Az sosem volt kérdés, hogy visszajövünk-e Kijevbe egyszer, inkább csak a mikor volt a kérdés.
A problémánk onnan indult, hogy Berlin és Kijev között nem volt közvetlen járat, egy teljes napot buszozni vagy 12 órát utazni és Rigán keresztül jönni… na, azt sem. Pedig Kijev nagy szerelmünk!
A Budapesti átszállás is szóba került, de az nagyon megdobta volna a költségeket mivel akkor már Budapesten is eltölt az ember pár napot.
Aztán változott a helyzet, amikor a Wizzair Berlinből is terjeszkedni kezdett és lett közvetlen járat, igaz, először horror áron.
Azóta a Ryannek is lett közvetlen járata Berlin és Kijev között és reményeim szerint elindul az árverseny. Ki fogjuk használni, mert egész biztos, hogy nem a mostani az utolsó Kijevi utazásunk!
Az összes Kijevről szóló írást itt találod.
Megérkezés
Érkezés előtt már napokkal figyeltem az előrejelzést.
Nagy hidegeket írtak, mínusz 15, 17 fokkal, de szerencsére mire megjöttünk már csak -3 fok maradt ebből a nagy hidegből és a masszív hóesés.
Az útlevélellenőrzés gyorsan ment. Beálltunk a külföldieknek szóló sorba, megkaptuk a pecsétünket és jöttünk is ki.
A reptéren annyi változott három év alatt, hogy az akkor nagynak tűnő, teljesen új reptér kinőtte magát. Nagyon sok ember volt reggel nagyon kis helyen.
Kívülről viszont láttuk, hogy már építik az új szárnyat, az épület lényegében készen van.
Mit láttunk a reptéren?
A másik, hogy már tudatosan készülnek a turizmusra és nagyon profin teszik!
Több kiadvány is várt minket, ami mindenféle szuper lehetőséget reklámozott. Nem drágán. És volt egy, ami arról szólt, hogy Kijev mennyire szép, milyen olcsó és milyen biztonságos.
Nagyon drukkolok a városnak, hogy jól csinálja a dolgokat a továbbiakban is. A polgármester még mindig az a Vitalij Klicsko akit a boxközvetítésekről ismerünk. A város jól láthtóan fejlődik.
Költöttek rengeteg szoborra. Kijev eddig is tele volt érdekes szobrokkal, de most meg pláne.
Például a fönti, ez pont a reptér előtt van.
Bejutás a városba
Úgy határoztunk, ha már buli, legyen nagyobb, és marshrutkával jöttünk be a városba. Aki nem ismeri ezt a műfajt és kalandszerető, annak feltétlen ajánlom a kipróbálását.
Ez egy busz valójában, általában a lepukkantabb verzióban, viszont nagyon gyors és családias a közlekedés:
Begördül a megállóba, de persze csak pár másodperced van arra, hogy elolvasd, kibogarászd a rengeteg ciril betűs feliratból, hogy merre megy, jó-e neked.
Felszállsz. Esélyes, hogy sokan vannak rajta. Ha van hely, érdemes leülni, mert néha tényleg nagy tömegnyomor szokott rajta lenni.
A buszozás ára valahol mindig ki van írva. Mivel itt nincs segéd, aki odatipeg hozzád, hogy beszedje az árat, te meg vagy ülsz, vagy kapaszkodsz, így nem tudsz előremenni, hogy a sofőrnek kifizesd a viteldíjat.
Az a szokás itt még mindig, hogy előreadod a pénzt. Jó, ha pontos összeget adsz, de ha nem, azt úgy oldják meg, hogy a sofőr amikor van két másodperce, kiszedi a visszajárót és elindítja a stafétát hátrafelé. Addig megy a pénz utastól utasig, míg oda nem ér a jogos tulajdonosához.
Senki nem akarja a másikat megrövidíteni.
Együnk valamit! 1.
Mivel a busz pont a „megfelelő” helyen tett ki minket, nem volt kérdés, hogy a Puzata Hata nevű menzára mentünk be.
Miért jó ez a hely?
Mert házias ukrán konyhát visznek, elég jó választékban, ráadásul ki van pakolva az étel, így látod, hogy mi az amit enni fogsz.
Mindezen felül pedig olcsó. A fenti tálcán látható ételek duplája (több hússal és italokkal) körülbelül 2000 forint volt. Körülbelül a magyar árak felébe kerül egy ebéd itt.
