Rengeteg dolgot felhozott ez a szaudi út. Ám ezek főleg kérdések, amikre mindenki magának válaszolhat, nem én fogom megmondani a frankót mert mindeninek meglesz a saját igazsága ebben (is). Ha mégis bármiféle konklúziót kellene levonnom, akkor azt tudom mondani, hogy semmi nem olyan, amilyennek látszik és bár nem feltétlenül mindennek az ellenkezője az igaz, de ahogy a híres filmsorozatban mondták: “Az igazság odaát van.”
Mi keresztények miért lennénk sokkal jobbak mint mások?
Lehet-e bármelyik ember sokkal jobb, mint a másik?
Jobbak vagyunk mint bárki más csak azért mert keresztények vagyunk?
Egyáltalán, ki nevezheti magát kereszténynek, és mi alapján döntődik el, hogy valaki jó keresztény-e?
Jó keresztény az, aki betartja a tízparancsolatot? Aki jár templomba? Aki olvassa a Bibliát? Vagy az a jó keresztény, aki a Fideszre szavazott?
És az az egyszerű tény, hogy valaki kereszténynek vallja magát, feljogosítja-e, hogy ettől a másik felett ítélkezzen csak mert aki nem az ő vallását vallja, az bizony ettől rögtön rossz lesz?
Lehet-e rossz az az ember, aki naponta imádkozik?
Vagy lehet-e rossz, aki esetleg naponta ötször imádkozik?
Javít-e az ember gondolatain, szellemiségén, bármijén, hogy naponta többször vagy akár csak egyszer is bármilyen istenséghez szól, imádkozik?
Az a szimpla tény, hogy valaki muszlim kultúrába született, miért jelenti azt sok keresztény számára, hogy “rossz”?
Ha ennyire rossz, velejéig gonosz minden egyes muszlim, akkor hogy lehet az, hogy kétmilliárdan vannak és viszonylagos békében élünk egymással?
Ha kétmilliárd született terroristát hord a hátán a Föld, hogy lehet az, hogy még mindig nem sikerült nekik kiirtani a többi vallás hívőit?
És ha megpróbálnák, mégis honnan tudnák, hogy a másik milyen vallású? Vagy mindegy lenne?
Honnan látszódna az, hogy Gizike katolikus, Joe meg mondjuk buddhista, Ahmed meg kopt keresztény, ráadásul Fatima meg muszlim, de nem hord jellegzetes ruhákat. Honnan tudnák?
Nem lehetséges esetleg az, hogy egymás akár csak felszínes ismerete nélkül egy marha nagyot ítélkezünk?
És azzal mit kezdjünk, hogy ahogy sok nem muszlim ember fél a muszlimoktól, úgy sok muszlim fél az keresztényektől?
Nem lehetséges az, hogy a sok történelmi népirtás ami a kereszténységhez kötődik az beleivódott az ő gondolkodásukba is?
Mi van, ha igazuk van?
Mi van, ha mi keresztények vagyunk a sokkal “rosszabbak”?
Emlékszem, hogy a gyerek osztálytársa, amikor belecsöppent a mi “roppant művelt és jól működő, helyes világukba” azt mondta, hogy az európai ember romlott. Romlott mert alkoholt fogyaszt és nem elég, hogy kicsit iszik, de még le is részegedik. Drogozik. Nem imádkozik a többség még évente egyszer sem. (Most tedd fel a kérdést magadnak, hogy Mikor jártál utoljára templomban azért, hogy leülj a Főnökkel beszélgetni?) Illetlenül öltözködünk, mindenünk kilátszik.
A magyar kultúra része a pálinka. Nagyon büszkék vagyunk rá, de mennyire tisztességes dolog a másikat mindenképp alkoholizálásra bíztatni, ha akarja, ha nem? “Ha nem iszol, buzi vagy.” – Mondják ezt vidéken. Normális ez így?
Normális dolog az, hogy a “Ne lopj!” parancsot szinte senki nem tartja be? És ez még csak az egyik a tízparancsolat közül.
Mi van, ha az igazság valahol máshol van, mit ahol eddig kerestük?
És mi van akkor, ha nincs is általános igazság?
Befolyásolja az ember milyenségét, hogy milyen a vallása vagy elég az, hogy valamiben hisz? Hogy legalább hisz valamiben.
Mi van akkor, ha az ember jóságát nem attól kell függővé tenni, hogy milyen a vallása? Mi van, ha attól, hogy valaki muszlim, még lehet jó és fordítva: ha valaki keresztény, nem automatikusan jelenti azt, hogy akkor ő teljesen szeplőtelen, hibátlan és jó?
Hogy is van ez?
Mire jó az, hogy gerjesztik a fóbiákat?
Mi van, ha teljesen mindegy, milyen vallású a másik?
A vallása megszabja azt hogy az ember milyen lehet?
Mi van, ha sokkal szebb és jobb lenne az élet, ha az ítélkezés és a féligazságok elfogadása helyett inkább meg akarnánk ismerni a másikat?
Hova vezetne az, ha jobban ismernénk a másikat? Jobb lenne attól a világ?
Jobb lenne, ha nem gyűlölködnénk? Ha mi “szent és sérthetetlen keresztények” nem gondolnánk azt, hogy mi felsőbbrendűek vagyunk?
Ki a felsőbbrendű? Miért lenne az? Mi kell ahhoz, hogy valaki felsőbbrendű legyen és egyáltalán lehet-e valaki felsőbbrendű? Van-e bármiféle létjogosultsága a felsőbbrendűségnek?
Mi van, ha ember van csak?
Mi van, ha alapvetően mind ugyanolyanok vagyunk csak máshol nőttünk fel?
Mi van, ha a kereszténységére büszke, ám templomba soha nem járó műkeresztény nem ide születik, hanem mondjuk Iránba? Ezzel a gondolattal érdemes eljátszani. Ha oda születik, akkor nyilván azt a rendszert, azt a hitrendszert tartja normálisnak és elfogadhatónak?
Jobbak vagyunk-e egyáltalán?
Lehet-e egyáltalán valaki jobb, nem csak arról van szó, hogy más? Hogy mások vagyunk, de alapvetően mind emberek vagyunk vallástól függetlenül.
Belülről minden ember rózsaszín. Mondta az oroszlán.
