Ez a sarki bolt kínálata rizsből. 26 féle.
(Egyébként nem vagyok nagy rizsevő)
És egyben válasz arra, hogy miért nem találom rizsben a helyem pár éve.
Mert PONT OLYAN rizst még nem találtam, amihez hozzá vagyunk szokva, ráadásul a török boltban is próbálkoztam, de ott sem jártam sikerrel.
A török boltban egy tök érdekes rizst lehet kapni. Hosszú és duci rizsszemek lesznek belőle. Legalább egy centi hosszúak, de hozzá vastagak is. Az íze jó, de rohadtul lassan fő meg.
A lassan az azt jelenti, hogy körülbelől fél óra vagy háromnegyed mire megfőnek a rizsszemek, vagyis nem az a „gyorsan főzök egy kis rizst” móka.
Eddig a legjobban a basmati rizs jött be, az szép is, finom és és hamar megfő.
De olyan hagyományos rizst, mint Magyaroroszágon még nem találtam.
A gyorsrizsek kínálata bámulatos, tényleg, lehet hogy ott kellene keresgélni, de nem értem miért kellene egy darab műanyagot belefőzni az ételembe, „így gyorsabb” felkiáltással, ha a sima rizs is megfő 10 perc alatt. Hogy is van ez?
Amúgy a Lidliben már nagyon rendszeresen vannak magyaros (és szlovák meg lengyel, stb.) napok, ahol egyre többféle cuccot kapni.
Most pl. vettünk tokajit magunknak (szerintem hónapokig ott fog kacsingatni a konyhában, amekkora alkeszok vagyunk…) és rendes túró is volt.
(Itt a túró alapból krémtúró állagú, ízre teljesen azonos) De szoktak lenni felvágottak, szilvásgombóc meg túró is, ami még mindig olcsóbb, jobb és finomabb, mint a magyar. Szóval fejlődik a világ.
A rizs, ami nem egyszerű errefelé. Még.