Elmentünk a szállásra
Merthogy munkanap volt, home office, és dolgozni is kell.
A szállásunk ugyanaz volt, ahol pár éve két hétig laktunk.
Azért választottuk, mert nagyon jó helyen van és igazi helyi lakóházban van .
A nagyon jó hely számunkra azt jelenti, hogy „fönt a dombon” a főtértől (Majdan) kölrülbelül 300 méterre (nem mértem le) és mert a legfontosabb templomok, látnivalók között van, ahol épp karácsonyi vásárt készítettek elő.
Fontos, hogy Kijevben a Karácsony január 7-én van, tehát azon a péntek reggelen, amikor mi odaérkeztünk, akkor még csak pakolták ki a standokat.
A metró még mindig sűrűn jár, a kijeviek még mindig nem fogódzkodnak menet közben és még mindig vannak ilyen masinák, amik Budapestről szerintem a 80-as években kikerültek.
Nagy nosztalgia ez 🙂
A jegy ára 8 hrivnya, és még mindig használatosak a zsetonok és még mindig megkérdezik, ha esetleg négyet vennél, hogy mégis hány utasnak lesz a négy zseton. 🙂
A sikló is 8 hrivnya, ami még midnig csak 80 forintnyi összeg. Semmiféle változás nem történt vele, ha jól láttam. Így télen sokkal kellemesebb a használata mert nyáron borzasztó volt, ahogy a 40 fokban az ablaktalan járműbe beszroult a levegő.
Persze ettől függetlenül jó buli télen-nyáron.
Azért kerül ennyibe mert ez a sikló Kijevben megtartotta a hagyományos közlekedési eszköz jellegét, nem turistalátványosság. 🙂
Fent már szépen eltakarították a havat, másnapra a fenti képen látható
vékony réteg is teljesen eltűnt, ugyanis aznapra rengeteg embert vártak a térre mert saját egyházat alapítottak ukrajnában. Leváltak Moszkváról ilyen tekintetben is.
Az új hely: Panna
Este megéheztünk, de a hóesésben nem túl sok kedvünk volt messzire elkalandozni, így Gugli barátunk segítségével kifürkésztem, hogy a háztömbünk másik oldalán van 2 jó hely. Az egyik egy ukrán étterem, a másik egy cukrászda, ahol mindenféle egyéb ételeket is adnak.
Rövid tanakodás után a cukit választottuk, és nem bántuk meg!
3 évvel ezelőtt az éttermek harmada szusizó volt, a másik harmada grúz étterem, és a maradék harmadon osztozott az olasz, amerikai és ukrán konyha. Ebből mára az lett, hogy nagyon menő és szuper igényes helyek nyíltak, olyan kínálattal, amit Párizs is megirigyelhetne.
Nagyon de nagyon szép dolgokat kapni, ha az ízüket nem említjük, mert az sem egy utolsó.
A fenti képen egy marakujás csokis csoda van, extra jó volt.
A pizzánk is szuper volt, négysajtos pizza volt, az egyik legjobb, amit valaha ettem és ez durva, akárhogy is nézzük.
Második nap Kijevben
Napi nagy tervünk az volt, hogy elmegyünk az óceanáriumba reggeli után, veszünk sapkát, kesztyűt, miegymást.
Ehhez lementünk a Dnyeper partjára és a karácsonyi díszítések között sétáltunk.
Kijev nagyon szépen ki van díszítve ilyenkor, érdemes sétálni ilyenkor is.
Nyilván sokat dobott a dolgon, hogy havas volt midnen 🙂
Mondjuk ez a fönti pink maci kicsit érdekes. 🙂 Viszont cuki 🙂
Ilyen „szobrok” körülbelül 50 méterenként voltak a Kontraktova Ploscha környékén. 🙂
Mit reggeliztünk?
Betértünk egy random kávézóba, ami szupernek bizonyult. Jó kávét ittunk, finomat reggeliztünk, egy szavunk sem lehetett.
A fönti képen egy lazacos avokádós pástétom van, hozzá friss sajt és pirítós.
Nagyon finom volt! 🙂
Persze ez a csokis finomság is szerepelt a reggelinkben 🙂
Eltévedtünk!
El akartunk menni a Gulliver nevű plázába, de nem jött össze mert eltévedtünk, persze ez nem baj egy cseppet sem. 🙂
Láttunk kórházat, szép parkot és templomot is 🙂
De ilyen szuper masinát is találtunk, nem is egyet. Egyetlen probléma csak az volt, hogy ahhoz, hogy segítségünkre legyen, bizony tudni kellett hol vagyunk és azt unkárnul vagy oroszul is képesnek lenni bepötyögni.
