Mióta szeretnék a világ ezen távoli szegletére eljutni? Ha jól számolom körülbelül 25 éve. Még az első rendes fizetésemből vettem egy gyönyörű könyvet ami Amerikáról szólt. Minden orsazágról volt benne sok oldal és rengeteg kép, így ez a parányi szigetország sem maradhatott ki.
Antigua és Barbuda néven szerepel egyébként a világtörténelemben, de inkább a földrajzi atlaszokban merthogy lássuk be, nem ezen a parányi földdarabon írták a világtörténelmet.
Antigua és Barbuda szegény ország. Barbadosnál szegényebb, az látszik elsőre.
De kezdjük az elején.
A mostanában szokásos időben ébredtem, vagyis éjfél körül teljesen frissen, kipihenve, így csak az volt a kérdés, hogy mégis mit csinálok reggelig. Mármint addig a reggelig, amikor felkel a nap.
A napkelte most nem volt olyan brutálisan szép, simán csak felkelt a felhők között . Vagyis annyi volt az extra, hogy elhaladtunk egy másik sziget mellett ahova rengeteg hajót láttunk “bekanyarodni”. Lusta voltam megnézni melyik az. Inlább chateltem az “otthoniakkal”.
Aztán egyre közelebb kerültünk Antiguához és én rögtön éreztem, hogy igen, megtaláltam, tényleg ez az a sziget, ami nekem kell!
Dimbes-dombos, buja zöld, rengeteg tengerparttal. És a rengeteget itt komolyan kell venni mert 365 van belőle a helyi “népmesék” szerint. De ahogy az ember jobban szétnéz a szigeten, nem kételkedik ebben a számban. Amilyen kicsi a sziget, annyi tengerpartja van.
Ráadásul gyönyörűek. Mind.
A többi karibi kalandunkat itt olvashatod.
Ahogy haladt a hajó a kikötő felé, úgy sorakoztak mindenféle nagyságú partok, fölöttük a dombtetőkön és hegyoldalakban pedig láthatóan drága villák álltak.
Még Barbadoson mondta a vezetőnk, hogy hány hírességnek van ott villája és azt is meg tudtam érteni, mert Barbados is gyönyörű. Na de Antigua… ilyen buja zöld dombokat ilyen csodás partokkal ritkán lát az ember!
Aztán kinyomoztam, hogy (akiről nyilvános) Oprah Winfrey, Armani, Eric Clapton rendelkezik hasonló ízléssel, mint én, csak ők már előbb járnak, már megvették vagy felépítették itt a villájukat.
Nem meglepő módon később láttam, hogy a helyiek házai itt is fából voltak, míg a láthatóan méregdrága villák kőből vagyis téglából épültek. Tehát ezek itt az alábbi képeken már a minőségibb házikók.
Ma az MSC által szervezett túrára fizettem be (még bőven indulás előtt) – de nem kellett volna.
Mondhatnám, hogy tragikus volt a szervezés, de inkább csak az látszik belőle, hogy magasról szartak a minőségre és a vállaltakat (amiket ők maguk írtak a foglaláskor a weboldalukon) egyáltalán nem sikerült betartani.
Menet közben elgondolkoztam azon, hogy is van ez, ugyanis a tegnapi fickó olyan szintem lelkiismeretes és korrelt volt, hogy ha rettentően kerestem volna, sem találtam volna kifogást.
Ezzel szemben… az MSC nyilván előnyben van, mivel eleve vele jön ez a jelen pillanatban 3192 utas és valószínűleg rajtunk kívül más is úgy gondolta, hogy tuti jó lesz a kirándulás, így az emberek szépen befizettek mindenféle dologra. Mi is kettőre fizettünk: egy rájával úszós buliba és erre a tengerpartnézősre.
A fakultatív kiránduláshoz a találkozó a színházteremben volt, ahol megkaptam a 10-es rajtszámot. Rögtön gyanús volt, mert mellettem olyanok is ültek, akikről tudtam, hogy semmiképp sem angolok. (Angol nyelvű vezetésre fizettem be)
Kimentünk a hajóból, ahol a szokásos zene fogadott minket, vagyis csak engem, mert a kétfős csapatunk másik tagja ma a rájákkal úszott.
