Egész nap dolgoztam. Nem mondom, hogy sokra jutottam mert a gyerek leckéjével ment el a fél napom.
Szerintem a tanár sem tudta, hogy mit ad ki a gyerekeknek és az mennyi munkával jár.
Az a feladat olaszból, hogy állítson össze egy utazást Olaszországba, tetszőleges számú napra. Semmilyen megkötés nincs, de legyen benne kultúra (miért az, mit kell róla tudni, mennyibe kerül a beugró, mikor van nyitva, hogy jutunk oda) és mindenről kér infót. A mindet szó szerint értsd.
A dolgot külön nehezíti, hogy az olaszoknál annyira komoly a leállás, hogy még menetrend sincs sokszor, így tényleg elég nehéz a pontos árát odaírni.
Hozzáteszem, hogy nekem ez a feladat elvileg nem okozna gondot, mivel „a boldog békeidőkben” naponta agyaltam végig egy ilyet igen gyorsan, de tegnap 5 óra volt az, hogy kb. a felét megcsináljam.
Mert linkek is kellenek meg minden.
Olyan szinten kell leszervezni, mintha a félbolond, gondolkozni képtelen rokonod, aki még külföldül sem beszél, szóval mintha egy idiótának kellene megszervezned, hogy nehogy eltévedjen. Ilyen aprólékosan vagy részletesen.
Lehet erre azt mondani, hogy „de most van idejük a gyerekeknek, és ez hasznos” mert tényleg hasznos, de basszus….
5 oldalt írtam és még csak a második napnál tartok.
Ehhez képest kismiska, amit egyébként csinálok.
Majdnem kaptunk wc papírt!
De csak majdnem. Történt ugyanis, hogy nem akartunk kimenni, de amikor reggel ültem az asztalomnál és láttam, hogy épp kinyitott az Edeka és valaki egy nagy csomag klotyópapírral távozott (!!!) … akkor felpattantam és mondtam, hogy KIMEGYÜNK, MOST! így tényleg az utcán voltunk 2 perc alatt. Annyira siettünk, hogy a szemetet is elfelejtettük kivinni.
Mire az Edekához értünk, ami nem tart tovább 2 percnél, már állt a sor. Az itt 2 méter távolságot jelent az emberek között.
Nem álltunk be a sorba, de elsétáltunk az Aldiba. Itt az északi Aldi van, Magyarországon a déli, de ez mellékes információ mert kb.ugyanaz van itt, mint nálatok, persze csak kb. mert bármennyire is mondják, hogy nem rontják le a kaja minőségét, pedig de. A legtragikusabb, amikor a magyar gyártó a hazai piacra drágábban csinál szart.
Szóval az Aldi… ott nem állt a sor, viszont kongott az ürességtől a klotyópapíros rész. Még nedves sincs. Meg zsepi sincs!
Még van 4 tekercsünk, de a Bringmeisternél már egy hónapja nincs.
Vettünk az Aldiban magyar szalámit. Ami nem Pick, hanem valami egyéb, és Iska néven fut. Teljesen jó egyébként, egy 20-25 centis rúd került 3-4 euróba.
Merthogy itt a téliszalámi is olcsóbb, mármint az igazi Pick. Nem számít luxuscikknek egyáltalán. Én szoktam rendelni majdnem minden rendelésnél egy pár Pick paprikás kolbászt, annak most felment az ára 3.5 euróra, de ez feltétlen szükséges nekünk. Levesbe szoktam tenni egyébként felkockázva és lepirítva.
Igen, megtanul az ember kotyvasztani, ha az alap ízek nem kaphatóak. Itt nem füstölnek asszem semmit. Nincs rendes kolbi, csülök és sorolhatnám.
Ha már magyar termékek: Pár hete rendeltem egy üveg olasz bort. Isteni volt. A mostani rendeléssel meg jött egy üveg magyar bor, ami olyan pocsék, hogy még főzni sem fogok vele. Egy pancs. Ciki.
Rögtön eszembe is jutott a „felmosóbor” fogalom, amit anyám főnöke alkalmazott a szerinte nem jó borokra. Mondjuk ő értett is hozzá. Szóval csalódási fok: ezer. Felmosóbor!
Ebédre nemzetközi kotyvalék volt.
Gombás rizs, csirkecomb jamaikai fűszerkeverékkel, amit Martinique szigetén vettünk, hozzá cékla.
Erről a martiniqui kalandról nem írtam, pedig…
Az embernek teljesen felértékelődnek az ilyen „egzotikus” élményei a karanténban 🙂
Na, hogy jobb legyen a kedv, beteszek ide néhány képet magyarázattal.
Egyébként Martinique szerintem egy fos hely. Hiába nagyon „úúúú de menőőőőő….” csak egy magát nagyra tartó francia gyarmat. (Elnézést.)
Ez egy gyönyörű park. Mert azért a karibi környezet az megvan. Meg a meleg is.
Meg a milliónyi kóbor eb is megvan. Húsznál megálltam a számolással.
Trópusi virágok is vannak, azok szépek itt is. 🙂
Na, ez egy érdekes kép! Ez a piacon készült, és nézd meg, milyen érdekes dolgokat árulnak. Meg azt is, hogy viszonylag tiszta a hely.
Ez itt egy random utca Port-de-France-ban, a fővárosban.
Fenevad lapul a csatorna másik oldalán a fű alatt. Ez úgy simán az utcán volt ám, nem valami állatkertben. És több méterről nézett ki „ilyen aranyos picinek.”
Itt fenevad lopódzik az ágon a déli hőségben, szintén az utcán valahol. Óriás aligátor, nyilván.
Sütöttem plasztik sütit!
Az úgy volt, hogy még pár hete, amikor épp nem volt liszt és semmi sem, ami egy kenyér vagy süti előállításához kellene, vettem „rajtam aztán nem fogtok ki” alapon egy doboz RUF márkájú bocisütit.
Kellett hozzá egy rakat egyéb cucc is, ezért nem sütöttem meg eddig. Kellett hozzá 5 tojás, fél kiló túró -itt nincs rendes túró” meg vaj meg olaj.
Jó lett a cucc, elég látványos.
Egészségtelenségi foka meghaladja a számokkal kifejezhetőt, így ne is beszéljünk róla. Több napra elegendő mennyiség lett legalább.
Este edzettem egy jót és majdnem egészen sikerült meghallgatm az idő = élet című oktatóanyagot. És Pongor Juhász Attila szemináriumával is haladtam.
Na…
