Általánosságban elmondható, hogy nagy hátránya az összes étteremnek a Costa Smeralda hajón, sajnos minden étkezésnél, hogy nincs külön “egészséges” részleg és nincs ethnik rész sem, így nekem nyilván a 3. napon kezdtek elvonási tüneteim lenni. Sem indiai kaja nem volt, sem valami jóféle thai, semmi. De az ételek a Costa Smeralda hajón kifogástalanok! Szerettem!
Az élménybeszámolót itt olvashatod.
Egyébként milyen érdekes az, hogy az egyik étteremben van gluten free “múzeum-pult”, de nem tartanak gluténmentes cuccokat sehol. Nincs gluténmentes kenyér, meg semmi sem. Így aki törekedne arra, hogy ne vigyen a szervezetébe olyat, amit nem kellene, az nehéz helyzetben van.
Általánosan megfigyelhető, hogy nagyon kevés a zöldség és a gyümölcs az egész hajón, így számomra kifejezett kihívás volt, hogy elég mennyiségű zöldet pakoljak a testembe és ne rokkanjak le az út végére.
Reggelik:
Reggelinél is több étterem közül lehet választani és az ember addig megy, ameddig nem találja azt, amit keres. Nyilván nem kell sokat gyalogolni, mert a reggelizők a 6., 7., 8. emeleten vannak ugyanazon a részen körülbelül.
A helyek telítettségét mindig lehet látni előre az információs táblákon vagy tévéken.
Fontos: töltsd le az appot indulás előtt, és ott bejelentkezve, a hajó (ingyenes) wifijére csatlakozva mindig látod mi van nyitva.
1, Van sima svédasztalos (Colombina az 5. emeleten), ahol egy viszonylag redukált válaszatékból tud magának szimpatikusat szerezni az ember, de nagy hátránya a helynek, hogy igen zsúfolt. Megmaradt a Costás “éhezők viadala” stílus. Állj sorba a kajáért ha enni akarsz, mindezt egy szűk helyen.
(Összehasonlítás: az összes étteremben nincs akkora választék, mint az MSC Preziosa hajón. És ez nem vicc. Az MSC-nél legalább 3-4x ekkora a választék.
Viszont a Costánál tényleg jó minőségű ételek vannak és minden étteremben rendes porcelán tányérból lehet enni, nem műanyag tálcáról, mint az MSC-nél.)
2, Van olyan is, ahol “tutto a tavola” módra etetik az embert. Ez azt jelenti, hogy az ember elé mindent kitesznek lényegében egyszerre és azt eszik, amit akar. Nagyon nagy előnye ennek az étteremnek, hogy nem kell sorakozni sehol a kiszemelt ételért, hanem a pincér hozza.
Az asztalra ki van téve, hogy mi a reggeli kínálat és azt hozzák. Mindenkinek ugyanazt és ugyanannyit. Annak jó ez a hely, aki mindenevő és nem válogatós.
Amúgy az összes étterem közül ez a legszebb szerintem.
Érdekes módon minden reggel ugyanaz a reggeli és az ebéd is, a vacsorát viszont nem próbáltuk ki. Lehet, hogy az is azonos minden este.
3, A harmadik reggelizési lehetőség egy kvázi svádasztalos hely (Sagra dei Sapori a neve), de a pultok többségénél kérni kell a dolgokat. Ez jó is és rossz is egyben. Például nekem szükségem van reggelihez brutál mennyiségű zöldségre vagy gyümölcsre ahhoz, hogy a testem megfelelően működjön, ne fájjon semmim. A zöldséget még beszerzi az ember, de a gyümölcsöt úgy adagolják, mintha az adagoló emberkének kellene fizetnie a fogyasztásunkat saját zsebből. Elég nehéz volt szerezni tőle egy tányérnyi gyümölcsöt és akit lehet, azt leráz egy szelet valamivel.
Ettől eltekintve viszont szerintem itt lehet a legjobbakat reggelizni mert van mindenféle kaja de sajnos alulmérezeték a leülős részeket mert itt tényleg kihívást asztalt szerezni.
Nem egyszerű a dolog.
Az összes helyről elmondhtó, hogy gyönyörű minden centimétere, és az ételek is igen finomak, bár a rántottákat nem kóstoltam csak a tutto a tavola rendszerűben. A Sagra del Saporiban nem készíttettem magamnak rántottát.
Az ebédek
A Sagra dei Sapori-t nevezték ki “önkiszolgáló étteremnek” de ne azt képzeld el, amit a többi hajón, mert itt bizony mindent kérni kell a pult mögött ácsorgó ételkiadó emberektől. Mivel ez a módszer körülbelül 10 másodperc alatt azt eredményezi, hogy komoly sorok alakuljanak ki, azok ki is alakulnak. Nem lehet bármikor ebédelni, annak is megvan az ideje: 12 és fél 3 között lehet enni, amivel nem is lenne baj, de a hajón jelen pillanatban 6000 utas van. Próbáljon meg bárki ennyi embert egyszerre kiszolgálni kéregetős módszerrel… Nem fog menni. Sorakozás lesz és sokan nem jutnak majd ételhez. Ilyen szempontból teljesen megértem a Tripadvisoron panaszkodókat: igazuk van.
