Peking élménybeszámoló 2. nap
Az előző részt itt találod:
Pekingi élménybeszámoló első rész
Na igen, ezzel a beszámolóval „egy cseppet” el voltam maradva, de akkor és ott egyszerűen képtelenség volt megírni, utána, mondjuk Tiomanon lehetett volna, de ott inkább a napi eseményeket meséltem el, aztán meg a bangkokiakat, így kimaradt Peking.
Pedig Peking nagyon érdekes hely!
Peking, második nap élménybeszámoló
Reggel arra ébredtem, hogy konkrétan megfulladok. A légkondit én nem bírom, így kikapcsoltuk, viszont valaki éjszaka behúzta az ablakunkat – valószínűleg azt gondolta, hogy minek legyen nyitva, ha megy a légkondi.
A szállásunk Peking belvárosában, a hutongban volt és mint ilyen, a szmog kellős közepén, de nem is tudom, lehet-e közepe egy ekkora szmognak.
Nem vicces méretű a szmog! Gondolj bele, hogy mondjuk amikor Budapesten szmog van, az úgy néz ki, hogy a belvárosi részeknél zavaró és szemmel látható, a külvárosban (pár kilométerrel odébb) már semmi nem vehető belőle észre.
Persze az tény, hogy a légszennyezés az általában nem ott a legnagyobb, ahol „termelik”.
Pekingben akkora a szmog, hogy jóval a város határain túl – jelen esetben 100 kilométerrel távolabb is és valószínűleg odébb is- nehéz, szürke a levegő.
Második napunkon reggel 9-re beszéltük meg a találkozót a sofőrünkkel a sarkon, így iparkodnunk kellett kaját szerezni, megreggelizni és összeszedni magunkat addigra.
Nem mentünk messze, csak átsétáltunk a szomszéd kereszteződésen és ott beszereztük a reggelit.
De találtunk is egy McDonald’sot is, ahol megkíséreltünk egy normális kávét fogyasztani.
A fönti képet nézegetve, eszembe jut, hogy Kínában minden kaját legyártanak plasztikból és azt nézegetheted a pultban, így például amit az ablakban látsz itt, a 3 citrusos lötty, az bent megtalálható volt műanyagból megcsinálva. De ez nyilván azt is jelenti, hogy ha valamit rendelsz a műanyag másolat alapján, az valóban úgy fog kinézni, mint ahogy bemutatták.
QR kód: naggyon komoly! A kuldusnak is QR kóddal tudsz pénzt küldeni és ez nem vicc!
Fizetés terén nagyon elöl járnak a kínaiak, a németek előtt körülbelül ezer évvel. (Itt Berlinben még mindig nem elterjedt annyira a kártyás fizetés, nemogy QR kódos, de semmilyen elektronikus fizetés sem.)
Szóval ez nekem nagyon tetszett arrafelé, olyannyira, hogy ilyet is láttunk, igaz, ezt a 3. napon fotózam, de a témába vág.
Visszatérve a reggelihez.
Belülről így nézett ki a pekingi Mc Donald’s:
Reggeli után beszálltunk a kocsiba és robogtunk is a Nyári Palota felé.
Pekingben útgyűrűket építettek a városban, hogy megkönnyítsék és meggyorsítsák a haladást.
Ezek a gyűrűk általában 10 sávosak és szinte állandó a dugó, de a forgalom mindig nagy.
Tudjátok mik közlekednek a pekingi utakon? Egy csomó olyan márkájú autó, amiről még nem is hallottál. Saját, belső piacra gyártanak egy csomó autót Kínában. (A sofőrünk mesélte, hogy ezek az autók jók, de sokkal olcsóbbak, mint egy nyugati autó.)
Ilyenkor azért az ember megérzi, hogy mekkora is Kína és milyen a gazdasági ereje.
Viszont kiderült, hogy a lassabb közlekedést, esetleg a dugókat a folyamatos úttakrítás okoz. Rengeteg az úttisztító jármű, folyamatosan járják az utakat. Söpörnek és locsolnak egyszerre. Jól meg van oldva.
A Nyári Palotáról azt kell tudnod, hogy iszonyúan nagy területen van.
Igazi fogalma akkor lesz az embernek, amikor ott van és látja, hogy ez bizony egy nap alatt teljesen bejárhatatlan, kivéve ha az illető futva teszi meg az utat, de valószínűleg akkor sem lehet az összes épületet megnézni benne.
