Milyen szuper nap volt ez is!
Reggel a szokásos módon telt. Kis mozgás, napozás a napkeltében (Mennyire jó már ilyenkor, hogy kelet-nyugati fekvésű a lakás?) és reggeli közben figyeltem a külvilágot. Senki nem ment sehova.
Viszont mivel lazítottak a rendeleten egy kicsit, ráadásul szinte nyári hőséget ígértek, plusz minden tele van virággal, várható volt, hogy megindul a nép a külvilágba.
Mielőtt szörnyülködnél egyet, hogy micsoda felelőtlenség ez és maradhatna mindenki a popikáján, el kell mesélnem, hogy Berlinben teljesen máshogy mennek a dolgok, mint Magyarországon.
Egyrészt, itt nem az jött a csapból is, hogy maradj otthon, nem azt nyomatták, hogy maszk nélkül ne menj sehova, sőt, még a nyuggereket sem korlátozták.
Neve az olvasáshoz:
Mit csináltak? Első körben bezártak mindent. A mindent úgy értsd, hogy mindent.
Van nyitva bolt, ahol kaját vehetsz és van gyógyszertár -állítólag. Ezen kívül minden be van zárva.
Az éttermeket először 6-kor bezárták, aztán rájöttek, hogy ez így nem lesz jó.
Berlinben favorit tevékenység a létesítmények teraszán való indokolatlanul sokáig való ücsörgés, a természetben levés, a parkban naphosszat heverészés, és a parkot itt úgy is értheted, hogy ha van 5 négyzetméter fű, akkor oda kifekszik az ember, vélhetően a kezében egy üveg sörrel vagy valami helyi szénsavas üdítővel, amiből annyi van, hogy reggelig sorolhatnám. Szóval az éttermekkel az lett végül, hogy bezárták őket, és csak elvitelre lehet kaját kérni. Vagy rendelni online.
Van nyitva néhány eleve elviteles kajákat áruló bódé is, de tényleg semmi nincs nyitva már nem is tudom mióta.
De, és itt jön a lényeg: tényleg végignyomozzák a fertőzötteket, letesztelik azokat, akikkel érintkezhetett, így igyekszenek megelőzni, hogy a fertőzést továbbadja egy gyanútlan beteg.
A kórházakat már akkor elkezdték felkészíteni, amikor január első napjaiban (!!!) megjelent az első beteg az országban. Mostanra annyira felturbózták a lehetőséget, hogy Berlinben az intenzív ágyak fele üres. Nem mellesleg, itt már csak 0,6% a halálozási arány, ami bámulatosan jó.
Annyira jól állnak a helyi kórházak, hogy „importálják” a betegeket külföldről.
Az is fontos, hogy itt már kezd lecsengeni a betegség, már egy hete egyre kevesebb az új regisztrált beteg, így húsvét után tényleg lassan újraindulhat az élet.
Reggeli után, látva, hogy még nem indult el a forgalom, kitaláltam, hogy ma van annak a napja, hogy kimegyünk a Britzerbe.
Nyilván nem tömegközlekedéssel mentünk, hanem a múltkor letesztelt bérautóval mentünk. Kint voltunk 20 perc alatt a park mellett.
Azért mellette, mert a bérautó zónája, ahol ott lehet hagyni, az pont nem arra van amerre nekünk jó lenne, így kellett gyalogolni egy kilométert még, de legalább felfedeztük, hogy Mariendorf milyen jó hely. Tele van zöld területtel.
A park csodás volt!
Ücsörögtünk a fa padokon és néztük a vizet. Végre kint voltunk a természetben és éreztük a szelet és a napot a bőrünkön. Micsoda kincs ez!
Miután kiparkoztuk magunkat, hazajöttünk egy másik autóval. Így összesen került az egész furikázás lettünknek 11 euróba.
Innen nézve, fel nem foghatom, hogy az emberek miért vesznek maguknak kocsit, amit aztán naponta kétszer használnak fél órára. Megveszik hitelre, aztán azért mennek dolgozni hónapokig meg évekig, hogy fizetni tudják a hitelt, amit azért vettek fel, hogy dolgozni tudjanak menni. Hogy is van ez? Van értelme?
Oké, tudom, hogy Magyarországon még nincs ilyen nagy választékban bérautó, de egyszer eljön az ideje és akkor remélem elgondolkoznak az emberek azon, hogy érdemes-e saját autót tartani. Mert nem arról van szó, hogy van 20 ilyen autó a városban, hanem arról, hogy több ezer van belőle. És ez még csak az egyik autóbérlős cég.
Miután hazaértünk, pont a ház előtt parkoltuk le az autót 🙂 aminek valaki nagyon örült, mert pár perccel később már nem volt ott a jármű.
Aztán megfőztem az ebédet: leves volt mindenféle zöldségekből, beletettem egy fél csirkemellet is, és sütöttünk közösen egy almáspitét is.
A délután további része kommunikációval telt: felhívtuk D-t, hogy lássuk a búráját meg a gyerek barinőjével is beszélgettem.
Aztán este lett.
Béke, nyugalom volt ma is. És ez jó!
Különösen jó volt, hogy nagyon úgy néz ki, húsvét után tényleg enyhítenek minden megszorításon és az élet visszatér a normál kerékvágásba pár hét múlva.