Szóval jó kezdeményezés, de nem annak, aki nem beszéli a fönti nyelveket.
Mindenesetre kedves dolog 🙂
A fenti képen a Szent Vlagyimír- székesegyhéz látható.
Hogy mi van bent? Egy nagyon szép templom ez, a lenti videón kb. a 4. perc 10. másodpercétől érdemes belekukkantani.
A Majdanon
A Majdan jó hely. Még télen is zajlik ott az élet és jó, hogy jártunk arra most is mert láttam, mekkorát fejlődött a város pár év alatt.
A fenti képen látható épület 3 éve még kiégve ácsorgott a tér szélén és ha jól vettem ki, akkor a Hotel Ukrajnát is alaposan felújították.
A havas fenyőfák nagyon jól mutattak a tér végében 🙂 Olyan meseszerű, nem?
Valahol fel kellett olvadnunk, így beültünk a Globus nevű plázába egy kicsit.
Eddig is jó italaik voltak az ukránoknak, de a mostani teák valahogy túltettek az eddigieken is.
Ha te gyömbér teát kérsz, akkor a teád gyömbérből van. Ha piros gyümiset, akkor abból. Furcsa viszont, hogy imádják a cukrot, mézet csak kérésre hoznak még a gyömbérhez is.
A Majdan alatti plázát úgy átalakították, hogy a föld alatti részén jól el lehet tévedni. Kellett is az átalakítás mert igen depis volt szegény aluljáró szint félig kiégve, kivilágítatlanul. Szóval szuper lett!
A kiolvadás után mentünk tovább metróval:
Az Óceanárium Kijevben
Nem a világ legnagyobb ilyen létesítményéről van szó, de azért megteszi. A belépő körülbelül 1300 Ft, tehát nevezhetjük olcsónak, viszont a 3 teremben és az alagútban olyan vízi élőlényeket láthat az ember, amit eddig nem.
Nem a szokásos halak tömkelege van ott, hanem olyan szuper „pofákat” is láthat az ember, amit még addig soha máshol nem.
Idén voltam Koppenhágában is az akváriumban, és bár az lényegesen nagyobb – a belépőjegy pedig körülbelül 25-ször ennyi – és mindent kitaláltak, hogy az embert szórakoztassák, de itt mégis érdekesebb halak vannak. Csak béna képeket tudtam készíteni mert olyan a megvilágítás, de az tény, hogy nagyon megérte az árát.
Körülbelül fél órát, olvasós, komótosan pedig egy órát simán eltölt ott az ember, gyerekkel kifejezetten ajánott program. Itt a weboldala, címe.
Mivel ez Kijev külvárosában van, mellette rengeteg vásárlási lehetőség adódik, még egy nagyobb boltot is talál az ember.
A lenti képen az egyik még elviselhető képet látjátok, pont nem a legérdekesebb halakkal:
Vacsizzunk!
Mivel a -5 fok hóeséssel tarkítva még mindig nem a kedvenc időjárásunk, hazamentünk a halnézés után, de este elmentünk vacsizni a tegnap megismert Panna nevű szomszéd helyre.
Megint nem bántuk meg a dolgot. 🙂
A fönti képen egy pont jól elkészített marha látható némi burgonyával és zöldekkel a tetején. Jó volt!
Ezen a képen pedig egy isteni sütike látható. Kár, hogy nem vagyok ételfotós, megérdemelte volna a jobb képet is. 🙂
Harmadik nap
Reggelre a hideg fokozódott, csúnyán fagyott minden.
Lementünk a siklóval, felültünk a metróra és mentünk egy megállót vele, hogy a Honey nevű helyre jussunk mert aznapra ezt néztem ki reggelinek.
Azt láttam és azt olvastam, hogy jó a hely, így ki kellett próbálni.
Pont időben érkeztünk mert még voltak szabad asztalok, de fél óra múlva már csak előjegyzéses lett volna.
Ha egy biznisz beindul…
Egyébként teljesen meglepett, hogy a Lvivi csokizó, amiből 3 éve még csak 2 volt a városban, már vagy 9 hellyel rendelkezik. Durva. Mondjuk a csokizó is egy olyan hely, amiből Kijevben több is kevés lenne. Főleg a Lviviből. Szóval sajnálom, hogy nem mentünk most oda, de majd legközelebb.