Én, a kis naív meg úgy gondoltam, hogy miután megnézzük a Tiltott Várost, majd szépen odasétálunk és megnézzük. Aham, persze… 😀
A fenti képet nézegetve térjünk egy kicsit vissza a szmogra: a szmog folyamatosan vándorol. Állsz egy helyen és néha ellátsz messzebbre is, néha meg alig pár méterre és lehet, hogy a kettő között meg eltelik 3 perc. Ez a kép egy dombról lett fotózva, és egész messze ellátni róla, de amikor a lenti tavon csónakáztunk, akkor bezzeg elég ramaty volt a látási (v)iszony.
A Nyári Palotába sokan akarnak bemenni, de ne rettentsen el senkit, a tömeg eloszlik a nagy helyen. Előre sem kell jegyet venni, nem kellett sorban állni 2 percnél tovább.
Vettünk térképet is (10 helyi pénzét, ami megfelel 400 Forintnak) de … amit kaptunk az messze jobb, mint amit vártunk. Egy A0-s gyönyörű, kézzel rajzolt kétoldalas térképet képzelj el, ami olyan szép, hogy ki fogjuk tenni a falra, pedig nem vagyunk egy nagy szuvenír kitevősök.
Vettünk audio guide-ot is, az 50 pénz volt, és tök jól meg volt csinálva mivel automatikusan működött, nem kellett nyomkodni sem. Amikor odaértünk egy érdekes helyre, akkor megszólalt automatikusan, ráadásul érdekeseket mondott.
Sokat segített, hogy indulás előtt az összes kínai történelmes (császáros) filmet megnéztem a Youtubeon, mert ott már ismerősök voltak a történelmi figurák, tudtam kiről van szó.
Nem mondtam el a lényeget: iszonyat meleg volt amikor ott jártunk! Ezt értsd úgy, hogy legalább 40 fok, kiegészítve sűrű szmoggal, ami azt teszi hogy veszel levegőt, de az nem tartalmaz elég oxigént, izzadsz mint egy ló, ráadásul a bőröd olyan dzsuvás a szmogtól, mintha egy éve nem fürödtél volna, pedig… kiegészítve azzal, hogy az orrod folyik, mintha megfáztál volna, plusz rendszeresen köhögsz és néha kis zöld szörnyek törnének elő a torkodból, amit a helyiek simán egy hatalmas horkantással 2-3 néha 5 méter távolba képesek elcsulázni, akár a lábad elé toccsantva 10 centivel.
Legyél teljesen képben, nézd meg ezt a remek videót:
Igeeeen, a bámulás aaaaz nagyon durva, de erről lesz egy külön poszt is.
Na, visszatérve a napi kalandhoz:
Szóval remek idő volt arra, hogy a Nyári Palotában kószáljunk egy fél napot. Persze próbáltunk segíteni magunkon, így elmentünk vizibringázni.
De ez ne tévesszem meg senkit, iszonyat hülye ötlet volt, ugyanis ezek a vizibringák igen nehezen működtek, ráadásul a szél egyáltalán nem mozgott, kiegészítve a szmoggal és a 40 fokkal… Maradjunk annyiban, hogy nem volt a legjobb ötlet, de kipróbáltuk, és innentől kezdve ahányszor meglátjuk a random kínai kajáldákban a tavat és környékét ábrázoló képet, emlékezni fogunk, hogy igen, mi is jártunk rajta, és igen, voltunk ott.
Egy órára béreltünk bringát, de elég is volt belőle.
Jót tekeregtümnk a parkban, hihetetlen milyen szépséget álmodtak meg a császárok.
Például ez a hatalmas tó, amin bringáztunk meg ami a fönti, dombról készült képen van (még mindig ugyanaz a tó), az mind, mind mesterséges, ráadásul a domb is onnan jött össze, hogy a kiásták a tavat. De ne essünk hasra most a méreteket látva, mert a Nagy Falhoz képest ez semmiség.
Persze nem semmiség a világ leghosszabb galériája, ami kínai tájakat ábrázol, főleg, ha elárulom, hogy több, mint 700 méter hosszan húzódik a tó mellett. Azért lefesteni 14.000 képet, az nem semmi….
Sítlszerűen Hosszú Folyosó a neve a hosszú folyosónak.
De nemcsak folyosók meg kapuk vannak, meg tavak, hanem paloták is, nem is akármilyenek! Persze eléjük kell egy kapu.
Nézzétek meg milyen gyönyörű, mennyire részletgazdag.
Meg azt is vegyétek észre, hogy milyen (viszonylag) sokan vannak itt. Ez a tömeg átlagosnak számított a Nyári Palotánál.
Egyébként bármerre mentünk, azok a vizi növények, amik mifelénk kicsik, Kínában méteres magasra megnőnek. Biztos szeretik a meleget, a párát és a szmog nem zavarja őket. De azért ezek itt mégiscsak brutálisan nagyok voltak.
A fönti képen az A Bizonyos trón van, ahol igen sok történelmi fontosságú dolog eldőlt. Szép és érdekes.
