Update: Az alábbi posztot lassan egy éve írtam. Azóta a helyzet csak fokozódott.
Elolvasok egy nagy rakat könyvet, szerintem heti minimum kettőt, ügyelve arra, hogy mindenféle témában olvassak: pszichológiától a tőzsdéig, mindenfélén átrágom magam.
A Facebookról 3 éve kezdtem „lejönni”, és mára kijelenthetem, hogy életem egyik legjobb döntése volt. Nem volt egyszerű végrehajtani mert tényleg úgy van kitalálva, hogy letehetetlen legyen, de megéri a szenvedést: tényleg jobb az élet Facebook nélkül!
Szóval ha Te azért vagy itt, mert szeretnél megerősítést abban, hogy jobb nélküle, akkor csak biztatni tudlak. Tedd le mielőbb!
Sok erőt és kitartást kívánok hozzá!
Régi poszt:
Miért „social media” mentesítettem az életemet?
Roppantul egyszerű: mert rohadtul meguntam és egyre visszataszítóbbá vált az egész. Minden egyes Facebook látogatás olyan volt, mintha valami feneketlen pöcegödörbe másztam volna bele önszántamból, amiből nem lehet kimászni mert olyan ragadós és bűzös a mocsok, ami az emberre ragad.
Az emberek ahelyett, hogy a saját életükkel foglalkoznának, azon agyalnának, hogyan lehetne jobb az életük, mit kellene ahhoz tenni, hogy minden jobb legyen, inkább a mások által posztolt csili-vili hamis világot bámulják. Minek? Miért? Ez előrébb viszi őket? Tényleg erre van szükségük? Addig sem kell a saját problémájukkal foglalkozni?
Vagy csak arra van szükségük, hogy megerősítést kapjanak néhány lájk formájában, hogy ők mennyire szépek/okosak/ügyesek/gazdagok?
Nehogymá’ a lájkok számától tegyük függővé az értékünket!
Tényleg mindenki arra kíváncsi, hogy a másik épp mit csinál?
Kötve hiszem!
Téged tényleg érdekel, hogy Gizike macskája milyen új nyakörvet kapott? 😀
Az emberek leszarják, hogy te vagy én mit csinálunk, mennyit dolgozunk, tanulunk, agyalunk az életünk jobbá tételén.
Az sajnos a legkisebb eséllyel sem jut eszükbe, hogy esetleg valaki azért sikeresebb, mert rengeteget tesz érte. Mert megdolgozik érte.
Sosem látszik ki a munka és az erőfeszítések nagysága a Facebook leple alól.
Mindenki csak a szépet és jót posztolja, vagy esetleg ha valami hatalmas tragédia történt vele. Mást nem. A napi nehézségeket nem.
Minek bámuljam olyan emberek posztjait, akikhez már nem túl sok közöm van és vélhetőleg nem is lesz?
Minek tegyem ki az életemet, a siekreimet (és kuradcaimat) közszemlére, ha azok csak irigységet váltanak ki, esetleg kárörvendést?
Minek gyűjtögessek ismeretlen ismerősöket? 🤔
Milyen az élet Facebook nélkül?
Lett egy csomó időm, amit nem feltétlen dolgozásra fordítok, inkább csak pihenésre.
Többet foglalkozom magammal, több időm van arra, hogy a saját jövőmmel törődjek, hogy azon agyaljak, hogy a dolgok jelenlegi állása szerint pár év múlva mit akarok csinálni majd és hogy mit kell MOST tennem ahhoz, hogy azt a szép és jó jövőt elérjem.
Hát nem ezerszer jobb ezzel foglalkozni, mint Jóska Pista posztjait nézni vagy vicces/felháborító dolgokat pörgetni a szemem előtt?
Vagy a facebookozás helyett lehet olvasni inkább…
Elgondolkoztató:
Az egyetlen megmaradt (és azóta leállt) Facebook oldalamon valaki akart küldeni egy fotót, amin ő is és a helyszín is jól látható.
De kérdezem én: mi a jó abban, hogy kipakoljuk saját magunkat egy csomó teljesen idegen ember elé? Tényleg ilyen fontos a hiúság, és tényleg ennyit számít az a néhány lájk, amit esetleg az ember kap?
Szerintem nagyon nincs rendjén az, hogy valaki a lájkok számától teszi függővé a saját értékét, jóságát, szerethetőségét.
Egyáltalán nincs rendben!
De ezzel nem vagyok egyedül.
Facebook nélkül az élet sokkal jobb!