Azt hiszem ugyanez a banda zenélt, bár ez nem egy új videó:
A zene szuper volt, de kicsit fura volt, hogy már befelé nyomatták magukat, de nyilván ebből élnek és mivel egymás szájában parkolt 2 hajó, ez rögtön jelenthetett 7-8000 embert, így ha minden századik dob pár dollárt, már nem jártak rosszul. De ennél szerintem többen dobtak pénzt.
Átvezényeltek minket a városon, ezt úgy képzeld el, hogy St. Johns egy párutcás kis település, főváros, ahol minden fontosból van egy. Van bank, kórház, egy csomó iskola, rengeteg kóborkutya, irtó sok kecske és kakasok mindenhol.
A város másik felében parkolt a buszunk, ami nem egy egyszerű jármű volt, hanem egy ilyen szerzemény:
Rengeteg ember volt a parányi város utcácskáin, kész csoda, hogy nem hagytuk el egymást.
Nekem szerencsém volt mert rögtön a jármű másik oldalára kerültem, így remekül tudtam bámészkodni mindenfelé és persze fotózni.
Ami elsőre feltűnt a szegénységen kívül, hogy nagyon sok állatot tartanak.
Vagyis nem tartják őket, hanem csak simán ki vannak téve a hegyoldalba és ott legelnek szegények a tűző napon egész nap.
Rengeteg volt a kecske, mindenféle színből láttam, de volt sok tehenük is. Láttam az egyik tengerparton egy igen furcsa tehenet: magas volt és nyurga. Még nem láttam ilyet.
Aztán máshol meg szép fekete bikát láttam és rengeteg kóborkutyát.
Az egyik háznál egy gyönyörű boxer volt láncra verve és szegényen látszott, hogy nem akar így élni. Teljesen depis volt 🙁 Más errefelé nagyon az állatok élete sajnos. 🙁
Az utastársaim negyede francia volt. Nem vagyok rasszista, nagyon távol áll tőlem és igyekszem keresni egy olyan franciát, akiben nincs semmiféle felsőbbrendáségi érzés, de eddig nem találtam.
Következő volt a szitu:
A buszon utazó 20 ember között voltak franciák, németek, angolok meg én, egyetlen magyar.
A franciák azonnal kiverték a balhét, amikor kiderült, hogy a sofőrünk és egyben idegenvezetőnk nem beszél franciául. Igazuk van bizonyos fokig, mert nyilván francia idegenvezetésre fizettek be, de úgy tök őszintén, egy tengerpartos strandolós programon mit vár az ember? Hogy elmeséljék a sziget történelmét az elejétől egészen tegnapig? Nem.
Nagyhangon elkezdtek háborogni.
Aztán (és ez a gáz viselkedés) amikor a guide elmondta a rövidke mondókáját, mintha ezt valami “baszódjatok meg, hogy tudtok angolul, ti köcsögök!” indítatásból olyan alpári módon röhögött az egyik francia nő, olyan hangerővel beszélt, hogy semmit nem hallottunk. A németek többségben voltak, így amikor a videó a német részhez ért, akkor ők igen határozottan felszólították, hogy vagy most azonnal befogja, vagy kidobják a buszból.
Csönd lett, de csak egy kicsit. Amikor a francia részhez ért a videó, akkor a nő csak egy percig hallgatta, majd visszatért a szörnyű stílusához.
Tehát annyi esze sem volt, hogy az őt érintő részere odafigyeljen. Tragikus.
Ahogy kanyarogtunk a busszal, feltűnt, hogy szörnyűek az utak. És nem azért mert az eső vagy a legutóbbi hurrikán tönkretette, hanem azért, mert 100 méterenként van egy fekvőrendőr, annak is az aljasabbik fajtája, amikor ha hárommal mész át rajta, még akkor is megdobja a járművet. Értem én, hogy valószínűleg sokan száguldoztak ezért ezt sikerült kitalálni, de így viszont mindenkinek tönkremegy az autója igen hamar.
És ha már autók: hatalmas autókkal járnak! Mintha az üzemagyag csak magától teremne benne Antigua szigetén.