Úgy tartja a mondás, hogy aki megméssza a hosszú élet dombját az örökké fog élni.
Amúgy nem volt olyan magas, de a tetején az a buddhista templom nagyon érdekes volt, főleg, hogy egyetlen szög használata nélkül építették.
Rengeteg templom, palota és ki tudja mi van még ebben a hatalmas parkban.
Persze nem kószálhattunk egész nap itt sajnos, de majd legközelebb bepótoljuk a dolgot.
A kínaiak roppantul szabálytisztelőek. Néha. Egyébként jó volt a kilátás onnan, azért másztak fel oda.
Legalább 3 órát voltunk a parkban és a negyedét sem láttuk a dolgoknak, szóval feltétlen vissza fogunk menni, de már egy egész napra és remélem akkor nem lesz 40 fok és fullasztó szmog.
A Nyári palota után az olimpiai várost néztük meg.
Engem 2 dolog érdekelt: a Madárfészek stadion (becsületes nevén Kínai Nemzeti Stadion) és a Vízeskocka (becsületes nevén Pekingi Nemzeti Vízi Központ) a többi, már csak ráadás. Élőben szerettem volna látni őket, de ha tudtam volna, hogy a Vízeskockában lehet úszni, akkor nem hagytam volna ki, de majd legközelebb…
Tök egyszerűen ment a dolog, a sofőr elvitt minket a bejáratig, ott besétáltunk (biztonsági ellenőrzés level 100) majd fogtunk egy nyitott minibuszt, megdumáltuk a sofőrrel az árat, amiért körbevisz minket, majd elindultunk.
A terület igen nagy.
Hozzáteszem, hogy a madárfészek stadion 91.000 fő befogadására képes. Hol van ehhez egy magyar stadion…
Körülbelül egy óra alatt végeztünk a terület bejárásával és remek ötlet volt a kisbusz, mert különben a lábunkat lejártuk volna kétszer, az biztos.
Igen ám, de megéheztünk.
A sofőrünk meg elvitt egy helyi tésztáshoz, ahova ő is szokott járni. Néztek ránk az étteremben (önkiszolgáló) mert biztos nem volt még ott turiszt, szóval igen nagy szenzáció voltunk.
A kaja jó volt, nem meglepő módon és nagyon olcsó.
Szóval ez egy muszlim kínai volt, a híres húzott tésztát készítette, isteni volt!
Ez pedig a végeredmény:
A mócsing az alap. Nem azért van benne mert jól át akarnak verni, hanem mert szeretik. (?)
Esik az eső. Körülbelül 10 percig esett, pedig jó lett volna, ha kimossa a levegőt.
Kaja után midenféle templomkba mentünk. Szerintem senki nem ismeri fel őket, és a kutyát nbem érdeklik, pedig nagyon érdekesek volak, szóval nem mesélem el, mit láttunk, csak beteszek pár képet.
Mi is gyújtottunk füstölőt.
A kínaiak barátságos emberek és nagyon kíváncsiak, ráadásul szeretnék gyakorolni az angolt és erre minden lehetőséget megtalálnak. Például ez a csapat gyerek percekig civakodott, hogy mégis melyikük szólítson le minket, de aztán csak eldöntötték a dolgot.
Két dolgot tudtak kérdezni, de azt profin: hogy hívnak és honnan jöttél.
Amikor meghallották, hogy Hungary, akkor igencsak elgondolkoztak, sosem hallották még, de ráadásul Magyarország kínai nevét sem ismerték. Na mindegy…
Miért is ismerné, ha az egész országban annyian laknak, mint Peking egy kerületében és a gazdasági jelentősége is „hatalmas” az országnak.
Miután tisztázták, hogy hogy hívnak minket és honnan jöttünk, elszaladtak röhögcsélve. 🙂 Aranyosak voltak.
Egy parkban váltunk el a sofőrünktől este 8 körül, ahol épp zajlott az élet. Ekkorra a hőmérséklet nem volt olyan pokoli, viszont mi dög fáradtak voltunk.
A parkban a helyiek szórakoztatták magukat és másokat, volt aki sárkányt eregetett, más énekelt, a harmadik sakkozott, de voltak masszírozó emberek is. Szép volt és jó volt ott lenni.
Persze mire megkerültük, jól eltévedtünk 😀
Ettünk is valamit, de már nem emlékszem mit.
Ja igen, zöld tea fagyit. Jó volt!
D. bevetette magát és kommunikált a helyiekkel, hogy mégis hol a tökben vagyunk és hogy jutunk haza és végül meg is oldottuk a helyzetet és hazajutottunk.
Előző pekingi élménybeszámolónk első részét itt olvashatod.
