Három szigeten jártunk. Lanzarotén, La Graciosán és Fuerteventurán. Egyik sziget szebb, mint a másik, és legnagyobb meglepetésemre nem volt igaz az, ami miatt eddig nem jöttünk a Kanári-szigetekre. Merthogy nem volt meleg. Sőt, általában hidegebb volt, mint az innen 5000 km távolságra lévő Berlinben. És nem 1-2 fokkal, hanem 10-15 fokkal. Minden szigeten esténként hűvös volt, konkrétan fáztam mindig. Olyan meg nem is volt, hogy nyitott ablaknál vagy ajtónál aludtunk.
A kaja jó még mindig.
Régen nem szerettem a spanyol kajákat, de már szerintem vagy megszoktam az ízvilágukat vagy megtaláltam a számomra megfelelő fogásokat, nem tudom. Vagy az is lehet, hogy délen jobban főznek. Tavaly Andalúziában is jó volt a kaja.
A szállások is jók voltak. Szerettem volna Fuerteventurán a Sheratonban lenni pár éjszakát de mire eldőlt, hogy tényleg megyünk (egy nappal az indulás előtt) már nem volt szabad szoba.
És de jó, hogy nem volt! Ugyanis felfedeztük azt a helyet, ahol hosszabb ideig is el tudnánk lenni majd ha vége lesz az NKP-nek, vagyis a Nagy Koronavírus Pandémiának.
Szóval még visszajövünk Fuerteventurára, egész biztosan.
Melyik sziget tetszett a legjobban?
Nekem Fuerteventura jött be. La Graciosa sziget nem volt akkora “fú de jó” mint ahogy előzőleg tűnt, a homokos utcái ellenére igen középszerű volt, amit ráadásul még a turizmus is elözönlött. Vagy lehet, hogy pont ez volt a bajom vele, mert amúgy nagyon szép a sziget és lenne benne fantázia hosszabb időre is. (Ezt pár hónapnak értsd.)
Fuerteventura a legnagyobb a 3 sziget közül, és valahogy kényelmesebb is. Olyan értelemben kényelmesebb, hogy nincs az az érzése az embernek itt, mint Lanzarotén, hogy olyan változatos a táj, hogy percenként máshogy néz ki és csak kapkodjuk a fejünket.
Nagyon tetszett az a hatalmas völgy Fuerteventurán, ami a sziget közepén húzódik kilométereken keresztül. Itt laktunk.
Lanzarote is szép, de annyira kies, annyira vulkanikus, hogy az szerintem már túlzás. Nekem túl kopár volt.
A vulkános nemzeti park, a Timanfaya gyönyörű. Még úgy is érdekes és fantasztikus volt, hogy nem álltunk be abba a több kilométeres sorba, ami a bejárathoz vezetett, így a lényeg lényegét nem láttuk, csak átmentünk rajta kocsival keresztül és kasul. És így is egy csoda az a rész!
Szóval nekem Fuerteventura tetszett a legjobban.
Milyenek a partok?
Leszögezem, hogy kevés nálam finnyásabb ember van a világon, ha tengerpartról van szó, ezért nem vagyok mérvadó.
Lanzarote tengerpartjai érdekesek, viszont a többsége számomra fürdésre alkalmatlannak bizonyuló vulkanikus köves, sziklás óceánpartok, de vannak több kilométer hosszú sárga homokos partjai is ahol durva szemű a homok. Lanzarote erőteljesen vulkanikus és ez meglátszik a partjain is.
Fuerteventura északi részén a Dunas de Corralejo maga a csoda. Látvány és homok szempontjából is. Ez nem azt jelenti, hogy akár egyszer is belementem volna a vízbe.
Merthogy az az én skálám szerint rettenet hidegnek bizonyult. (Szerintem 30 fok környékén alkalmas a tenger a fürdésre.)
Viszont tény, hogy nagyon szépek azok a dűnés tengerpartok.
És a látnivalók?
Ez egy nehéz kérdés mert nagyon sok hely még zárva volt ottjártunkkor. A taxis azt mondta, hogy szépen, fokozatosan nyitnak a szállodák és ezzel párhuzamosan a vendéglátó létesítmények is, a rádióban meg azt mondták, hogy 91%-kal kevesebb a turista, ami brutális visszaesés, bárhogy is nézzük, úgy meg méginkább, hogy Spanyolország legnagyobb bevételi forrása a turizmus.
Sajnos azokba a látnivalókba nem tudtunk bemenni, ahova jegyet kell venni, viszont az ingyen látogathatók többségét megnéztük Lanzarotén.
A belépős helyek úgy működnek, hogy amikor az ember bemegy, akkor mérik a hőmérsékletét (még a sima boltokban is így van) és maximálva van a bent lévők száma, így ne csodálkozzunk, hogy egy kivételével mindenhova hosszú sorok álltak, hogy a minden szobába kitett kötelezően használandó fertőtlenítőről ne is beszéljünk.
A legextrémebb a Timanfaya parkba volt a sor, mert még az oda vezető úton is álltak, több kilométer hosszan az autók. Gyalog meg nem lehet odamenni mert a lávamező közepén van.
A kaktuszkert és a Jameos del agua is így volt, utóbbihoz egy laza 4-500 méteres sor állt a tűző napon, de ezek gyalogos emberek voltak.
Egyszóval reménytelenül hosszú sorok voltak.
Lanzarote szabadon látogatható természeti szépségeit megcsodáltuk és Fuerteventura egy részét is. Utóbbi annyira tetszett, hogy oda még visszamegyünk, így nem rohangáltunk sokat, de ami útba esett, azt mind megnéztük.