Értem én, hogy a szegénység következtében lehet az, hogy mivel rendes tömegközlekedés nincs, ezért mindenkinek szüksége van autóra, ráadásul mivel pénzük sincs annyi, amennyit szeretnének, ezért megveszik a levedlett amerikai benzinfalókat.
Mentalitásból példa: apám egy igen közeli országban töltötte élete nagy részét. Az a világ egyik legszegényebb országáról van szó, ahol rendszeresek a természeti katasztrófák, a bankrendszer már 20-30 éve tönkrement és a háborúk sora sem éppen építette az országot, emellett nagyon alacsony az iskolázottság.
Szóval annyira nincs pénzük az embereknek, és annyira nem előrelátóak, hogy ha mondjuk ebédre kell 20 deka liszt a kajához, akkor 20 deka lisztet vesznek meg. Nem hónap elején, amikor megkapják a fizetést vesznek 3 kilót egyben, sokkal olcsóbban, hanem amikor szükség van rá, részletenként megveszik sokkal drágábban. Sosem értettem.
Antigua szigetén 11%-os az írástudatlanság, de ezt csak utólag olvastam, viszont meglepett, amikor megláttam az út szélén a fenti táblát.
A gyerekek egyébként egyenruhában járnak suliba, a tanárok is egyenruhában vannak és nem csak “simán” iskolaköpenyben, mint ahogy nekem kellett járnom amkikor kisebb voltam. Teljes egyenruha.
Az első tengerpartunk maga a csoda volt!
Az nem látszik a képen, de elmondom, hogy Barbadoson (és máshol is) sokkal szuperebb volt a tengerpart mert valóban homokos volt, nem volt a parttól pár méterre kavicsos-köves.
De nézzük meg ezeket a kavicsokat és köveket és rögtön megbocsát az ember 🙂 Tagadhatatlan, hogy a legszebb partok Antigua szigetén vannak.
Kagyló és koraltöredékek kisebb és nagyobb darabjai voltak.
Ha a tenger hőmérsékletét kell elmesélnem, azt mondom, hogy pont kellemes ahhoz, hogy az ember ne akarjon kijönni belőle.
Második megállónk előtt kitört a buszon a balhé. A sofőr srác olyan hangosan üvöltette a zenét, ráadásul valami divatos disco-t, hogy nekem meg is fájdult a fejem tőle. A hangos zene mellé valamit mondott is a mikrofonjába, de senki nem hallotta. Az utasok üvöltöttek hátul, hogy hangos a zene, halkítsa le, ő meg csak nyomta a dumát meg a zenét.
Rettenetes volt!
Az egészből az volt a legkétségbeejtőbb, hogy az MSC embere is ott volt, és nem szólt a faszinak, hogy ha halott utasokkal tér vissza, akkor az neki sem lesz jó.
Amikor megálltunk akkor sikerült neki elmagyarázni, hogy ez így nem jó nekünk és lesz szíves lehalkítani vagy kikapcsolni mert a saját gondolatainkat sem halljuk.
A harmadik tengerpartunk is egy csoda volt:
Antigua szigetén a harmadik parton elég sokáig voltunk, elvileg (leírás szerint) kellett volna kapnunk rumpunchot, wifit, napágyat és napernyőt, de ebből csak a napágy valósult meg.
Az is úgy (ez nem fikázás, hanem a tények közlése) hogy kivitt minket a partra a helyi emberke, elmondta hogy csak napágyat kapunk és az ernyőért fizetni kell 10 dollárt (amerikai dollárt) majd rámutatott a számunknak megfelelő számú teljesen a napon lévő napozóágyra.
Aham… körülbelül dél volt ekkor. Akinek volt egy csepp esze, az keresett magának árnyékot mert a trópusi napsütés igen hamar éget. (Pár perc és leég az ember.)
A víz fantasztikus volt itt is, és el is határoztam, hogy majd azért ide vissza kellene jönni hosszabb időre mert ahhhh… de nézd meg a fenti képeket.
Antigua a legszebb sziget, ahol eddig jártam, természetileg igen jól el van látva mindenféle csodákkal, de van még mit és miben fejlődnie.
Visszafelé a fővároson keresztül vezetett az utunk, ezért beteszek ide még pár képet:
