Micsoda nap volt ez és de érdekeseket láttunk!
Reggel elég fáradtan ébredtem mert nem aludtam jól, de gyorsan megreggeliztünk az előző este vásárolt dolgokból majd elindultunk a Mirador del Río nevű helyről megcsodálni a kilátást.
Ez nincs annyira közel Tíashoz, valami 30-40 km távolságra van, de ez itt rengetegnek számít, a sziget legészakibb csücskére kellett elmenni. De micsoda út volt ez!
A szigetet 1730 és 1736 között több hatalmas vulkánkitörés formálta a mai alakjára és kinézetére.
Ez nem jelentene nagy dolgot, de úgy képzeld el az egész szigetet, mintha egy hatalmas megszilárdult lávamező lenne. Mindenféle nagyságú, formájú és színű tufa borítja a teljes szigetet, ami azt az érzetet kelti, hogy az ember a Holdon jár.
Annyira alkalmatlan az életre a táj, hogy a zuzmón kívül általában más növény nem él meg rajta, de az is csak kevés.
A sziget több pontján próbálkoznak szőlőtermesztéssel ami úgy történik, hogy az eleve rendelkezésre álló fekete kövekből falat építenek, hogy a széltől megóvják a növényt. Nyilván ne olyan lugasokat képzelj el, mint amit Magyarországon megszoktál 🙂 Ez a szólő nem nő nagyra, inkább a földön fekszik, és próbál túlélni. Ha túléli a szélsőséges körülményeket (erős napsütés, szinte állandó erős szél, nulla csapadék) akkor viszont nagyon finom bor lesz belőle.
A Mirador del Río egy szuper hely!
Olyan kilátása van, hogy az ember csak kapkodja a fejét. Itt nyilván a videók és a képek nem tudják visszaadni azt a mélységet és monumentalitást, amit az ember ott lát és érez.
Egyszerűen hihetetlen.
Mindez kiegészítve az organikus építészettel azt az érzetet kelti, hogy az ember a természet része ott és akkor. Béke és nyugalom. Szépség. Természetesség.
Az épület a föld alatt van, de nem sötét mert van több hatalmas ablaka, amik a szomszédos La Graciosa szigetre néznek, plusz tetőablakai is vannak.
Persze nem véletlenül vannak ott hatalmas ablakok mert jó érzékkel egy vendéglátó létesítményt rejt a hely. Ilyen kilátással ritkán kajálhat az ember akkor is ha csak kávé és alap szendvicsek vannak. Egyszerűen jó ott ücsörögni.
Addig ücsörögtünk ott, míg kitaláltuk, hogy ha már itt vagyunk, akkor menjünk át a Graciosa szigetre. Úgyis tervben volt, miért ne mennénk át? 🙂
Kibámészkodtuk magunkat a kilátóból és indultunk tovább Orzolába, ahonnan a hajó indul.
Mondhatnánk, hogy Orzola egy metropolisz, de hazudnánk. Néhány utcás falu ez, aminek az az egyetlen érdekessége, hogy onnan indul a hajó.
Mi pont lekéstük a hajót, így várni kellett egy kicsit, de addig meg a hatalmas hullámokat és a vulkanikus sziklákat csodáltuk.
Órzola nyugis hely, a gyerekek az utcán focinak meg bringáznak.
Mielőtt a hajóra szálltunk itt is volt kötelező kézfertőtlenítés, de nem merült ki ennyiben a dolog mert a teljes hajót lefertőtlenítették beszállás előtt.
A hajóút rövid volt sajnos, kb. 25 perc, közben voltak szép nagy hullámok az egyik sziklánál amikor kikanyarodtunk a kikötőből és elindultunk Graciosa felé.
Mi kajálni akartunk első körben Graciosán, de nem jött össze mert a szigeten lévő összes turista egyszerre akart kajálni, így kiültünk az egyik ház elé élvezni a csendet és nyugalmat.
Sajnos egyre ritkábbak azok a helyek, ahol ilyen nyugalmat tapasztalhat meg az ember. Értékelni kell 🙂
Nem tudom meddig ücsörögünk ott, de az éhség végül győzött és elindultunk becserkészni egy helyet, ahol már van szabad kapacitás. Merthogy asztal nem volt sehol eddig és egy csomó hely be is zárt a járvány miatt.
A hely, amit találtunk jó volt, de nagyon kis adagot adtak.
Közben hallgattam a helyi pasik vitatkozását a maszkviselésről meg egyebekről. Álltak a ház előtt a nyitott ablakban és dohányoztak, vitatkoztak. Ez lehetett a helyi kocsma, csak kicsit több a turiszt, mint 20 éve.
Érdekes lehet egy olyan helyen élni, ahol vagy homok van vagy láva. Bármit termelni feltételezhetőleg lehetetlen.
Vagyis lehetséges, de csak ha minden egyes növény mellé egy csöpögtetős locsolót tesznek. Amúgy meg marad az, hogy a szomszéd szigetekről kell behozni mindent.
Összességében viszont a bolti árak alacsonyabbak, mint Berlinben a Lidlben, pedig Berlin olcsóbb, mint Budapest (szerintem).
Amikor visszafelé jöttünk a hajóval egy picit már sütött a nap. Jó volt így is látni a helyet.
Kikötés után bementünk az El Norte nevű étterembe.
Nagyon kedves kiszolgálás és extra jó kaja várt minket. Kellemesen elücsörögünk ott jó sokáig, közben néztük a hullámokat. Jó hely ez!
Otthon még mindig nem volt wifi, ami azért volt kellemetlen mert térerő sem volt, így valahogy meg kellett oldani a helyzetet. Felhívtam hát a tulajdonost, hogy csináljon valamit. A lány (Eva) jött is, majd homlokát ráncolva közölte, hogy nem tudja mi baja lehet, de elvitte a routerünket. Végül kiderült, hogy takarításnál kihúzódott az egyik madzag fönt és ezért nem volt nálunk wifi.
Megint nem kellett esti mesét mesélni nekünk.
Végezetül egy videó arról, milyen a táj errefelé
