Az utolsó napunk Norvégiában, Alesundban telt. (Az előző napok szépségeit itt olvashatod el.) Szintén korán reggel érkeztünk, még napkelte előtt. Ez a város már valahogy más hangulatot árasztott, mint az előző pici falvak, ahol csak 2-300 ember élt az elszórt házakban a magas hegyek között. Alesund hozzájuk képest egy metropolisz már.
Alesund a fjord tengerhez közeli bejáratánál fekszik, ugyanannál a fjordnál, ahol előző napi Hellesylt volt.
Aznapra nem volt konkrét tervünk, csak sétálni akartunk egy nagyot a városban, és megtapasztalni, hogyan élnek a norvégok, mit árulnak a boltokban – egyfajta kulturális felfedező túra volt.
Az időjárás érdekes volt: a napsütés meleget hozott, de amint a felhők beborították az eget, a hőérzet rögtön csökkent. Szerencsére a nap nagy részében ragyogóan napos idő uralkodott.
A kikötőben sokféle „turista lehetőség” várt ránk, mint például Hop-on-hop-off buszok és városnéző kisvonatok, de úgy döntöttünk, hogy ezúttal egyikre sem szállunk fel.
Alesund egy kisváros, így azt gyanítottuk, hogy gyalogosan is bejárható. A város egyik végétől a másikig 10 perc alatt át lehet sétálni, ha pedig hosszában szeretnénk felfedezni, talán egy óra is elegendő. Persze ha valaki felmászik a hegyre… 🙂
A hajónk előtt egy AIDA hajó is kikötött, így két hajónyi turista lepte el a várost, köztük sokan felmásztak a város fölé magasodó dombra, ahonnan remek fotókat lehetett készíteni, miután megmászták a lépcsőket. Mi először viszont egy jó kávét akartunk inni, mivel az MSC-n nem igazán készítenek finomat, inkább német stílusút, ami nem az igazi.
Még egy helyi (turista) boltba is betértünk, ahol norvég sajtokat lehetett kóstolni – nagyon különlegesek voltak, de végül nem vettem semmit, pedig a barna színű sajt elég érdekes volt. Állítólag ez a helyi specialitás.
Egy nagy sétát tettünk a városban, rengeteg fotót készítettünk, de a nap legjobb része mégis az volt, hogy lehetett napozni.
Az őszi napsütés, a „vénasszonyok nyara” tökéletes időjárást hozott. Körülbelül 3-4 órát töltöttünk sétálással, majd visszatértünk a hajóra.
Én még tovább napoztam a fedélzeten, de amikor elindultunk a hajóval, hirtelen megjelent egy nagy felhő, beborította az eget, és havaseső kezdett esni, ami gyorsan lehűtötte a levegőt. Hát, így telt a napunk Alesundban. Beteszek még ide egy csomó képet.
A helyi gógyi úgy működik, hogy a házak alját általában masszív, kő alapra építik mert errefelé a természet igen vad. A tengerparton nem árt, ha a hullámok ellen védekezik a tulajdonos, a hegyekben pedig a rendszeres lavinák ellen. Fából meg azért építkeznek sokat mert abból sok van, másrészt pedig jól szigetel. Legalábbis az idegenvezetőnk ezt mondta. Ez a házsor tengerparton van, a ház másik oldala már oda néz.
A hajónk és a hegyek. Volt mit nézni arrafelé is.
Ezeket a hegyeket el tudtam volna nézegetni egy darabig.
A következő napot a tengeren töltöttük, két nap múlva pedig Kielben szálltunk ki a hajóból, onnan pedig hazamentünk Berlinbe.