Ennyire csodálatosan fehér a harmadnapos hó Kijevben. 🙂
És nem mellesleg, annyira eltakarítják a havat, hogy sok helyen nyoma sem marad. És … milyen jól néz már ki ez a nem mai darab autó az út szélén? 🙂
De inkább beszéljünk a Honey nevű helyről 🙂
Nem olcsó. Európai ára van. Sőt…
De mind egy külön műalkotás, amivel volt munka bőven.
Amivel szintén sok munka lehetett:
Az a csokinyúl. Nézd meg, hogy füle, szeme, szája egyéb porcikái külön vannak készítve. Ezt sajnos nem kóstoltam meg, de legközelebbre is kell hagyni valamit.
Amit viszont megettem:
Sajnos nem fotóztam le a belsejét, pedig megérdemelte volna, de annyira izgalmas volt, hogy előbb megettük, mint le tudtam volna fotózni.
Egyrészt, nézd meg, hogy micsoda tejszínrózsa van a tetején. Másrészt vedd észre, hogy egy darabka „arannyal” van díszítve és a másik oldalán egy darab ehető gyöngy volt.
A belseje egyébként málnás volt és nagyon jól nézett ki.
A reggeli kínálatuk is isteni. Sokkal drágább, mint az átlag kijevi éttermek többsége, de megérte. Jó hely a Honey!
Reggeli után szépen lassan elmentünk az operába mert délben kezdődött az előadás, amire jegyünk volt.
Persze ilyenkor az ember korán odaért, konkrétan 11-kor már be akartunk menni, de akkor még nem engedtek be minket.
Ráadásul a – 9 fok mellé erős szél is párosult már, ami a szabadban levést finoman szólva sem könnyítette meg, így beültünk egy teára az operával szemben lévő helyre. Jó nagy salátázó ez, hatalmas ablakokkal az operaházra, így láttuk, mikor engedik már be a tömeget.
Otthonról nem tűnt fel, de itt ücsörögve jókat mulattam magamban azon, hogy mennyi mindent nem lehet bevinni az operába.
Megjegyzem, hogy ahhoz képest, hogy fel volt sorolva a bomba meg a pisztoly is, semmiféle biztonsági ellenőrzés nem volt, nem úgy, mint Kazahsztánban.
Az operaházban
Amikor először voltunk, egy szuper Sevillai Borbély előadást néztünk meg, most viszont egy Nyikolaj Andrejevics Rimszkij-Korszakov darabot néztünk meg, a Magyaroroszágon eléggé ismeretlen Mese Szaltán cárról címűt.
Érdemes ezen a linken megnézni a díszeletek és a ruhákat. Bámulatos volt.
Furcsa volt, hogy a nézőtéren cseppet sem volt csend előadás közben. Mindenki kommentálta a darabot, beszélgettek.
A Müpában meg egy köhhintésért is kb. kivégzik az embert 😀
Azt muszáj hozzátennem, hogy a legjobb jegyet vettük és a legjobb jegy 3000 Forint alatt volt.
Nagy élmény volt az opera, bár oroszul énekeleték és gyengébbek kedvéért oroszul feliratozták, így maradt a zene élvezete és a gyönyörködés a díszletekben és az épp felvonuló szereplők számának összehasonlítgatása. Volt alkalom, amikor több, mint százan álltak a színpadon, ehhez jött hozzá a sok zenész a zenekari árokban. Szóval nem spóroltak.
Amikor kijöttünk, majd’ megfagytunk. Csontig hatoló jeges szél fújt, amiben az ember fél perc után szétfagy, így hazamentünk.
Voltunk a kedvenc metrómegállómnál is:
Ez a Zoloti Vorota kívülről, hóval borítva.
Ez pedig az alatta lévő metrómegálló. Szerintem szép.
A negyedik nap az Uber jött értünk és alig ezer forintért kivitt a reptérre.
Reggel 7-kor már itthon voltunk. 🙁
Konklúzió
Visszamennénk?
Igen. Nem is kérdés, hogy visszamegyünk-e. A kérdés csak az, hogy mikor?
És főleg: mennyi időre?
Kijev nagyon jó hely, nagyon nagyot fejlődött 3 év alatt és hiába voltunk már ezzel a látogatással együtt ötször vagy hatszor, egyszerűen nem lehet megunni a várost. Mindig van valami új, mindig van mit nézni és kipróbálni.
Télen is mennék-e? Mindenképp!
