocs, eltévedtem” dumájával kb. 100 forintnyival lett több a végösszeg. Legyen boldog vele.
