Most a kurd gasztronómiában mélyedtünk el 🙂
Szerintem legalább 2 éve szemezünk az étteremmel, de mindig olyan sokan voltak bent, hogy nem fértünk be, egyszer viszont volt még egy szabad asztal, de akkor meg a pincér volt úgy elfoglalva, hogy nem jött oda hozzánk vagy 10 percig, így távoztunk.
De nem így történt vasárnap. 🙂
Nagy felfedezés a hely és ahogy várható volt, még jó is és nem is drága.
Hozzáteszem, hogy semmit nem tudtam a kurd gasztronómiáról, Kurdisztánról sem és csak a hírekből rémlett valami, hogy egy nem túl szerencsés népről van szó.
Amikor bementünk és leültünk, nem tudtam hova tenni a helyet, mert nézzük csak a kavalkádot:
1: tandori kemencében sütik a kenyeret, „naant”. (Darabja 50 cent és minél többet veszel, annál olcsóbb.)
2: birjami alappal adtak egy csomó ételt
3: nem volt semmiféle disznóhús az étlapon
4: Fatima keze lógott valahol a falon
5: arab (perzsa? milyen?) írások voltak mindenhol
6: az emberek olyan nyelven beszéltek, ami szerintem semmire nem hasonlít
7: mindenhez volt leves
Így beindult a fantáziám, hogy mégis hol vagyunk, milyen ország ételét fogjuk enni.
A falon volt egy parlament kinézetű épületről készült kép (lásd legfölül), amin volt egy hatalmas zászló. Mivel a gugli a barátom, megkérdeztem, hogy melyik ország zászlaja ez, de csak Tadzsikisztán zászlajára hasonlított, de … azzal meg nem fért össze a kaja és az általános dizájn sem, tehát sántított a dolog.
Aztán kiderült, hogy kurdok 🙂
Ha te sem tudsz semmit Kurdisztánról, érdemes elolvasnod a Wikipédián ezt.
A biryani
Ha nem ettél més soha biryanit, akkor elmesélem, hogy az ízeket el tudd képzelni. (Wikipédiában ezt írják róla)
Ezt az indiai eredetű rizses ételt a hosszúszemű rizsből főzik rengeteg fűszerrel és hozzávalóval: van benne mindenféle rizsszem hosszúságúra vágott zöldség, mazsola, szerintem sáfránytól lesz sárga, borsó, de az egésznek mégis a fűszerezése a fontos, mert bár a mazsola nagyon jó ízt ad mindennek, de ez mégis egy fűszeres étel.
A biryanin egy nagy báránycomb volt, de akkora, hogy amit a képen látsz, azt kettem sem tudtuk megenni, pedig próbálkoztunk és éhesek is voltunk.
(Berlinben a bárány nem számít drága húsnak és valamiért itt nincs birkaíze sem.)
Levesek
Az általam kiválasztott biryanis bárányhoz kétféle leves is járt. Egy vöröslencse leves és egy okrából készült leves (választani lehetett és ezt válastottam.)
Mindkettő nagyon finom volt, de nekem az okrás egy kicsit paradicsomos volt, viszont már legalább tudom, milyen íze van az okrának. 🙂
A leveshez is kihoztak egy nagy naant amit glutén ide, glutén oda, de felfaltam. Nagyon finom volt!
Desszert
Már lehetett előre sejteni, hogy nem lesz olyan édes a desszert, de most legalább tudjuk, hogy amit egy csomó helyen ettünk, mint „török”, az inkább kurd volt.
A képen látható baklava például nem volt szörnyen édes, és az, hogy kakaóval volt megszórva … az nagyon különlegessé tette.
Érdekesség: az a baklava, amit Berlinben lehet kapni, köszönőviszonyban sincs azzal, amit Budapesten adnak. A berlini baklavák naponta frissen készülnek, sokszor helyben a cukrászdákban és némelyik egy gasztronómiai orgazmus. Mondom ezt én, aki világ életemben utáltam a baklavát.
Visszamegyünk még?
Nem is kérdés! Remélem mielőbb.
Mennyit fizettünk?
30 eurót fizettünk ketten (ez nem sok Berlinben egy étteremben) de úgy, hogy 3 levest ettünk, 2 főételt, 2 gyömbérteát, 2 baklavát és vagy 4 naant.
Egy csomót írtam már Berlinről, ha van kedved, olvasd el azokat is.
Itt találod a Lasan éttermet Berlinben.