Amúgy, ha az ember sorra került és szerzett táplálékot magának, akkor finomat eszik. Jó ízű és jó minőségű az étel.
Pummid’ oro pizzéria.
Már a hely is gyönyörű és nagyon csábító.
(Összehasonlítás: itt a Costa Smeralda hajón a pizzéria ha nyitva van, akkor tele van míg az MSC-n be kellett zárni ezt a részleget és nyitni helyette egy Butcher’s cut éttermet, pedig csak a dizájn volt szörnyű.)
Szóval nagyon kellemes a hely. Ez az egyik fizetős étterem, 8,5 euró a pizza + desszert párosítás, mivel mást nem tartanak.
A pizzához a kovászolt tésztát 48 óráig “kelesztik” (gluténérzékenyek: ez az eljérás nagymértékben csökkenti a tészta gluténtartalmát, nekem nem lett tőle bajom), a mozzarellát pedig a hajón készítik, a sonkákat frissen szeletelik és azok is jó minőségűek mind, nagy sertésrészekből szeletelik.
Az egész egy látványpizzéria, vagyis látod, ahogy a pizzaszakácsok elkészítik a pizzádat.
Ami a tányérodra kerül pedig tökéletes. Ezt nem csak én mondom, hanem a mellettünk ülő olaszok is. 🙂
Szóval ez egy jó választás.
A vacsora
A vacsorához az 5. emeleten lévő étterembe lettünk besorolva (vaktában azt választottam a kétfős asztallal) és olyan jól főznek és olyan szépen van minden tálalva, hogy egyszerűen hiába nem szoktunk vacsorázni és hiába vagyunk degeszek már a vacsora kezdetekor is, nem merjük kihagyni egyik vacsit sem mert félünk, hogy kimaradunk valami nagyon jóból és érdekesből.
MINDEN étel tökéletes, többsége gasztronómiai orgazmust okoz, és ez a desszertekre hatványozottan igaz.
Olyan költeményeket tesznek le az ember elé, hogy általában először elgondolkozom azon, hogy bele merjem-e fúrni a villámat és tönkretegyem-e az alkotást. És ez még csak a kinézete a sütiknek mert az ízük… mennyei. Annyira ki van találva az állaguk, a színük és az ízük is, hogy sorozatban életem legjobb sütijeit itt eszem a Costánál – és ez a Costa Fortunára is igaz. Ott sem voltak képesek mellényúlni és minden annyira tökéletes volt, hogy ahhh…
Szóval ha azért olvasod ezt a posztot, mert te is valamelyik Costa hajóra mész, akkor készülj arra, hogy élmény lesz minden vacsorád, ha elmész az ültetős étterembe.
És nem akármilyen élmény!
Az első nap kisérletező kedvemben voltam és a disznófejhúst választottam előételnek. Bevallom hősiesen, hogy soha nem ettem még disznófejet, de ezek után nem fogok tőle viszolyogni mert isteni volt!
Annyira jó volt a fűszerezése, hogy ha mostantól hetene egyszer ilyet kellene reggeliznem, akkor örülnék neki. Brutáljó volt!
Aztán szépen egymást követték a napok, és mindig tökéletes volt a felszolgált étel. “Sajnos” nem tudnak mellényúlni.
Lefotóztam az étlapot. Jobb gombbal ráklikkelve és új fülön megnyitva el tudod olvasni.
Minden nap más ételek közül lehet választani, tehát minden este érdemes elzarándokolni az ültetős vacsorára.
Beteszek ide néhány fotót az ételekről és a menüről. Nem Profi fotók, szóval azt a látványt nem adja vissza teljes egészében, amit az ember az orra előtt lát, de legalább látjátok a koncepciót és a szépségét az ételeknek.
Fontos kiemelnem, hogy minden nap volt olyan étel, ami gasztronómiai orgazmus volt, a szopós malac pedig annyira jó volt, hogy majdnem elsírtam magam az élménytől.
Az ember nem is tudja, hogy az ízlelőbimbóin keresztül is lehetnek ilyen élményei. Pedig… 🙂
Lényeg az, hogy az ültetős vacsit nem szabad kihagyni mert felejthetetlen élményt nyújt, mert az ételek a Costa Smeralda hajón nagyon jók!
Nem tudom, hogy működik a dolog “ipari” méretekben, mert…
Van a kitaláló szakács, aki Olaszország (egyik) legjobb szakácsa, Bruno Barbieri a neve.
Ő kitalálja az ételeket és azokat főzik az összes Costa hajón. Hogy érik el azt, hogy minden felszolgált étel ilyen tökéletes legyen ízében és kinézetében is? Hogyan tanítják be a filippínó szakácsot, hogy mit kell elkészítenie? Hogy tudják ezt az egész hajóstársaságon keresztülvinni?
Számomra csoda.
