Miután az előző napokban kitekeregtük magunkat a szigeten, úgy döntöttünk, ma pihenőnapot tartunk.
Persze ez nem abból állt, hogy az apartmanban aludtunk, hanem először elmentünk Tías belvárosában lévő pékhez és ott megreggeliztünk.
Aztán lementünk az alattunk lévő tengerpartra. Puerto del Carmen a neve, ami reggel 9 körül igen nyugis képet mutatott.
A napnak az a szakasza volt ez, amikor még csak takarítanak, készülnek a napra.
Egy játszótér közelében hevertünk le, így megfigyelhettük milyen alaposan fertőtlenítik a játszóteret, kukákat, mindent a parton. A helyi önkormányzat egy autója jött, kiszállt belőle két ember, a hátukra tettek egy-egy nagy permetezőtartályt, majd elindultak mindent lelocsolni fertőtlenítőszerrel.
És tényleg mindent lelocsoltak!
Nem tudom, a természet mit szól ehhez a több hektoliternyi szétlocsolt hipóhoz vagy mihez, de szerintem biztos nem örül neki.
Nagyon sokáig heverésztünk itt.
Közben 10 körül elkezdtek a repülők érkezni Európa minden részéről, így kb. 5 percenként elszállt mellettünk egy nagyobb gép. Érdekes volt, bár nyilván nem volt akkora élmény, mint St. Maarten szigetén.
Dél körül elkezdett nagyon perzselni a nap, meg kezdtünk éhesek is lenni, így elindultunk árnyékot és kaját keresni.
A kajáldák többsége zárva volt, így nem volt egyszerű dolgunk.
Egy jó kilátásos helyet találtunk, ahol lehűltünk és ittunk egy-egy gyümölcslevet. Frissen facsartat, nyilván.
Amikor lehűlt annyira a testünk, hogy tovább tudjunk indulni, akkor felkerekedtünk és mentünk tovább a szomszéd tengerpartokra.
Ott sem jártunk különösebb sikerrel, majdnem minden zárva volt.
Így aztán nem maradt más, mint visszajönni a falunkba és itt beülni az egyik, már eleve kiszemelt helyre. Ez egy arepa evő hely.
Azt kell tudni a lanzarotei éttermekről, hogy fájdalmasan lassú a kiszolgálás. Az italt általában hamar kihozzák, de a kaja után egyszerűen eltűnnek a pincérek és nem is lehet őket elkapni hogy „hahó, fizetni szeretnénk.” Kész kabaré 😀
Amúgy a Millo y Millo nagyon jó hely, jó a kaja, de a kiszolgálás itt is tragikus. Egyedül szerintem az indiaiban volt normális a tempó.
Ebéd után visszamentünk a szállásra és a délután maradék részét pihenéssel töltöttük.
Este rájöttünk, hogy a parkolóból van a legjobb kilátás az egész faluban, így beültünk a kocsiba és ott beszélgettünk sokáig.
